Egy autónak kétszer örül az ember, amikor megveszi és amikor el tudja adni. Apámtól hallottam ezt az örök igazságot, akitől - nő létemre - a benzin illatának szeretetét menthetetlenül megörököltem.
Színtisztán emlékszem rá, bár még csak óvodás voltam akkor, milyen rossz érzés volt, amikor szüleim eladták a család szekerét, egy bordó Skoda 1000 MB gépkocsit. Az adásvétel a házunk előtt zajlott, én a délutáni szundiból ébredve kimentem és nem értettem, miért állják körbe annyian a Bordót. A mackómmal a hónom alatt átverekedtem magam az idegenek között és beleültem a csillogó csodába, természetesen a vezetőülésbe. Apám ölében ülve ugyanis sokszor "vezethettem" és máig emlékszem, mennyire élveztem. Amikor Apám kedvesen rám szólt: ne ülj bele, már nem a miénk, hangos zokogásba törtem ki. Már ötévesen tudtam imádni egy autót.
Ez az érzés azóta még kétszer megvolt. Az olívzöld, spoilerekkel csinosított fürge kis sport Corsámat azért adtam el, mert akkori főnököm céges autóval hálálta meg munkámat, évekre nem kevés költségtől megkímélve a családi kasszát. Mégis fájó szívvel adtam le a kereskedésbe Géjéikszet (rendszáma alapján a fura név). Míg a használt autótól megszabadulni vágyók többsége hangos sóhaj kíséretében könnyebbül meg a sikeres eladást követően, én a kereskedő telefonhívásakor (Elvitték!) elbőgtem magam a telefonba...
Az autó csak egy autó? Számomra biztosan nem. Tudom igazolni a pszichológusok megállapítását: az autóvásárlás során - bár tényleg megelőzi sok-sok adattúrás, mérlegelés - végül mégiscsak érzelmi döntést hoz a többség. Ki a fene akarja olyan négykerekűben tölteni életének 10-20-30 százalékát, ami nem tetszik? Ugye?
Tíz éve egy soha véget nem érő kapcsolatba kergettem bele magam, amikor nagyjából egy évnyi keresgélés és tépelődés után végre magaménak tudhattam egy Bogarat. A sok mérlegelés ellenére nem volt racionális a döntés. Egy hétéves, nagyon jó állapotú Opel Astra árán vettem egy szintén jó állapotú, de mégiscsak tízéves New Beetle-t. Azt az autót, ami megjelenését követően egyáltalán nem tetszett! Egészen addig, míg a munkám miatt el kellett mennem egy VW szalonba, ahol közelebbi kapcsolatba kerültem egy kis drágával. Ahogy beültem és becuppant mögöttem a vaskos ajtó, rögtön beleszerettem. El kellett telnie jópár évnek, mire engedhettem és engedtem a vágyaimnak és tökéletesen érzelmi alapon átszálltam Bogyóba. Igen, a nők gyakorta adnak nevet az autójuknak - megsúgom a pasik is, legfeljebb nem beszélnek róla.
Bogyó idén ráfordult nálam a 20. évére és úgy éreztem, kissé ellaposodott a kapcsolatunk. Elkezdtem nézegetni sok más autót, elolvastam sok tesztet: megpróbáltam ésszerűen dönteni. Nem jött össze. Egy újabb tízéves Bogár tulajdonosa lettem, több pénzért, mint amennyi reális lett volna. És bár a nagy szerelem még nem ért meg bennem, nagyon jól kijövünk egymással. Élvezem, ahogy Maxi teper a kegyeimért: a csendes futómű, az erős motor, a tempomat, az ülésfűtés, a komfortindex mind-mind elbűvöltek. Viszont Maxi nem hozott virágot: ebben Bogyó a kormány melletti kis vázával utánozhatatlan volt.
Nem szégyellem: Bogyóért is pityeregtem, miután elvitték. Próbálok nem gondolni rá, hogy vajon vigyáznak-e rá majd annyira, mint én. Gyanítom, hogy nem, hiszen amikor átadtam a kulcsokat és azt mondtam az új tulajnak, szeressék őt, mert én nagyon szerettem - elég furán néztek rám. Kifejezetten örülök, hogy vidékre került, így legalább nem fogom őt látni, úgy ahogy Géjéikszet a mai napig látom még néha a városban.
Egy autó nem csupán autó! Benne éljük az életünket, elvisz minket fontos eseményekre, örömteli vagy éppen kevésbé kellemes találkozókra, hallja a hosszú utak során fennhangon kimondott gondolatainkat, üléshuzatán könnyeink és bizony a vezetés közben elfogyasztott csokik is nyomot hagynak. Örökre kiszállt két- és négylábú barátaink emlékét is őrzik, ahogy kedvenc zenéink ritmusát is eltárolták a hangfalak. Minden kis húzás a kasznin egy-egy fontos történetet idéz fel.
Egy új autóval új kapcsolatot kell felépíteni. Az együtt töltött évek során meg kell ismerni az autó lelkét, hiszen minden kis jelnek jelentése van, amit aztán Karcsi bácsinak, a szerelőnek elmesélve nyomára lehet akadni a kezdődő apró bajoknak és meg lehet őket gyógyítani, hogy hűséges, megbízható társunk lehessen a négykerekű.
Maxi, remélem, eljutunk oda, hogy előreláthatólag kábé 10 év múlva téged is megsiratlak majd.
(terka)
