Előrebocsátom: gyermekded módon szeretem a tűzijátékot. És bizonyára csak azért leszek ilyen kritikus, mert 1. én nem mehettem el megnézni, 2. nagyon fáj a lábam a trombózis miatt.

Nem a tűzijáték fikázásával fogok pepecselni, azt ugyanis az általános suli kémiaszakköre óta tudom, hogy macerás dolog pont ott robbantani, ahol az ember akar – erre egyszer ráment a kémiai előadónk…

A tévéközvetítés… Mindjárt talpra szökkenek ettől a színvonaltól! Mind képileg, mind verbálisan hozzák azt, amit 80 milliárdból nagy nehezen össze lehet tákolni. Kérem tisztelettel, attól még nem lesz valaki operatőr, hogy odaállítják egy soktízmilliós cucc mögé! És attól még nem lesz valaki adásrendező, hogy ott áll tanácstalanul egy bazinagy keverőpult előtt!

Azt, hogy a röpködő lövegeket nehéz elkapni, belátom. De ott vannak a fix tereptárgyak, mint a hidak és a Gellérthegy… Ezekkel csak kettő baj van: az egyik túl széles, a másik meg túl magas. Tehát valahogy sose férnek be a képbe a kilőtt tűzijátékkal együtt. Vagy az a hülye tüzér, aki túl magasra lő, az a hibás! Beálltak egypár jó pesti tetőre, de ott sem sikerült a képet úgy megkomponálni, hogy az legyen az érzése az embernek, hallottak már aranymetszésről, de legalább jó mértani érzékről.

A ráközelítések ahogy esnek, úgy puffanak, a hirtelen odavágott képek többnyire a már elpukkant tűzijáték füstjét mutatják. Aztán, ha már nagy a szar, akkor bedobnak egy felső nagytotált, abból nem lehet baj, nem maradnak le semmiről – igaz, nem is látszik belőle semmi. Most, hogy eltelt már majdnem a teljes adásidő, sikerült megtalálni az átúsztatást a keverőpulton – így a két majdnem semmiből lesz egy majdnem valami a képernyőn. Komolyan elképesztő. És csak jelzem a vágóképeken megjelenő cuki kisgyerekek szüleinek, hogy egy-egy arc mutatása az új (?) sajtótörvény idevonatkozó részének értelmében nem tömeg, tehát engedélyköteles volna a portréjuk rögzítése és adásba adása… Közben ismét Kovács János hegesztő- és öntőmunkás gyárbeli közeli képe látszik a képernyőn, pattognak a szikrák a néhány idegesen ide-oda rángó, esetlegesen bevágott snitt közben.

A tömegjeleneteken mosolygó, boldog arcok helyett lefelé konyuló, fáradt massza látható. A lelkes tömeg valahol másutt tapsol. És a riporter csúcsteljesítménye, amikor a stúdióból megkérdezték: „És akik nem budapestiek, azok vajon honnan jöttek?” A frappáns válasz nem késett: „Vidéki városokból, Magyarországról és egy kevesen külföldről is…” Muhaha! Segítek: jöhettek volna még a Holdról vagy a Marsról is.

Sziporkázott a köztévé az idei tűzijáték alkalmával.

Éljen augusztus 20, a kontraszelekció ünnepe!

(terka)