Szegény anyám egy ideig rendre minden híradó után sápitozott egy kört, hogy úristen, mennyi baleset, mennyi verekedés, mennyi gyilkosság, az emberek nem normálisak, a világ így meg úgy...  Majd miután kiszörnyülködte magát, megnyugodva kijelentette: de legalább mi rendben vagyunk.

Hát ilyen egyszerű ez a kommunikációs platform. A híradószerkesztés egy külön tudomány. És most nem is arról van szó, vajon ki hazudik (nagyobbat) vagy ki nem. A hírszerkesztés mikéntjével ocsmány módon lehet tekergetni a közhangulati potmétereket. Lefejezte, lezuhant, megölte, kibelezte, összeütközött, ledőlt...

Híradót manapság úgy kell csinálni, hogy miután a polgár megnézte, mennyi rossz van a világban, örüljön, hogy neki milyen jó?

Ezek után az amúgy is érthetetlen tőzsdeválság ki a frászt érdekel? Vagy az unalmas parlamenti szavazás, hogy hány képviselő aludt ott a kibasok lóvéért vagy sem? Ugyanmár! Telefon a családtagoknak - hűdejó, Lajcsika is megvan - pipa - mi rendben vagyunk, tehát minden oké. Előtte persze megy egy darabig az elképedés, hogy úristen, mi megy már itt, mennyi baleset, mindenki megbolondult... Aztán emelkedett pulzussal lehet körbenézni, mint amikor a horrorfilm végén felkapcsolják a moziban a villanyt - huhhhh, nincs is nagy baj... Persze a híradó végére még kell egy kis lájtos matiné-borzongás: az időjárás-jelentés, amelyben már akkor is riasztást adnak ki, ha egy lepkefing elindul jobbról-balra, mert legalább annak is örülhet a polgár, hogy na ugye hogy nem is lett olyan szar az idő a hétvégére mint mondta a tévé... Ugye milyen jó nekünk?!

Nem, nincs számottevően több baleset mint régen. Nem zuhan le több repülő, sőt, 2018 kifejezetten szerencsés év volt. Mégis képes a média olyan híradókat produkálni, amitől józan embernek égnek áll a haja. Feltúrják akár a világ másik felét is valami szörnyűségért, csak üssön! Vagy elővesznek tízéves katasztrófákat, tort ülnek rég elhunyt szerencsétleneken, csak fájjon. Majd a végére benyomnak valami cuki állatost, és pakk, lehet menni szépen aludni. Ja, a kettő közt persze azért vékonyan odakenik a lényeget: a való életet, a szarul teljesítő világgazdaságot, a pénz 98 %-át elköltő 1% embertársunk disznóságait, a szarrá szemetelt Földet, meg a szép lassan elfogyó tisztavizet, de ezek már nem jutnak el a tudatokig, mert addigra már mindenkinek az agya le van dermesztve a sokktól, hogy ma megint hányan haltak meg az utakon-földön-vízen. Ilyen egyszerű. Örülj neki, hogy te élsz. Nem a te családtagoddal ütközött frontálisan valami belőtt barom. Nem rád dőlt a fal az építkezésen. Ahelyett hogy érdemi dolgokkal, urambocsá' némi gondolkodnivalóval terhelnék a drága polgárt, inkább rémisztgetik kicsit. Hogy aztán megnyugodva kinyisson egy újabb sört, rosszabb esetben megnézzen még valami kuka-reality napi sorozatot, vagy jobb esetben szexeljen egyet anyuval, aztán horpasszon szépen másnap reggelig, aztán engedelmesen húzzon a fenébe dolgozni.

Nem, nem a világ lett bolondabb. Csak mi nem tudjuk már követni az eseményeket. Mert nem is cél, hogy tudjuk követni az eseményeket. A tudatlan polgár nem kérdez. Ha nincs kérdés - nem kell válasz se. Ahogy a juhász se válaszol, mert a nyáj se kérdez. Csak szépen ballag utána. Ez egy viszonylag jól bevált vezetési stratégia. És tökmindegy, jobbra vagy balra hívja a kolomp a jószágot...

Mindenesetre már egy éve lemondtam a tévéelőfizetésemet. Nem vagyok ezzel egyedül, most csodálkoznak az okosok, hova tűnt negyedmillió tévéelőfizető.

Simán elegünk lett a manipulációból.

(terka)