Nagynéném, aki nem mellesleg Anyám ikertestvére, nemrég töltötte be a 75. életévét. Franciaországban él, nincs gyermeke, évek óta nem tudja vállalni egészségügyi okokból a hazautazás fáradalmait. Én sem tudtam hozzá kiutazni, hát gondoltam, meglepem őt egy csokor virággal. A néni nem a mai kor gyermeke, Fokhagymás Rózsi vadul netező nyolcvanas anyukájával ellentétben Ő nem szörfözik a világhálón, így utólagos beszámolója szerint azt sem tudta, hogy létezik országhatárokon átívelő virágküldés. Szumma szummárum, nagynéni rendben megkapta a virágot, bódottá, hüpp-hüppp-hüpppp. És persze, ez a lényeg, hogy sikerült neki váratlan nagy-nagy meglepetést és örömet szerezni.

Azonban nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek a virágvásárlás vicces (?) tapasztalatát. 

Nem vagyok spúr alkat, de amikor a magyar virágküldő szolgáltatások weboldalait átnézve gyors fejszámolást végeztem, kiderült, hogy Anyám havi nyugdíjának a felébe simán belekerülne ez a kis játék. 35-50 ezret vagy még annál többet kóstál innen a Kárpát-medence szívéből a szagos szívküldi... Ebből a pénzből már vehettem volna egy repjegyet valami fapadosra, a sarki virágosnál meseszép csokrot, majd személyesen oda-vissza megjártam volna kb 4-5 óra alatt. Már majdnem letettem a meglepiről, amikor is Fokhagymás Rózsi megvilágosodott, és odavetette, miért nem boltolok le valami ottani virágossal? Nosza, gyere Gugli-cimbora! Két kattintással találtam egy céget, nem francia, hanem amszterdami, akiknek a weboldalán álomszép csokrok közül választhattam, és még a szállítás ingyenes is volt. A legnagyobb méretű csokor egy csini üvegvázával együtt kijött 49 euróból. Mindenestül alig 16 ezret emeltek le a bankkártyámról forintban, mert a bank nem eladási áron, hanem középárfolyamon váltja az eurómanit. És pontosan meg is érkezett, bizony, pont a születésnapra.

Nem tudom, értitek-e, mi a bajom.

Az, hogy kb harmadannyi fizetésért melózom itthon, mint odakint, és közben kétszer-háromszor annyiért  vehetnék igénybe egy szolgáltatást innen, mint Amszterdamból. Hö?

Az idősebb generáció emlékezhet még Márkus László remek kabaréjelenetére, amelyben darabokra szed egy vadonatúj fotelt, hogy "mi kerül ezen a fotelen X forintba?" Na, ez jutott nekem is eszembe. Mi a franc kerül egy csokor virágon 35-50 ezer forintba? Miért akar egy magyar cég ennyivel többet legombolni rólam? Akinek nem jóbarátja Gugli, az fizessen mint a katonatiszt? Még ha rá is tesznek némi szervezési díjat, vagy telefonköltséget arra, ha ők is megrendelik az amszterdami cégtől, csak elintézik helyettem... Na bumm, legyen a számla 20 rugó a 16 helyett, és valszeg nem is keresgéltem volna tovább. Ráadásul még az árak összevetése előtt megnéztem a véleményeket (szintén Gugli), és nem egy helyen azt írták, hogy nem érkezett meg a rendelt virág, pl. egy temetésre. Önmagában már ettől elbizonytalanodtam, még mielőtt a magas ár miatt kerestem volna más megoldást. (Az olcsóbb cég Google értékelése 1,8.)

Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret? Szeret!

(terka)

(Az árakról a screenshotokat 2020 március 3-án készítettem.)