A sajtót igenis az olvasók rontják el. Imádják, ha fröcsög a vér. Imádják a szaftos sztorikat. Akinek már csak a "ledöfte-leszúrta-megölte-felgyújtotta" az érdekes. Vagy aki annyira szeretné érezni, hogy neki bezzeg mennyire jó, hogy bár nem annyira jó - de ahhoz képest, hogy ledöfte-leszúrta-megölte, még mindig elviselhető...
A szó veszélyes fegyver, jól tudjuk. És igen, kissé felkaptam a vizet, ezen itt:
Értesüléseink szerint a harmadik emeleti lakásban, ahol a tragédia történt, egy baráti összejövetelt tartottak. Információnk szerint egy 53 éves nő vesztette életét, amikor nekidőlt az erkély oldalfalának. A lakásban egyébként egy 28 éves férfi élt albérletben, az áldozat pedig nála lehetett vendégségben.
Nem tudom, miért pont ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mindennapos jelenség, hogy a "sajtó" hírként tálalja fontoskodó, sokat tudni vélő, mások után szimatoló, unalomból bárkinek fecsegő szomszédoktól származó pletykákat. De jelen esetben nem arról van szó, amikor a bulvársajtóban az aktuális megélhetési celebekről szaftos kreált sztorik jelennek meg rendelésre. Itt egy ember haláláról van szó, aki már nem tud védekezni. Akinek a családja vélhetően most mással van elfoglalva, mintsem ügyvéddel védje a halott jó hírnevét. Egyáltalán, kinek mi a fene köze van ahhoz, hogy kinél volt vendégségben? Kinek mi a fene köze van hozzá, hány éves volt a vendéglátó és albérlő volt-e vagy tulajdonos? Egy halottnak vajon nincsenek személyiségi jogai?
Hol vannak már a BBC alapelvek? Hol az újságírói etikai kódex? Persze, most akár vissza is dobhatnád nekem a kérdést: hol vannak ma az újságírók? Erre itt a válaszom. Ma olvastam egy hirdetést, amelyben az elvárt kompetenciák közt szerepelt (idézem), "ha tudod, mi a tanúság és a tanulság között a különbség". Az áldóját! Ide jutottunk. Ékes, édes anyanyelvünk érettségi átcsúszási szintű ismerete elégséges ahhoz, hogy hivatás-szerűen írjon valaki. De már-már szinte megszokom, így hajlandó vagyok eltekinteni a tökéletes helyesírástól, az ordas, címoldali elütéseket kijavító szerkesztő-korrektor fájó hiányától. Ilyen a világ, nem akarok nyelvtannáci lenni és végül is, amilyen gyorsan változik a helyesírási szabályzat, ki tudja azt követni...
Az viszont, hogy egy szinte még ki sem hűlt tetemről sokat sejtető pletykákat tesznek közzé pusztán a kattintások begyűjtéséért: megbocsáthatatlan bűn.
Minden halott valakinek a gyermeke. Talán valakinek az apja-anyja. Szerelme, barátja, barátnője. Vagy csak simán egy ember. Akinek a halálán élősködni nem sajtómunka. A szomszéd haláláról a bulvársajtónak fecsegni nem jószomszédság. A baleset mellett elhaladva alig megszáradt vértócsákat fotózni nem fotóriporterség. Az, hogy valaki ismeri a betűket, attól még nem lesz írástudó.
Ha a te anyádról írnának a halála utána sokat sejtető sorokat, mit szólnál? Ha már az etikai alapelvek nem számítanak, legalább gondolj erre legközelebb!
Akár írsz. Akár olvasol.
Ez a te felelősséged.
(terka)