MagyarTarka

A kamaszokat bezzeg feljelentik, ha nem érnek oda az iskolába. Az óvodások meg simán eltűnhetnek?
2022. június 12. írta: MagyarTarka

A kamaszokat bezzeg feljelentik, ha nem érnek oda az iskolába. Az óvodások meg simán eltűnhetnek?

Meghalt egy kis óvodás. Mert senkinek nem tűnt fel, hogy elbújt a buszban.

Egy négyéves kisgyerek egyszerű és logikus gondolatmenete: nem akarok oviba menni, inkább hazamegyek vissza az anyukámhoz, a busz hozott el tőle, rajta maradok a buszon, és visszavisz.

Egy négyéves kisgyerek, akit az anyukája teljes biztonságban tudott, hiszen felrakta az ovibuszra.

Egy négyéves kisgyerek, aki nem hiányzott az óvónéniknek annyira,

hogy rátelefonáljanak a szülőkre: hol van a kicsi Inez, talán beteg lett?

toy-g1bb132a3e_1920.jpg

Az én olvasatomban a buszsofőr a legkevésbé hibás ebben az egész tragédiában. Bár láttam a tévében egy nagydarab buszos vezető (talán szakszervezeti vezető?) embert mikrofonvégen, aki azt mondta:, a buszvezető hibázott, és most ez rávetül a teljes szakmájukra. Na erre mondják azt, hogy minek vannak az embernek ellenségei, ha ott vannak az ilyen barátok... Ott volt ez a buszos úr a helyszínen? Honnan tudja, hogy NEM nézett be a buszba a sofőr, hogy minden kisgyerek leszállt-e? Honnan tudja, hogy NEM tudott-e úgy elbújni a kis Inez az ülés alá, hogy NEM LÁTSZOTT? Honnan tudja, hogy a buszsofőr HÁNYSZOR jelezte esetleg a munkáltatójának, hogy kellene sok kicsi gyerekülés a buszba, mert a kicsik ide-oda ficeregnek és ez balesetveszélyes?

A rendszer a leginkább hibás. Ami mögé el lehet bújni a felelősség elől.

Állítólag hivatalosan annyi kötelezettség SEM vonatkozik az óvónőkre, mint egy postán feladott csomag esetében: véleményem szerint az óvónőnek lista alapján ellenőrizni kellene, átvettek-e minden leszállított kisgyereket. Szándékosan fogalmazok ilyen ridegen, mert ez egy tényszerű folyamat kellene legyen.

  • Anyuka feladja a buszra a kisgyereket: felvezeti egy listába a buszsofőrnél.
  • Buszsofőr leszállítja a kisgyereket, átadja a listát óvónéninek, aki név szerinti ellenőrzés után aláírja, hogy átvette.
  • Hazafelé ugyanez: óvónő aláírja, hogy átadta a buszosnak, anyuka aláírja, hogy átvette.

 

Ha nem vette át: valahol eltűnt útközben a kisgyerek. Hogyan tűnhet el? Nagyon egyszerűen.

  • Az összegyűjtő körút során egy másik kis óvodás felszállásánál leszállt, mert meglátott egy pillangót, amit meg akart fogni. A gyerekek már csak ilyenek.
  • Meglátott egy ismerőst, akihez leszállt észrevétlenül.

 

Az nem lehetséges: hogy SENKINEK nem tűnik fel, hogy egy kisgyerek nem érkezett meg az oviba. Kamaszoknál bezzeg más a szituáció: előfordul, hogy vonzóbb program adódik a sulinál és nem érkeznek meg. Ilyenkor rögtön megy a szülőnek a telefon vagy a beírás, hogy Ödönke iskolakerülő gazember!

Óvodásoknál, akik kicsik, gyámolításra szorulnak, hol a buzgó felelősségérzet? Vagy csak a kamaszokat olyan jó érzés feljelentgetni? "Ez az, most aztán betartok a büdös kölkének" - alapon?

Inezke nem jött, hát nem jött - Kit izgat? Legalább eggyel kevesebb orrot és popsit kell kitörölni és eggyel kevesebb imádkozás, hogy de bizony hú nagyon finom a finomfőzelék...? Vagy miért nem?

Bocs, de én ezt a leszaromságot nem tudom elfogadni. Valamelyik TV-adón egy őszhajú óvodai funkcionárius néni nyilatkozott, hogy nincs jelentési kötelezettsége az óvónőnek a szülő felé, ha nem jelenik meg a kisgyerek.

Lehet, hogy papíron nincs. Ez elég baj.

Most például belehalt ebbe egy kisgyerek.

Egy család egyetlen szeme fénye, féltő gonddal nevelt kislánya, unokája.

Idegösszeomlást kapott egy eddig tisztességesen élő családfő, akinek tönkrement az egész élete és tökmindegy hány év börtönt szabnak rá, a legnagyobb büntetését már megkapta: sose tudja majd megbocsátani magának ezt a tragédiát.

Ha már annyira jogásznemzet vagyunk, hogy naponta teremnek vaskos kötetnyi új passzusok a bokorban, talán a buzgó jogalkotóknak hipp-hopp be kéne tömni azt a joghézagot, hogy igenis kötelező legyen jelezni a szülő felé, miért is nem jött ma oviba az a kisgyerek, csókolom? Akkor anyuka mondta volna, hogy de felszállt a buszra tessenek csak megkeresni... És Inez még ma is élhetne.

Bár szerintem ez alapvetően NEM jogi kérdés.

Manci néni, az én óvónénim, aki még felnőtt koromban is megismert, mikor már nekem volt ovis a fiam, sose hagyta volna szó nélkül, ha nem érkezek meg az óvodába. Jogszabály nélkül megkereste volna a Nagyimat, hogy hol vagyok.

 

Őszinte részvétem a kis Inez szüleinek, és együttérzésem a buszsofőrnek is.

(terka)

 

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr2817855437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kyra1969 2022.06.13. 13:17:22

Mivel a posztban rengeteg a feltételezés - hiszen hivatalosan senki sem adott ki semmilyen nyilatkozatot, információt, a nyomozás érdekeire hivatkozással - engedtessék meg, hogy jómagam is a megjelent híradásokból induljak ki, A feltételezéseket próbálom azonban elkerülni.
Tehát: adva van egy buszvezető, aki egyébként (is) személyszállítással foglalkozó sofőr. A kisgyermek felszáll a buszra, mivel 4 éves, nyilvánvaló, hogy az óvodába tart. Fontos körülmény, hogy ez egy KISbusz, tehát olyan sokan - már a fotók alapján sem(!) - lehettek rajta.
Először is: aki eleve személyszállítással foglalkozik, hogyan merte egyáltalán vállalni ezt a fuvart, gyermekülés nélkül? Akár helyettesített valakit, akár nem! De ha már figyelmen kívül hagyta az előírást, akkor miért ültet hátra egy kisgyermeket!?
Nagyon sokszor felmerült az elmúlt napokban, hogy miért nem volt kísérő a buszon? Nomármost, még ha lett volna is kísérő a buszon - a biztonsági gyermekülés hiányából fakadóan képzeljük el a következő helyzetet - a busz hirtelen fékez, a hátul ülő gyermek kirepül az ülésből és megsérül. Hát ki vezette azt a buszt, a sofőr, vagy a kísérő?
De menjünk tovább, megérkeznek az óvodához. Itt, ha már olyan szita az agya (elnézést a megfogalmazásért, de nem tudok mást mondani), hogy elfelejti azon a pár kilométeren, hogy kiket vett fel, akkor jó alaposan körülnéz. Alaposan!
Az óvónő nem nyomozóhatóság, szerintem még többet is tett, mint ami elvárható, hiszen Ő nem kapta meg azt a gyermeket. De próbálta elérni a Szülőt, nem sikerült (nem ülhet egész nap a telefonon, a munkáját kell végeznie).
Visszatérve újra a tényekhez: a sofőr képes volt úgy bezárni a buszt, hogy nem nézett be mindenhová! Nézzen mindenki rá újra a fényképre, mekkora volt az a kisbusz! Ha laposkúszásban megy végig rajta, akkor is max. 20 másodperc! Mert még ha nem is merül fel benne, hogy egy gyermek elbújhat, akkor is elemi dolog, hogy ellenőrzi, nem esett-e le valami, nem hagyott-e valaki valamit fent.
És most aki ült már be akár csak egy órája is napon álló autóba, emlékezzen! Mit élhetett át az a kisgyermek? Egy felelőtlen, a munkája elemi szabályaira fittyet hányó, hanyag valaki miatt!
Úgyhogy az én olvasatomban pedig az első, második és harmadik felelős is A SOFŐR! Mégpedig azért, mert mindannak tudatában, hogy a kísérő hiányzik, hogy nincs gyermekülés, hogy nem képes még egy pár gyerekre sem figyelni, Ő ELVÁLLALTA ezt a feladatot!
Ui.: Még valami. Igen, kellett volna kísérő. Igen, kellett volna akár egy darab papír, hogy ki szállt fel. Főleg kellett volna gyermekülés! De ez ebben a konkrét esetben mind nem számít, az sem számít, hogy jelezte-e valaki valamikor valakinek, hogy ez így nem jó, mert a sofőrre bízták a gyermeket, aki pontosan tudta, hogy CSAK Ő VAN FELNŐTT A BUSZBAN és meghalt miatta egy kicsi.
Az pedig rettenetesen felháborít, hogy valószínűleg még börtönbe sem megy a mai napon megjelent joggyakorlati becslések szerint. Már az öt évet is nagyon kevesellném, de hogy még annyit se!? Gondolja már el mindenki, ha az Ő gyerekével, rokonával történik!???
Válasz erre 

Mérnork 2022.06.14. 14:47:07

@Kyra1969:
"a biztonsági gyermekülés hiányából fakadóan képzeljük el a következő helyzetet - a busz hirtelen fékez, a hátul ülő gyermek kirepül az ülésből és megsérül"
A nickedben lévő szám a születési éved?
Mert akkor ovodás korodban te soha nem ültél biztonsági gyerekülésben, se kocsiban, se buszon valahogy mégis túlélted.
Ahogy mondjuk és is, meg rajtunk kívül pár százezren, akik a 70-es 80-as években nőttek fel.
Válasz erre 

Kyra1969 2022.06.14. 15:24:33

@Mérnork: Ez így igaz. Túléltem. De ha megengeded, nézzünk vissza kicsit a 70-es évekbe és a 80-as évek elejére. Milyen autók is voltak akkor? És mennyi? Mekkora turizmus, hazánkon átmenő vendégmunkás had volt, ami dúsította a forgalmat? Áruszállítás?
Az valóban kétségtelen tény, hogy akkoriban nem volt biztonsági gyermekülés. De ha abban a kisbuszban lett volna, az a gyerek ma is él, mert nem bírt volna elbújni. Ez azért - remélem - nem vita tárgya!?
Válasz erre 

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.06.15. 12:06:12

@Kyra1969: Rendkívül meglep az egyoldalú nézetrendszered, főleg így az életkorod ismeretében. Már csak azért is, mert magam is ehhez a korosztályhoz tartozom. Tehát most próbáljuk meg tényszerű szemüvegen át szemlélni a helyzetet.

- A söfőr amúgy is személyszállítással foglalkozik. Nem nagy felfedezés, "D" jogsi kell hozzá, tehát akárki nem helyettesíthet.

- Nem fiatal ember, megérte már a kommunizmust, ahol a főnök megmondta, pofa be stílusban azt kellett tenni, amit mondtak. Ebben szocializálódott, meg abban, hogy el kell tartani a családot, és olyan nincs, hogy kockáztatom az állásom, mert a helyettesítésre vezénylés alkalmával nincs a buszon gyerekülés.

- A saját gyakorlatában is valószínűleg ellenőrzi, hogy senki sincs a járgányon leszállás után, de azokban az esetekben végigsétál a buszon, és kapásból észreveszi, ha valaki ájultan roskad az ülésben. Nem úgy, mint mikor egy apró gyerek bújócskázik. A söfőr valószínűleg megtette a szokásos járgányellenőrzést, és nem látott senkit.

- Ez a képek szerint kisbusz. Ebben egyetértünk. Aki viszont már járt ilyennek a belsejében is, az tudja, hogy az ülések közel vannak, biztonságosabb hátul, mint elől, talán ezért utaznak a sérülékenyebbek hátul. Az is tudható, hogy sokkal könnyebb benne elbújni, mint egy hagyományos helyközi buszon. Végül pedig ez egy céljárat volt, hiszen egész műszak alatt az intézmény közelében parkolt. Biztonsági szempontból a gyerekülés felesleges, hiszen a nagyobb járműtömeg egy ütközés alkalmával sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint egy szgk, és statisztikai alapon sokkal valószínűbb egy ilyennel való ütközés, mint mondjuk egy nyergesvontatóval. A biztonságot növeli továbbá a megengedett sebesség, ami szintén kisebb, valamint az alkalmazott útvonal, ez egy szétszórt környezetből gyűjtötte a gyerekeket az alárendelt utakon, és nem a sztrádán ingázott városok között. A gyerekülés létszámellenőrzésre való használata meg egy igazi bullshit. Akkor már miért nem teszünk rájuk rögtön pórázt, vagy személyhívót? Micsoda marhaság.

- A valódi felelősökről. A sofőr ugyan lehetett volna figyelmesebb, de gyakorlat kell ahhoz, hogy el tudjuk képzelni egy gyerek találékonyságát. Ha egy férfi az életét a család eltartásával töltötte, felnőtteket furikázott, és csak helyettesítőnek ugrott be egy gyerekjáratba, akkor annak fogalma sincs, hogy mire képes egy gyerek. Túl könnyű ráhúzni a vizeslepedőt, és nem is ilyen egyszerű a megítélés.
A látens felelős a szülő, és a pedagógus. Ha ugyanis az intézmény megszokja, hogy minden adódó probléma alkalmával idejekorán betelefonálok az oviba, hogy Bendegúz ma nem fog menni, mert akármi van, akkor keresni fogják, ha se a gyerek nem érkezett meg, se nem telefonáltam.
Ha a pedagógusnak csak a délelőt folyamán tűnik fel, hogy egy gyerekkel kevesebb van, és ugyan próbál kapcsolatot teremteni a szülőkkel, de a sikertelenséggel semmit sem törődve teszi tovább a teendőit, akkor mégis mi volt a terv? A gyerek a keresés szándékától lesz meg, vagy attól, hogy megtalálják? Ez volt a 20 Ft-os kérdés, mert nem túl nehéz.

És hogy mindezek mitől még kétségbeejtőbbek? Hogy a gyerek végülis nem egy aggódó hajsza eredményeként került elő, hanem belebotlott a sofőr, amikor készülődött a visszaindulásra. Na most mindezek fényében egy ideiglenesen odavezényelt helyettesítő sofőr, vagy a napi felügyeletet hivatásszerűen ellátó pedagógus, eletleg a helytelen felügyeleti gyakorlatot követő szülő idézte elő a bajt? Nem az érdekel, hogy kinek a nyakába lehet varrni, hanem ki az, akinek magától értetődően kellet volna olyan lépéseket tenni, aminek eredményeként a folyamatok még idejében elakadtak volna. Pl. megtalálnak egy pityergő gyereket a buszban, aki közben már mégsem akar bújócskázni, vagy elindulnának az útvonalon vissza a busszal, és útközben a gyerek jelentkezik a hátsó sorból, hogy hová mennek, vagy talán pedagógusi riasztásra kimegy a szülő munkahelyére egy járőr, és megkérdezi, hogy a gyerek egyáltalán elindult-e? A melósnak a munkáltató mondhatja, hogy tegye le kint a telefont, de a rendőrnek nem fogja azt mondani, hogy jöjjön vissza műszak végén.
És ezek a pedagógusok követelnek magasabb jövedelmet. Hát ezek aztán tényleg megszolgálják.
Válasz erre 

Kyra1969 2022.06.15. 13:49:07

@F.M.J.: Elolvastam az álláspontodat és természetesen nem szükséges, hogy egyetértsünk, hiszen a vélemény szabad.
Azt egyelőre nem lehet sem megerősíteni, sem megcáfolni, hogy a sofőr ténylegesen tett-e bármilyen ellenőrzést, vagy simán csak leszállt és bezárta a buszt - ha már tényszerűek vagyunk, legyünk is azok! (Ugye voltak olyan hírek, hogy szóltak is Neki, de ezt az első hozzászólásomban nem említettem, mivel nem tény, legalábbis a jelen ismereteink szerint.)
Az való igaz, hogy nem fiatal ember, miként az is, hogy legalább egy gyermeke van, hiszen a fia nyilatkozott is. Valami halvány fogalmának azért így csak kell lennie, hogy "mire képes egy gyerek".
A gyerekülés létszámellenőrzésre való használatáról továbbra is az a véleményem, hogy ha abban ül a kicsi, még most is él és nem hiszem, hogy ez cáfolható lenne. Azt én nem értem, hogy Te ezt miért tartod marhaságnak, annál is inkább, mert egyértelmű előírás.
A "pofa be" főnöki stílus valóban létezik, de az megint csak feltételezés, hogy ott is ez volt a helyzet. Ha igen, az persze nehezítő körülmény, de ez nem változtat a felelősségi kérdésen.
Abban nem kívánok vitázni, hogy hol biztonságosabb ülni egy kisbuszban és miután a hozzászólásodban is a "talán" szó szerepelt, meg "statisztikai alapon", ezeket nem is érzem érveknek, a konkrét esetet nézve. A póráz és a személyi hívó pedig nem ment meg egy ütközési sérüléskor, de a gyerekülés igen (miután valóban nem akkora sebességgel és pláne nem autópályán közlekedtek, de ez már eleve világos volt, csak rá kellett nézni a térképre).
A szülőről szólva: tény, hogy elengedte az óvodába a gyermekét, aki felszállt a kisbuszra. Egyelőre nem kezelhető tényként, hogy az előző esetekben, amikor nem ment a gyermek szólt-e az óvodának vagy sem, hány esetről volt szó, vagyis nem ismerhetőek a részletek. Azt nem tudom, mennyire életszerű, hogy minden szülő minden esetben "idejekorán" szól, mert nem óvodában dolgozom.
Az óvónőt viszont - ahogy előzőleg is írtam - egyáltalában véve nem tartom felelősnek továbbra sem. Az óvodába ugyanis nem érkezett meg a gyermek. Ráadásul - azóta rengeteg óvónő is hozzászólt, leírta, hogy milyen létszámokkal kénytelenek dolgozni mert egyszerűen nincsenek többen - az óvónő még meg is próbálta elérni a szülőt. És lehet, hogy Számodra ez 20 Ft-os kérdés, de nem hiszem, hogy az lett volna az óvónő feladata, hogy ott hagyja a felügyeletére bízott gyerekeket és elindul tudj Isten hová keresgélni, vagy felhívja a Rendőrséget, akik szintén nem tudom, tettek volna-e bármit is? (Rendőri hozzászólást még nem olvastam ugyanis arról, hogy mi történt volna, ha...)
Tényszerűen tehát számomra továbbra is egyértelműen a sofőr idézte elő a tragédiát. Először, másodszor és harmadszor is Ő hibázott. És NEM azért, mert konokul ragaszkodom a véleményemhez, érvek által meggyőzhet bárki az ellenkezőjéről. De a "talán", a "statisztikai alapon", a "valószínűleg" nem érvek.
"Ki az, akinek magától értetődően kellett volna olyan lépéseket tenni, aminek eredményeként a folyamatok még idejében elakadtak volna..." - erre a vizsgálat fog remélhetőleg választ adni, én eddig azt olvastam, hogy az óvónőnek nem kötelessége nyomozni, tehát még hívnia sem kellett volna a szülőt. (De ezt óvónői hozzászólásokban olvastam, hogy mi a hivatalos előírás, nem tudom.)
A pedagógusok valóban magasabb jövedelmet követelnek, azt, hogy ezt megérdemlik-e, arról általánosságban beszélnek. Nem én fogom eldönteni, de tapasztalataim szerint vannak alkalmasok és alkalmatlanok (utóbbiak az én iskolai éveim alatt sajnos többen voltak). Arról nem is beszélve, hogy senkinek nem tartottak és tartanak pisztolyt a fejéhez, hogy pedagógusnak kell menni, a körülmények úgyszintén régóta ismertek. Ilyenkor szoktak azzal jönni, hogy akkor ki tanítja a következő generációt, amiről az a véleményem, hogy az iskola eddig sem adott át túl sok hasznos tudást az elemieken (olvasás-írás, számolás) kívül, már az én időmben sem. De ez messzire vezetne és nem is ez volt a poszt témája.
Válasz erre 

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2022.06.15. 19:28:30

@F.M.J.: Szia! Köszönöm, hogy írtál. Többé-kevésbé egyetértek soraiddal. Az emberséges hozzáállás nem pénzkérdés, semmilyen szakmában. És a pedagógusok régen se voltak milliomosok, ha jól emlékszem. Persze, ez nem jól van így. Csak manapság a szakadékok és az aránytalanságok óriásiak. És a szülők gyereknevelése és hozzáállása miatt (is) piszok nehéz lett a melójuk, már az óvónéniknek is... Nem irigylem őket. De ettől még kéne aggódni, hogy hol van egy kisgyerek. Szerintem. Én azt hittem, vidéken még jut erre idő és lélek.
Válasz erre 

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.06.16. 12:25:46

@Kyra1969: Tetszik a vitastílusod, és örülök, hogy méltósággal fogadtad az ellenvetéseimet.

Abban engednem kell, hogy nem a megfelelő kifejezést használtam. Nem annyira a "tényszerű", mint inkább a "gyakorlatias" szó lett volna megfelelő, de gondolom erre magad is rájöttél. Ennek megfelelően a véleményem fenntartva, más érveket hozok.

A sofőrrel kapcsolatban:
- A családomban volt két sofőr is. Ez egyik pont buszvezető volt. Amúgy egy életvidám ember, de amikor a munkáját végezte, nem igazán volt vonzó jelenség. Ez a munka unalmas, monoton, az utasok buták, demagógok, zajosak és idegesítőek. A másik teherautóval járt, és az sem számolt be irigylésre méltó kalandokról, pedig nem tiki-taki járatokat vitt. A jármű záráskori ellenőrzése önvédelem, mert időben kell észrevenni nem csak az utasok visszamaradását, hanem az esetleges rongálásokat is, tehát hidd el, átnézik a sofőrök a járművüket, legalább futólag. Szándékos elrejtőzés nélkül senki sem marad észrevétlen.

A gyerekektől kitelő dolgokról:
- Nekem van négy. Felnőttek. Személy szerint az időmet nagyobbrészt a megélhetés és lakhatás előteremtésével töltöttem, amíg kicsik voltak. Persze töltöttem velük időt, de akkor rájuk figyeltem. Amikor csak úgy játszottak, akkor nem én felügyeltem őket. Az, hogy a sofőrnek van legalább egy gyereke egy ilyen meló mellett, még bőven semmilyen mértékben nem feltételezi, hogy lenne bármi képe egy gyerektől kitelő kópéságokról. Én a négy felnőtt gyerekem ellenére is meglepődök időnként ezen-azon. A gyerekek kreatívak.

A biztonságról:
- Ha ülsz egy szgk-ban, és haladsz 100-zal, akkor a mozgási energiád 1000kgx100km/h. Ezekből a járgányokból jó megközelítéssel van vagy tízszer annyi, mint másból. Ha ülsz egy buszban, akkor legyen mondjuk tíz tonna (legalább kétszer ennyi a gyakorlatban) 10000kgx100km/h a mozgási energia. Nem nehéz belátni, hogy egy frontális ütközés esetén szgk-ban 10 esetből olyan, mintha betonfalnak mentél volna, 1-ben meg mintha a haladási sebességed 9-szeresével indultál volna visszafelé. Ugyan ez egy 10 tonnás buszban: tíz esetben lassulsz a mozgási energiád egytiszedével, egy esetben meg olyan, mintha betonfalnak ütköztél volna. Ez a laboreset, de tudjuk, hogy a busz nem jár a négyszámjegyű utakon 100-zal, meg ütközés előtt fékez is, ami kisebb sebességről hatékonyabb, és rövidebb reakciótávolságot is feltételez. Összességében tehát lehet, hogy előírja a jogszabály a gyerekülést, de csak egészen ritkán van valós jelentősége. Másrészt kétséges a dolog, hiszen nyugodtan felszállhatsz egy távolsági buszra a gyerekeddel, amin nincs gyerekülés, és valószínűleg magadnál sem hordasz. Szóval szerintem nem kötelező, csak ajánlott. Jelen esetben meddő a téma, hiszen nem egy balesetről van szó, hanem egészen másról.

A gyerekülés relevanciájáról:
- Egy négyéves gyerek egy normál biztonsági övet kényelmesen kikapcsol. A másfél éves unokám is dolgozik a dolgon, és nem reménytelen. Ettől nem lesz meg egy gyerek, ha el akar bújni. A kalitka lakattal hatékonyabb lenne, de ezt sem javasolnám.

A nevelési környezetről, és az egymásra figyelésről:
- Nálunk mindig is szokásban volt, hogy legalább érintőlegesen tudjunk a másikról. Ha elutazik valaki, érkezéskor visszacsörög, hogy megjött. Ha nem csörög, akkor keressük, mert lehet, hogy baj van, és jobb keresni feleslegesen, mint megtalálni egy hét múlva kihűlve, csak mert beszorult valahová, és mondjuk kiesett a telefonja, vagy nem volt térerő. Ez az alap. Amikor a gyerekek beértek a koleszba, visszaszóltak, pedig már sokkal nagyobbak voltak. Hét közepén telefonáltak. Ha elmegyek otthonról, szólok, ha más megy el, akkor nekem szól. Az egymásra figyelés az egyik ismérve a családnak. Szerintem.

Az óvónő felelősségéről:
- A foglalkozás és a hivatás között az egyik legalapvetőbb különbség, hogy a hivatást nem jogszabályi kikötések alapján letudom határidőre, hanem lelkiismeretesen a lehető legnagyobb odafigyeléssel ellátom, ha kötelezve vagyok rá, ha nem. Ilyen munka az óvónőé. Ha neki csak délelőtt tűnik fel, hogy hiányzik egy gyerek, ha neki elég evvel kapcsolatban annyi, hogy üzen a telón a szülőnek, és amúgy bebújik egy nyilvánvalóan elcseszett jogszabály mögé, és a továbbiakban tesz az egész történetre, ha nincs annyi realitásérzéke, hogy a felismert és meg nem oldott hiátusról ugyan azon a telefonon legalább a hatóságokat értesítse, akkor annak a pedagógusnak az intézményben legfeljebb mosogatnia szabadna. Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy neki a többi gyerekkel kell foglalkoznia. Azok ott vannak a szeme előtt biztonságban, és semmi bajuk nem lesz, ha egy hívás idejével később kezdik tanulni a csön-csön-gyűrűt. Nem is értem, hogy ezen miért kell akár csak elgondolkodni is. Nem teljesen egyértelmű? Nem csak emberileg, neki ez állítólag a hivatása. Miféle ember az ilyen? És még a sofőrt piszkolják. Ha az óvónőtől nem várjuk el, hogy már reggel keresse a névszerint ismert gyereket, akkor a sofőrtől miért várjuk el ugyan ezt?
Válasz erre 

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.06.16. 12:30:55

@MagyarTarka: Azért a pedagógusok többsége nem ilyen, de ezt felkötném a lábánál fogva pár órára. Mit szólna, ha műteni kellene, a doki nekiállna, és csak később venné észre, hogy nincs ott a beültetendő szerv. Felhívná az illetékest, de az nem venné fel. Erre az orvos kisétálna a műtőből, és elkezdene vizitet tartani, mert az is a dolga?
Elmebeteg világ.
Válasz erre 

Kyra1969 2022.06.16. 19:06:58

@F.M.J.: Köszönöm szépen a viszontválaszt, mindig nagyra értékelem, ha valaki veszi a fáradtságot az érvek felsorakoztatására.
A busz- és teherautósofőri tapasztalatokon/véleményeken nagyon jót mosolyogtam. Az emberek sokféleségéből kifolyólag biztosan voltak a buszvezető Úrnak nem túl pozitív tapasztalatai és azt is el tudom képzelni, hogy nem oly felemelő nap nap után ugyanazt az útvonalat járni. A teherautós verzió nekem jobbnak tűnik, egyrészt változatosabb, másrészt nincsenek idegesítő utasok.
A gyerekek elképesztőek, igen. Az internet és a Facebook egy tárház arra nézve, hogy mire képesek, éppen azért, mert Ők még nem fogják fel egy-egy dolog veszélyességét és/vagy annak lehetséges következményeit. Abban nem okvetlenül értünk egyet, hogy ebben a konkrét esetben a sofőrnek lehetett-e "bármi képe egy gyerektől kitelő kópéságokról", mert azért az nem egy extrém dolog, hogy a gyerekek szeretnek bújócskázni. De rendben, tegyük fel, hogy emberünk a Holdról jött (az az égitest most úgyis nagy divatban van:)), akinek fogalma sem volt róla, milyen egy kisgyerek. Akkor is leeshetett, lecsúszhatott volna bármi bármelyik másik gyerektől, ami kellhet az iskolában (ugye arról volt szó, hogy iskolások ültek a kisbuszban), amit nem árt ellenőrizni. Itt valóban bejön némi gyakorlatiasság (és lelkiismeretesség), ezt el kell ismernem. Hogy csak futólag ellenőriz, egyszerűen hátranéz és ennyi, vagy veszi a fáradtságot és lehajol, hogy az ülések alá nem esett-e be valami. Mindenesetre ha alapos lett volna, nem marad ott a gyerek.
A biztonsági kérdésben biztosan Neked van igazad. Az előírás viszont előírás és mivel - érthető módon - ekkora felháborodást keltett az ügy, most jó pár másik helyet megkérdeztek az újságírók ahol ugyanígy szedik össze és szállítják a gyerekeket, hogy ott hogyan működik? Tanulságos, hogy lehet ezt jól is csinálni: "https://www.teol.hu/helyi-kozelet/2022/06/megelozheto-lett-volna-a-buszban-felejtett-kislany-halala".
A gyerekülésről pedig a végtelenségig vitatkozhatnánk, de szerintem felesleges. (A távolsági buszon valóban nincs gyerekülés, ebben igazad van, viszont arra nem is lehet egyedül feltenni egy négyévest.) A másik kérdés, hogy ki tudja-e kapcsolni? Gondolom, előbb-utóbb megtanulja, hiszen látja és próbálkozni fog. De azért a gyerekek nem hülyék, ha a felnőttek elmondják, hogy most utazunk és nem szabad kikapcsolni, akkor meg fogják tanulni (túl azon, hogy a kísérő lenne a legjobb megoldás, aki utazás közben is tud rájuk figyelni).
A családon belüli egymásra figyeléssel kapcsolatban írtakhoz nincs mit hozzátennem, ez (lenne) a normális és helyes minden családban.
És akkor elérkeztünk az óvónő felelősségének kérdéséhez. Értem én a Te megközelítésedet is. Számomra azonban nem egyértelmű (és lehet, hogy ez az én hibám), hogy kellett volna vagy sem a hatóságokat értesítenie!? Nincs nálam a Bölcsek köve, ezért csak gondolkodom, hogy mennyire életszerű, hogy amennyiben egy gyerek nem megy az óvodába, az óvónő riassza a Rendőrséget (mert gondolom arra gondoltál, mint hatóság)? Másrészt viszont, nagyon hiányzik arra a fontos részletre a válasz, hogy HA az óvónő értesíti a Rendőrséget, akkor mi történt volna? Mit tett volna a Rendőrség?
Az utolsó mondatodra viszont egyértelmű a válaszom, ugye a kérdés az volt, hogy "Ha az óvónőtől nem várjuk el, hogy már reggel keresse a név szerint ismert gyereket, akkor a sofőrtől miért várjuk el ugyanezt?" Ha már semmiképpen nem akarod elfogadni azt az érvet, hogy azért, mert Ő volt az egyedüli felnőtt azon a kisbuszon, akire rábízták a gyermeket, akkor van más is. HA a híradások igazak, akkor korábban pont ugyanez a sofőr pont ugyanezt a gyereket vitte máshová. (Megjegyzem, az is egy érdekes kérdés, hogy kirakta a négyévest, vagy hogy derült ki akkor egyáltalán, hogy nem oda vitte, ahová kellett volna, illetve hogy a csudába kellett a nagymamának a kicsiért autóval elmenni, hát nem volt képes az akkor is hibázó sofőr utána a jó helyre vinni?) De ha ez már egyszer megtörtént és ugyanez a gyerek felszáll a buszra, csak most az óvoda felé, akkor Szerinted nem ismerte meg? Hát vak sofőröket alkalmaznak ott? Továbbá, ha TÉNYLEG csak iskolások voltak egyébként a buszon, egy 20 kilométeres úton elfelejti, hogy van egy óvodás is? Már ne haragudj és egyébként tényleg távol áll tőlem mások minősítése, de itt nem tudok máshogy fogalmazni: ha ezt nem volt képes a sofőr megjegyezni, akkor nem csak vak volt...
Úgyhogy igen, én biztosan a sofőrt "piszkolom". És még mint ember sem tudom és fogom sohasem sajnálni.
Ugyanakkor el tudom fogadni, hogy másnak más a véleménye, sőt hozzáteszem, hogy valóban sokan feszegetik az óvónő felelősségét is.
És sokan vannak velem egyező véleményen, hogy ez a sofőr felelőssége és végzetes hibája volt.
Változatlanul remélem, hogy a vizsgálat ezúttal válaszokat fog adni a rengeteg felmerült kérdésre, mert nagyon sok a bizonytalanság, a furcsa és tisztázatlan körülmény ebben a borzalmas tragédiában.
Válasz erre 

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.06.17. 20:09:16

@Kyra1969: A válaszomat próbálom kicsit tematizálni, még ha vannak is átfedések. Így könnyebben áttekinthető.

Gyerekülés.
- Úgy látom, nem fogunk egyezségre jutni, de még maradt érv. Először is a gyerekülés lényege, hogy jellemzően frontális ütközés következményei csökkentése érdekében a gyereket rögzítse az ülésben. Ekkora gyerekeknél ez a test pozícióba helyezését jelenti a biztonsági öv hatékonyságának érdekében. Baleset esetén teljesen mindegy, hogy a jármű épp milyen használatban van, vagy hogy van-e kísérő a gyerekkel.
Másodsorban - szerintem vitathatóan -, ekkora korú gyerekeket már egyes szülők vezetni is tanítanak, sőt, vannak ehhez motorok, gokartok is. A biztonsági öv csatja már nem nagy talány, a gyereket nem tartja megtalálható helyen.

Nevelhetőség.
- Tökéletesen egyetértünk, a gyerek nem hülye. Meg lehet neki magyarázni sokmindent. Innen kiegészíteném ezirányú meggyőződésünket. Nem csak azt lehet neki megmagyarázni, hogy ne babrálja a biztonsági öv csatját, hanem azt is, hogy mondjuk nem bújócskázunk a buszon, vagy hogy leszállunk, ha célhozértünk. Ez nem ítélkezés, de legyünk konzekvensek. Vagy azt fogadjuk el, hogy a gyerek még kicsi és magatehetetlen, tehát az ülésben lesz, ha beleraktuk (valaki kösse be, és az út végén engedje ki), vagy azt, hogy nagyon is cselekvőképes, és akkor vagy senki sem mondta el neki az utazás szabályait, vagy a gyerek neveletlen (szülői felelősség), és esze ágában sincs betartani azokat.

Sofőr felelőssége.
- Eddig sem állítottam, hogy ne lehetett volna körültekintőbb, vagy alaposabb, csupán vitatom a felelősség mértékét a következők miatt. Az ő szakmája a buszvezetés. Ahogy korábban szétválasztottam, ez foglalkozás, és nem hivatás. Felel a járműért, a közlekedési szabályok betartásáért, és az utasokért. Gyakorlatilag megközelítve, indulás előtt átnézi a buszt, hogy műszakilag megfelelő legyen, pl. lámpák, fék, kormány működjön. Körültekintően vezet, evvel gyakorlatilag megóvja az utazók testi épségét. A meló végén meg átnézi a járgányt. Anélkül, hogy szenté akarnám avatni, az nem úgy van, hogy ha tudnám, hogy elesek, akkor előtte leülnék? Ha tudnám, de nem tudom. Ez egy diákjárat volt. Mennyire valószínű, hogy egy utas szívrohamot kapott, és épp öntudatlanul dől valamelyik ablaknak? Nem az az életszerűbb, hogy egymást lökdösik fel az ülések között az elsőbbségért, rágót gyúrnak a kárpitba, vagy telemorzsálják a padlót? De most tényleg, ennek fényében lett volna értelme a padlót fixírozni leesett félszendvicset keresve, ha hazaszállítás után amúgyis ki kell seperni a buszt? Csak feltételezés, de gondolom hátranézett, megkérdezte, hogy leszállt-e mindenki, és mivel nem volt válasz, bezárta a buszt, és várta a következő indulást valahol a közelben. Persze, ha feltételezi, hogy egy gyerek játszótérnek használja a buszt, és elbújik..., de nem feltételezte, mert nem ez a jellemző. Ha ártani akart volna, akkor most nem az agyát kezelnék, hanem előzetesben ülne.

Pedagógus felelőssége.
- A jelek szerint ez lassan az én becsípődésemmé válik, de eddig senki sem tudott meggyőzni a tévedésemről. Csak úgy ismétlésképp: Ez egy hivatás. Csak jól szabad csinálni, vagy sehogy, mert ezzel a félszívű lesz@rom hozzáállással ilyen eredményeket lehet elérni. Ez a mostani eset nyílván pillanatszerű és katasztrófa, de ugyan ez a hozzáállás hosszútávon generációs szinten egy egész társadalmat tud tönkretenni a paragrafusszerű felelősséghárító meg-, és félremagyarázó inkompetens "munkavégzéssel". Továbbra is fenntartom azt a nézetem, hogy adott helyzetben, és minden más alkalommal is a minimum lett volna, hogy a busz beérkezése után létszámellenőrzés, az anomália felismerése után pedig azonnali keresés. Neki ez a hivatása, ezt tanulta főiskolai szinten, neki ezeket a dolgokat nem csak ösztönösen, hanem tanultak alapján is tudnia kellett volna. Először a buszvezetőt megkérdezni. Biztosan nem direkt zárta be, bizonyára együttműködő lett volna abban, hogy egy képzett óvónő kérésére pedagógusi szakmai szempontok alapján is ellenőrizzék a jármű ürességét, és lám, a gyerek meg is van. Ha a sofőr közben lelépett mondjuk reggelizni, akor sincs baj, mert egy fél óra alatt nem lett volna tragédia a délelőtti órákban, a gyereknek meg lett volna egy jó lecke a helyes viselkedésről, stb. Ami meg a rendőrséget illeti. Ha a pedagógus kifogy az általa elérhető ötletekből, hát hívni kell, és kész. Azért vannak, hogy adott esetben pl. eltűnt gyerekeket megkeressenek. Ami azt illeti, meg is szokták keresni, ha egy egész kapitányságnak is kell miatta csatárláncban átfésülni az egész környéket. Fel kell használni a rendelkezésre álló lehetőségeket, ha túl nagy a tét: Most az volt, de ez a pedagógus még arra is alkalmatlan, hogy felismerjen egy élethelyzetet és helyes döntést hozzon.
Válasz erre 

Kyria 2022.06.17. 22:34:49

@F.M.J.: Kedves F.M.J. Úgy látom, mindketten elég kitartóak vagyunk, sorakoztatjuk az érveinket. Én nem akarlak már meggyőzni, senkit sem akarok, egymásnak esett ezen az ügyön megint a fél ország.
A sofőr fiai ma elmentek bocsánatot kérni (pedig, hát ha valakik, Ők aztán tényleg nem tehetnek róla!), a kislányt pedig holnap temetik.
Én nem hibáztatom a négyévest, mert bújócskázott a buszon. Ettől még nem hülye. A Szülők pedig nem gondolhatnak mindenre.
Elmesélek egy példát inkább, a saját családomból: nekem két öcsém van, a kisebbik szintén nem sokkal múlt 4 éves, amikor az eset történt. Társasház, ötödik (legfelső) emelet, hatalmas teraszokkal, amelyeket egy közbülső téglafal választ el. A korlát keresztirányú rácsokból áll, de van egy - nem túl széles - külső párkány is, amelynek a szélén az ereszcsatorna fut végig. Öcsém betegen fekszik otthon, Anyukám - aki már nem teljesen tapasztalatlan, hiszen harmadik gyerekről van szó - elmagyarázza, hogy Ő most lemegy a három házzal arrébb lévő kisközértbe, de mindjárt jön, addig öcsém szépen maradjon az ágyban. A teraszajtó kilincsre volt csukva.
Nos: Anyukám visszaér, a teraszajtó nyitva, öcsém sehol. Rohan ki a teraszra, semmi. Már nézegetett lefelé (16 méter hosszú a teraszunk, az egyik vége ráadásul bekanyarodik, tehát voltak "lehetőségek"), de nem látta. Egyszer csak csöngettek. A szomszéd, 80 éves néni, mellette öcsém. A néni elmondása szerint öcsém bekopogtatott az Ő teraszajtaján! Ezt pedig csakis úgy tudta megvalósítani, hogy a mi oldalunkon felmászott és muszáj volt a korláton ki is másznia, máshogy képtelenség ugyanis kikerülni a jó embermagasságú elválasztó falat. A másik oldalon pedig be, öt emelet magasságban! Ez az öcsém addig, ahová tettük, ott maradt. Egy nyugodt, békés és értelmes gyerek volt. Nem gyáva, nem ijedős. De gyerek! Akkor és ott nem tudni, mi jutott eszébe.
Nyilvánvalóan és egyértelműen Anyukám volt a felelős. Természetesen - a félreértések elkerülése végett - eszembe sem jut összehasonlítani a két esetet, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy még az a gyerek is elkövethet teljesen észbontó és kiszámíthatatlan dolgot, akit normális családban, odafigyeléssel, szeretettel, törődéssel nevelnek.
Ezért felelős a felnőtt értük. Mi ketten - és rajtunk kívül még nagyon-nagyon sokan - "csak" abban nem értünk egyet, hogy melyik felnőtt felelősségéről van szó ebben a konkrét esetben. A magam részéről várom a vizsgálat eredményét...
Válasz erre 

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.06.18. 18:10:25

@Kyria: Természetesen nem áll szándékomban még virtuálisan sem a nyakadnak esni, csak mert van egy markáns véleménykülönbségünk. Sőt, örülök, hogy annak ellenére, hogy nem jutunk egymással zöldágra, ezt emberhez méltón tudjuk megvitatni.

A sztoridról az jutott eszembe, hogy tudnék hasonlókról beszámolni saját tapasztalatból és szavahihető forrásokból is. Talán nem mondok azzal semmi meglepőt, hogy ha minden olyan eset, amiből baj lehetett volna, be is következik, akkor a fáról sem sikerült volna épségben lejönnünk, mert az őseink a nyakukat szegve potyogtak volna le, és evvel véget is ért volna az emberiség rövid története.

Van viszont itt egy aggasztó jelenség. Úgy fogalmaznék, hogy társadalmi probléma. Az egyik az elvtelen áldozathibáztatás, a másik a szintén elvtelen áldozatfelmentés. Mert valójában nem történt semmi szokatlan, csupán rosszul sült el egy kis gyermeki csínytevés. Ez ugyan a történtek fényében elég morbidan hangzik, de ha a végeredmény mondjuk az lett volna, hogy az eset egy tavaszi napon történik, a gyereknek semmi baja sem esik, de a természet rendjének megfelelően a bezártság okán a kislánynak bent kell kimennie, és indulásnál erre derül fény, akkor is ugyan így ítélnénk meg az eseményeket? Senki semmit nem tett volna másképp, csupán más hőmérsékleti viszonyok között. Ugyan így, mondjuk a gyerek unalmában elkezd a kapcsolókkal babrálni, és lemeríti az akkut, ami miatt a busz nem tud a gyerekekkel elindulni időben, de azokat meg várják otthon az aggódó szülők. Akkor is a sofőr lenne a patás ördög? És még lehet ezt turbózni. Mi lett volna, ha a gyereknek semmi baja sem esik, lemeríti az akkut, és emiatt valamelyik nagyobb gyerek nem ér haza időben a nagypapája szívgyógyszerével, amit suli után vett át az ismerős gyógyszerésztől, hogy vigye haza. Akkor is a söfőr miatt kellett volna mentőt hívni a tanyára?

Nem a dramatizálás a célom, hanem arra az életszerű tényre való rávilágítás, hogy a sofőr olyan hibát vétett, amihez hasonlókat mindannyian elkövetünk, akár a saját gyerekeink életének és testi épségének kockáztatásával, pedig senkinek sincs szándékában. Ahogyan Terka is megállapította, a szerencsétlen sofőr így is a dilidokinál kötött ki. Egy életen keresztül hibáztatja majd magát, de nem segít. Ehhez képest szerintem magasról tesz rá, hogy leültetik-e. Avval valójában csak a családját büntetik, a lelkiismeretéhez képest az csupán kellemetlenség lesz. Nem lehetett rossz apa, ha a fiai kiálltak mellette, és vállalták az arcukat a gyászoló család előtt személyesen. Ez nagyon jó nevelésre vall. Csak arra kérlek, hogy mielőtt végérvényesen a pokol fenekére száműznéd, gondold át mégegyszer, hogy valóban őt lehet-e elsőszámú és megfellebbezhetetlen hibásnak kikiáltani. Én erről továbbra sem vagyok meggyőződve, de innen már csak magamat tudnám ismételni.
Válasz erre 

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2022.06.19. 07:39:45

@MagyarTarka: Kedves Terka!
Jól esik az elismerés, de ezt a posztot nem én tettem értékessé. Jó volt a témaválasztás, jó volt a vitaindítás, de feltétlenül szükség volt konstruktív vitapartnerekre is. Ne légy szerény, jó a blogod!
Jövök máskor is.
Válasz erre 

Kyria 2022.09.29. 19:45:40

@MagyarTarka: Kedves Terka!
Még mindig annyira nagy az együttérzés a buszsofőrrel, aki megölt egy kislányt és tönkretett egy családot???
index.hu/belfold/2022/09/29/busz-tragedia-iskolabusz-tomajmonostora-kislany-gyasz/
Válasz erre 

Kyria 2022.09.29. 19:49:04

@F.M.J.: Minden nap figyelem a híreket, mert nagyon remélem, hogy az élete végéig börtönben lesz ez a sofőr, és azóta sem értem, hogyan volt bárki képes egy fél szóval is védeni: index.hu/belfold/2022/09/29/busz-tragedia-iskolabusz-tomajmonostora-kislany-gyasz/
És igen, tudom, hogy a Blikk nem egy autentikus hírforrás, bár azt nem hiszem, hogy a 41,5 C-t csak úgy kitalálták...
Válasz erre 
süti beállítások módosítása