Csak egy autó?
2022. február 27. írta: MagyarTarka

Csak egy autó?

Egy autónak kétszer örül az ember, amikor megveszi és amikor el tudja adni. Apámtól hallottam ezt az örök igazságot, akitől - nő létemre - a benzin illatának szeretetét menthetetlenül megörököltem.

Színtisztán emlékszem rá, bár még csak óvodás voltam akkor, milyen rossz érzés volt, amikor szüleim eladták a család szekerét, egy bordó Skoda 1000 MB gépkocsit. Az adásvétel a házunk előtt zajlott, én a délutáni szundiból ébredve kimentem és nem értettem, miért állják körbe annyian a Bordót. A mackómmal a hónom alatt átverekedtem magam az idegenek között és beleültem a csillogó csodába, természetesen a vezetőülésbe. Apám ölében ülve ugyanis sokszor "vezethettem" és máig emlékszem, mennyire élveztem. Amikor Apám kedvesen rám szólt: ne ülj bele, már nem a miénk, hangos zokogásba törtem ki. Már ötévesen tudtam imádni egy autót.

Ez az érzés azóta még kétszer megvolt. Az olívzöld, spoilerekkel csinosított fürge kis sport Corsámat azért adtam el, mert akkori főnököm céges autóval hálálta meg munkámat, évekre nem kevés költségtől megkímélve a családi kasszát. Mégis fájó szívvel adtam le a kereskedésbe Géjéikszet (rendszáma alapján a fura név). Míg a használt autótól megszabadulni vágyók többsége hangos sóhaj kíséretében könnyebbül meg a sikeres eladást követően, én a kereskedő telefonhívásakor (Elvitték!) elbőgtem magam a telefonba...

Az autó csak egy autó? Számomra biztosan nem. Tudom igazolni a pszichológusok megállapítását: az autóvásárlás során - bár tényleg megelőzi sok-sok adattúrás, mérlegelés - végül mégiscsak érzelmi döntést hoz a többség. Ki a fene akarja olyan négykerekűben tölteni életének 10-20-30 százalékát, ami nem tetszik? Ugye?

drawing-g899ebb925_1920.png

Tíz éve egy soha véget nem érő kapcsolatba kergettem bele magam, amikor nagyjából egy évnyi keresgélés és tépelődés után végre magaménak tudhattam egy Bogarat. A sok mérlegelés ellenére nem volt racionális a döntés. Egy hétéves, nagyon jó állapotú Opel Astra árán vettem egy szintén jó állapotú, de mégiscsak tízéves New Beetle-t. Azt az autót, ami megjelenését követően egyáltalán nem tetszett! Egészen addig, míg a munkám miatt el kellett mennem egy VW szalonba, ahol közelebbi kapcsolatba kerültem egy kis drágával. Ahogy beültem és  becuppant mögöttem a vaskos ajtó, rögtön beleszerettem. El kellett telnie jópár évnek, mire engedhettem és engedtem a vágyaimnak és tökéletesen érzelmi alapon átszálltam Bogyóba. Igen, a nők gyakorta adnak nevet az autójuknak -  megsúgom a pasik is, legfeljebb nem beszélnek róla.

Bogyó idén ráfordult nálam a 20. évére és úgy éreztem, kissé ellaposodott a kapcsolatunk. Elkezdtem nézegetni sok más autót, elolvastam sok tesztet: megpróbáltam ésszerűen dönteni. Nem jött össze. Egy újabb tízéves Bogár tulajdonosa lettem, több pénzért, mint amennyi reális lett volna. És bár a nagy szerelem még nem ért meg bennem, nagyon jól kijövünk egymással. Élvezem, ahogy Maxi teper a kegyeimért: a csendes futómű, az erős motor, a tempomat, az ülésfűtés, a komfortindex mind-mind elbűvöltek. Viszont Maxi nem hozott virágot: ebben Bogyó a kormány melletti kis vázával utánozhatatlan volt.

Nem szégyellem: Bogyóért is pityeregtem, miután elvitték. Próbálok nem gondolni rá, hogy vajon vigyáznak-e rá majd annyira, mint én. Gyanítom, hogy nem, hiszen amikor átadtam a kulcsokat és azt mondtam az új tulajnak, szeressék őt, mert én nagyon szerettem - elég furán néztek rám. Kifejezetten örülök, hogy vidékre került, így legalább nem fogom őt látni, úgy ahogy Géjéikszet a mai napig látom még néha a városban.

Egy autó nem csupán autó! Benne éljük az életünket, elvisz minket fontos eseményekre, örömteli vagy éppen kevésbé kellemes találkozókra, hallja a hosszú utak során fennhangon kimondott gondolatainkat, üléshuzatán könnyeink és bizony a vezetés közben elfogyasztott csokik is nyomot hagynak. Örökre kiszállt két- és négylábú barátaink emlékét is őrzik, ahogy kedvenc zenéink ritmusát is eltárolták a hangfalak. Minden kis húzás a kasznin egy-egy fontos történetet idéz fel.

Egy új autóval új kapcsolatot kell felépíteni. Az együtt töltött évek során meg kell ismerni az autó lelkét, hiszen minden kis jelnek jelentése van, amit aztán Karcsi bácsinak, a szerelőnek elmesélve nyomára lehet akadni a kezdődő apró bajoknak és meg lehet őket gyógyítani, hogy hűséges, megbízható társunk lehessen a négykerekű.

Maxi, remélem, eljutunk oda, hogy előreláthatólag kábé 10 év múlva téged is megsiratlak majd.

(terka)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr8417714400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pierr Kardán 2022.02.28. 08:37:14

Az autó az autó! Nem gyerek, akinek sírunk az esküvőjén, mert elmegy. Nem az asszony, akinek örülünk, ha végre elválik és elmegy.

Egy autó átlagosan kevesebb ideig van egy magyar családnál, mint egy sütő, vagy egy mosógép. Szóval több okunk lenne érzelmeket nyilvánítani a sütő, vagy a mosógép irányába, mint az autó irányába.

ekat 2022.02.28. 10:06:21

A férjem szerint egy autóban (a mostani Lexy, mert LXY) nem szabad az eladásáról, vagy a következő autóról beszélni, mert megsértődik! :D Tegnap is rámszólt emiatt...

metal · http://electric.blog.hu 2022.02.28. 11:50:49

Ezért kell 2-3 évente cserélni, és akkor nincs ilyen kötöttség:)

_krampampuli_ 2022.02.28. 14:31:35

Tizenhárom és fél évvel ezelőtt vettem a mostani autómat használtan, és jobban ragaszkodom hozzá, mint valaha.
Szóval a cikk írója az én szememben nem is olyan ember, aki _igazán_ ragaszkodik az autójához... A baráti körömben többen is vannak olyanok, akik az autójukat nem hajlandóak eladni. Mindent elkövetünk, hogy szuper műszaki állapotban tartsuk autóinkat. Ha valami crach beüt, az persze más helyzet.
Aztán állandóan fejlesztgetem is: így, hogy én szereltem be a hátsó villanyablakokat, a fényszórómosót, a bőrkormányt, a komfortmodulokat, meg még jópár gyári extrát, mindig kissé módosul az autóm, kicsit sem unalmas így az életem, imádom fejlesztgetni. Tízszer ennyi pénzbe kerülő autót még meg tudnék venni, fent tudnék tartani, de nekem ez kell, ennyi. Pedig én még csak nevet sem adtam neki...

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2022.03.01. 14:43:57

@ekat: Ugye? Grat a férjedhez - jó választás - nagyon emberi!

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2022.03.01. 14:45:29

@_krampampuli_: Nagyon ügyes vagy! Megváltozott élethelyzet miatt muszáj volt eladni. Ennyi.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.03.21. 10:10:57

Az első trabantom ma is egy kertben rothad. Esélytelen volt tovább üzemeltetni. A rendszámtábla kivételével mindent cserélni kellett volna. Frédinek hívtuk, és jó volt amíg ment. Gyarapodott a család, nem fértünk el benne, ekkor lett egy zsiguli (nem mostanában volt). Frédi már szinte felismerhetetlen, de jó ómen, hogy a helyén hamarosan építkezni szeretnék, így "sajnos" kénytelen leszek végre megszabadulni tőle, így nyomasztó látványától is.

Tanultam az esetből, és pragmatikusra vettem a dolgot. Nem szerethetünk bele mindenbe, amit használunk. Mára sokkal racionálisabb lettem. Megkértem a népes családomat, hogy lehetőség szerint NE vegyenek nekem ajándékot, mert az is kötődést jelent számomra a tárgy felé. Én viszont azokat szeretem, akik gondoltak rám, tehát elég, ha felhívnak. Abból is tudom, hogy szeretnek. Innen meg már egyszerű.

A szeretteinket nem a piacon vásároljuk hirdetés alapján alkudozás közepette. Az autó egy tárgy. Feladata, hogy elvigyen A-ból B-be. A megbecsülésem mértéke szoros összefüggésben van a szervizigényével költség, és gyakoriság tekintetében, valamint a fogyasztásával. A többi szempont a vásárlásnál megvalósul, mint méret, pakolhatóság, kényelem. Amíg teszi a dolgát, addig van becsülete. Kap fékbetéteket, szíjakat, olajat, stb. és pont. Ha elkezd hisztizni (értsd: motor, váló, felfüggesztések, stb.),mehet a szemétre, mert másnak sem kell egy hulladék, úgy sem adnak érte többet, mint amennyit nyom. A kora, színe nem érdekel. Mindig két kocsit tartok, mert nincs módom kiszállni belőle, míg műszakizik, vagy az aktuális karbantartásban részesül. Van egy pénzkereső járgányom, ami nagy, kisfogyasztású, megbízható, könnyű vezetni és kilógó főtengellyel is hazavisz, ha szükséges. Többnyire egy kombi dízel passat. Van egy jobb megjelenésű, amivel szerződéskötésre járok, a gyerekeimet látogatni, vagy a nejem pénzt költeni viszem. Ez most épp egy C220-as (Mondjuk több okból is rühellem, valószínűleg lecserélem egy beváltabb kocsira, de most nincs időm foglalkozni vele.). A kettő egymással szükség szerint helyettesíthető. Fontos, hogy a repikocsit nem kenem össze, tehát ritkán szorul takarításra, a másik meg talán sosem volt tiszta, de a geodézia nem is a patyolatmunkáról szól. Nincs ilyen elvárás. A lámpákat, a szélvédőt meg a rendszámot néha letakarítom, de ennyi.

Szóval, nem vagyok hajlandó kötődni egyetlen tárgyhoz sem. Így is túl sok ilyen van már körülöttem a sok évből visszamenőleg. Elég volt, Nem akarok "megválni" egyetlen szeretett dolgomtól sem.

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2022.03.21. 11:29:34

@F.M.J.: Újra itt! Köszi a hozzászólást. Én egy ideje élményeket ajándékozok. Különféle közös elfoglaltságokat. Azokkal nincs később baj, "csak" jó emlék. :)

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.03.21. 12:20:27

@MagyarTarka: Igazad is van. Egy jó emlék mindig csak jobb lesz. Még karbantartani sem kell.

Amúgy meg nem tudom, mi van a bloggal. Nem kapok értesítést, ha írsz valamit. Máshonnan viszont igen. Már gyanús volt, azért kerestelek direktben, és láss csodát...

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2022.03.21. 13:49:15

@F.M.J.: Nem tudom, mi lehet. Én nem piszkáltam el semmit sztem, nem is nyúltam a motorhoz. Talán a rendszer... Én meg már azt hittem, elszállt az érdeklődés a témáim iránt. :)

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.03.21. 17:05:25

@MagyarTarka: Majd még megpróbálok valamit. Töröllek a listámról, és újra felírlak. Már csak hagynia kellene a felületnek. Szóval valahol a rendszerben van a hiba, de mi nem csinálunk akkora kattintásszámot, hogy evvel foglalkozzon valaki. Majd kereslek kézi vezérléssel. Ez van.

Szívesen olvasom a blogodat. Nekem nem lenne türelmem a hétköznapi problémákról érdekesen írni. Megteszed helyettem is. Jól van ez így. Elolvasom, és ráismerek a valóságra.

Ne add fel!
süti beállítások módosítása