Ha egy halászhálóba akadt bálnát találnak, a világ hírügynökségei azonnal felhördülnek. Ha egy villanypásztorba gabalyodott szarvas az órákig tartó haláltusája végén kitöri a saját nyakát, abból miért nem lesz ügy?

A bálnák nagyok, és rendkívül erős a PR-juk. Miközben az ártatlan szarvasok és őzek ugyanolyan áldozatai az értelmetlen és felelőtlen emberi tevékenységeknek - csak éppen a szárazföldön. Róluk mégsem beszél senki, a polgár az étteremben jóllakottan böfögve törli meg a száját az áfonyás szarvaspörkölt után.

A bálnák távol vannak, nem érintenek minket közelről, nyugodt lelkiismerettel lehet másra mutogatni, Hogy hú, azok a csúnya mélytengeri halászatot folytató X népek milyen szörnyűek! Bezzeg, ha a szomszéd falu szélén fullad meg egy szarvas, akkor már feszengünk, mint a fing a gatyában... Mert az ellen esetleg tehettünk volna valamit...  És a narratíva talán  kellemetlenebb lenne némely helyi érdekcsoportok részére. Szándékosan nem egyénekről beszélek, hanem különféle érdekek mentén szerveződött érdekcsoportokról. Az egyén ugyanis még többnyire pontosan tudja, hogyan kéne jól csinálni. Csoportba szerveződve valahogy már elfogy a bölcsesség. A helyi kiskirály(ok) érdekei talán mást diktálnak? Elképzeltem, hogy a pödrött bajuszú "mezőgazdászok" talán azt mondanák: Ha nem védjük majd villanypásztorral és drótkerítéssel a búzaföldet, akkor éhen hal az emberiség. És máris a fránya emberiség a hibás, hogy enni akar. A felelősség máris szét van kenve és az értelmetlen területszabdalásban résztvevők felmentése kész. A "vadgazdálkodás" helyi jobb és balkezei, a hivatásos vadászok is pontosan tudják az igazságot és a lehetséges megoldásokat, azonban a vadásztársaságokat és a tagságukat körbeszövő urambátyám fékrendszer miatt gyakorta erejét veszti a tudás és a szándék.

Pedig földműves és vadász egyaránt tudják, hogy egy átlagos képességű szarvas röhögve átugorja helyből a szántóföld védelmére telepített villanypásztor drótjait. A maximum két méter magasságban kifeszített hármas drót csak látszatmegoldás. A vadásztársaság azonban elmondhatja hogy ő  mindent megtett a vadkár enyhítésére. És a föld gazdája is nyugodtan ülhet a babérján, a spórolás miatt elmaradó növényvédelem vagy épp a szakmai hiányosságok, vagy az éghajlatváltozás miatt silányabb terméshozam jól magyarázható a villanypásztor ellenére betört "vadak" pusztításával. Drót van, indok van, és ez így mindenkinek jó. Csak éppen a vadaknak nem.

A kihúzott drótok temérdek állat életét követelik minden évben. A megriadt vad ugyanis olykor "eszetlen" menekülésre kényszerül. Például mikor egy ostoba emberállat krosszmotoron vagy kvadon száguldozik az erdőben és megijeszti a vadat, ami aztán menekülés közben nem veszi észre a termőföldeket szabdaló, gyilkos drótokat. Beleakad és órákig hasztalan vergődik, mígnem akár a saját nyakát kitörve pusztul el a szerencsétlen állat. Majd mikor felpüffedt tetemét felfedezi a gazda, felhívja a vadásztársaságot, hogy takarítsák el onnan a rút látványt okozó hulladékot. Hát, én bizony nem vinném el. Nézze csak a gazda a munkájának az eredményét és gondolkodjon. Gondolkodjon el, van-e esetleg jobb megoldás a vadkárok enyhítésére, az eredményesebb gazdálkodásra. Hogy például ún. vadföldek telepítésével és karbantartásával lehetne-e orvosolni legalább részben a problémát.

Tudom, a legnagyobb baj az, hogy egyre több éhes (ember)szájat kell betömni. De igenis vannak megoldások, amelyek kevésbé otromba módon biztosítják az élelmiszert az emberiségnek. Amitől nem kell elpusztulnia ártatlan vadállatok tömegeinek. Sajnos egyelőre nincs ami rákényszerítené a résztvevőket az együttműködésre ennek érdekében. Kéz kezet mos, így tiszta lelkiismerettel mehet mindenki aludni.

Mostantól ha látsz egy fotót egy hálóba szorult tengeri állat teteméről, jusson eszedbe az is, hogy a szomszéd erdőben is éppen most pusztult el egy őzmama, a kicsinye napokig hiába várja, míg végül éhen hal.

(terka)

A felhasznált képek forrása a galériában jelölve.