Majdnem meghalt egy ifjú motoros a szemem láttára. Annyin múlt az élete, hogy az előttem álló kabrióban veszekedő ifjú pár késve indult el a zöldnél. A motoros totál váratlanul, körültekintés nélkül átrongyolt előttünk a kereszteződésen. Persze, vastagon piros volt már neki, de a motorosok már csak ilyenek. Különösen a kétévesek.
Igen, a felelőtlen motoros ránézésre még nem töltötte be a kettőt. Egy baba. Épphogy megtanult járni. És máris majdnem meghalt. Leszáguldott a járdáról a gyilkos ragadozóként hörgő autók közé… Az anyja lélekszakadva rohant utána és ordított, de képtelen volt versenyre kelni a lábbal hajtós kismotoron száguldó kicsivel. Ez nem baleset lett volna! A szülő ostobaságáért fizetett volna a kisgyerek az életével.
Korábban számtalan alkalommal kaptam frászt például a Szépvölgyi úton autózva, ahol felgyorsult bébik rodeóztak lefelé a járdán, messze távol az ordítozva („Lassan, lassan!”) utánuk rohanó anyjuktól. Féltem, nehogy elveszítsék az uralmukat a lábbal hajtós műanyag járművük felett, nehogy letévedjenek az autók közé, és nehogy… És bevallom, féltem attól is, nehogy én legyek az, aki elé kiszáguld egy ilyen vagány kiskrapek. Mert sosem tudnék megbocsátani magamnak és sosem ülnék többet volán mögé.
Én féltettem őket. Egy vadidegen. A szülők vajon miért nem féltik a gyerekeiket?
Miért fontosabb az, hogy ne hisztizzen a gyerek? Hogy ne kelljen őt cipelni? Miért nincs annyi esze egy szülőnek, hogy felmérje, egy alig kétéves kisgyereknek nincs és nem is lehet annyi előrelátása, lélekjelenléte, hogy visszafogja a megbokrosodott műanyag paripát és megelőzze a tragédiát?!
Miután most a szemem láttára majdnem bekövetkezett a baj, utánanéztem egy kicsit, de nem találtam ilyen jellegű baleseti statisztikát. Olvastam viszont számos termékleírást, lábbal hajtós kismotort/nyulat/bármit forgalmazó webshopokon: „A lábbal hajtós kismotor erősíti a picik lábát, ráadásul igazi felnőttnek érezhetik magukat, ahogy száguldoznak fel-alá!”
Felnőttnek érezhetik… A száguldozó kétéves gyerekek. Klassz.
Cserébe sehol egy figyelmeztető szöveg, hogy a szülők vigyázzanak a kisgyerekek testi épségére.
Találtam néhány gyeses-mamás fórumot is a lábbal hajtós motorról, ahol viszont felmerült a balesetveszély kérdése:
„Az én fiam 10 hónaposan kapott nyuszi motort… Most 19 hónapos, alig bírom utolérni, ha motorozik…”
„Szerintem nagyon balesetveszélyesek, nagyon félek tőlük, sok balesetről hallottam már…”
„Egyik gyerekemnek se lett semmi baja, csak attól meredt égnek a hajam, hogy mentek 1000-el (ezerrel) és nem voltam biztos, hogy megállnak a járda szélén.”
Beszédes mondatok, felelős (?) édesanyáktól. Nem volt benne biztos, hogy megáll a járda szélén. Bravo. Csak egyszer nem áll meg, és soha többé nem kell ezen tanakodni. Majd meghurcolják az autóst, címlapsztori lesz a bulvárban, lehet sírdogálni a kicsi fehér koporsónál, majd boldogan csinálni egy újabb gyereket és ennyi... Ennyi?
Az egyik női internetes portál közzétett egy termékmustrát, a végén tanácsokkal, mire kell ügyelni lábbal hajtós járgányok vásárlásakor – nyoma sincs a felgyorsuló kismotorok uralhatatlanságának, utolérhetetlenségének, a szülői felelősségnek.
Az autóvezetéshez jogosítvány kell. Szülő viszont bárki lehet, aki ivarérett.
Gyerekkel közlekedni vajon kisebb felelősség?
(terka)