A vihar a felszínen lassan kezd elülni: már alig-alig téma a János Kórháznál lelőtt vaddisznók nagy felháborodást kiváltott ügye. Egyvalami azonban még mindig nem történt meg:
Nem állt a nyilvánosság elé egyetlen szervezet sem, hogy mi voltunk, mi kértük fel a vadászt, lője le az állatokat Budapest belterületén. Pont.
Nyilatkozott már a vadász, L. Pál. Ő nagyjából racionális érvekkel indokolta, miért is kellett lelőnie az állatokat. Az újság hasábjain egyébként már nem vadászként említik, hanem ÁLLATORVOS, VADGAZDÁLKODÁSI SZAKEMBER - az átkeretezés jól ismert kommunikációs fogás...
Ebben a hírben már az is szerepel fél mellékmondatban, hogy a katasztrófavédelem kérte fel őt a lelövésre, lakossági bejelentés alapján. Szépen szétterítve a felelősség: a személytelen "lakosság" indította el a lavinát, a katasztrófavédelem csak kielégítette a felmerült "lakossági" igényt. Érdekes, hogy nem állt elő a katasztrófavédelem egyik szóvivője sem nyilatkozni: mi voltunk, azért mert...
L. Pál mögé beállt félig-meddig a Vadászkamara, ami kiadott egy közleményt a belterületi vadak elejtéséről, védendő a vadászmundér becsületét, de elhatárolódtak a konkrét ügytől, ami szemlátomást mindenkinek olyan, mint egy jól megtermett furunkulus az ülepen... Nagyjából leírták, amit józan gondolkodású ember, kicsi háttértudással sejthet: nem egyszerű művelet altatópuskával leteríteni 8 állatot a város közepén.
Vélhetően tovább kavaroghat a vihar a háttérben a szakmai biliben berkekben. Akár eredménye is lehet ennek a balul sikerült városi futóvadlövésnek: talán kitisztulnak a szerepek, hiszen még a Pilisi Parkerdő is szükségét érezte, hogy nyilatkozatban elhatárolódjon a közfelháborodást kiváltó ügytől.
A napokban már morális, kissé áthallásos poszt is megjelent a facebookon, ami az otthonainkba beköltöző vaddisznó hordákat vizionál, ha a puhány városi ember szavára egyszer s mindenkorra abbamaradna a vadászat...
Miközben a Vadászkamara szóvivőjének nyilatkozata szerint az elmúlt években a felére csökkent a vaddisznó állomány az országban. A maradék disznók egy része pedig van annyira okos, hogy bemenekül a városokba. Nem azért, mintha tudnák olvasni a vonatkozó törvényeket, hogy ott nem lehet lelőni őket, hanem mert megtapasztalták, hogy a városokban van kaja és nincs vadász. Ilyen egyszerű.
És megérkeztünk ahhoz az információhoz, amit egy az egyben eddig még nem tettek ki az ablakba ennek a balul sikerült céllövöldés ügynek a kapcsán: LÉTEZIK EGY NEMZETI AKCIÓTERV, AMI MEGHATÁROZZA, HOGY A VADDISZNÓK SZÁMÁT DRASZTIKUSAN CSÖKKENTENI KELL.
Vagyis: irtani kell őket. Tehát lelőni. Akkor pedig ne várja senki, hogy a városban megellett kocát és az egyébként cuki csíkos malacait fáradságos munkával befogja, majd elvigye az erdőbe és könnyes szemmel, fehér zsebkendőt lobogtatva intsen nekik búcsút a lemenő nap fényében...
Elolvastam a PDF-ben is elérhető teljes verziót, érdekes olvasmány. Az EU rendelkezésre hivatkozva, az ASP (afrikai sertéspestis) terjedésének megállítására szolgálna a vaddisznó állomány gyérítése.
2025-re már csak 0,5 vaddisznó maradhat 100 hektáronként.
Kis probléma, hogy csak becslések vannak rá, ténylegesen mennyi vaddisznó lehet az országban, ezt maga az akcióterv is többször leírja. Valahogy sorba kéne állítani a malacokat, népszámlálást tartani, de erre nem fűlik a foguk, inkább szertefutkosnak az istenadták. Az akciótervben leírják azt is, hogy tulajdonképpen a vaddisznó kis területen mozgó, nem egy túl izgága állat, eszik aztán elfekszik. Tehát nem sok a valószínűsége, hogy az ASP miatt amúgy is bágyadt állat körberohangálna az országban és szertevinné a kórságot.
Azt is leírja az akcióterv, hogy a vaddisznó állomány túlzott felgyarapodása az alulvadászat miatt következett be. Magyarul a vadászok nem lőttek elég vaddisznót. Vajon miért?
Ehhez érdemes megnézni, miként alakul a vadászok száma hazánkban. Az említett Nemzeti akcióterv 23. oldalán látható, hogy 2500-3000 hivatásos vadász mellé 65 ezer belföldi vadászati engedéllyel rendelkező ún. hobbi-vadász van. Például a vadásztársaságok fizető tagjai. Beszéltem közülük kettővel is, elmondták, hogy a vadásztársasági tagok többsége alig jár ki vadászni. A hobbivadászattal járó kötelezettségek sincsenek ínyére sokaknak, például nem akarnak a vadkárelhárítási-megelőzési ügyeletekben éjszakánként résztvenni.
A külföldi vendégvadászok becsült száma 25-30 ezer évente. Ők kevésbé vaddisznóra, inkább jellemzően trófeás vadra érkeznek, híresen gazdag az állomány. Egyelőre. Mert egyes vélemények szerint a túlszaporodott szarvasok közt várhatóan egyre több és több lehet majd a beteg egyed. Az állomány túlszaporodását mutatja az egyre szaporodó vadgázolások száma is: szinte minden napra jut már szarvas-autó balesetről híradás. Bár egyes vélekedések szerint a vadak azért jönnek ki gyakrabban az erdőkből, mert az aszályos időjárás miatt a korábban megszokott helyeken nem jutnak elég innivalóhoz. Persze, a kiszáradt dagonyákat is fel lehetne tölteni vízzel - megelőzésként...
Mindeközben a hivatásos vadászok egy része pedig nem szűk értelemben vett vadgazdálkodási szakmai munkát végez. Hanem például sok-sok százkilométernyi villanypásztorral szövik át az országot, hogy ezzel jól láthatóan demonstrálhassa a vadásztársaság a környékbeli gazdálkodók felé: ők bizony megvédik a terményeket a vadak károkozásától. A villanypásztor persze sok mindenre jó, de az éhes vadat csekély mértékben tartja távol. Viszont belegabalyodva kínok között pusztulnak el a szarvasok... De azt lehet rá mondani, hogy ott van, és így lehet vitatni a fizetendő vadkár nagyságát. Persze ez egy oda-vissza játék: előfordul, hogy egyes zsebkendőnyi területet birtokló hobbi-földművelők a terményeiken csámcsogó éhes vadakra kívánják hárítani a klímaváltozás vagy a nem megfelelő termelési mód miatt eleve szerény termés költségét...
Ez az a vita, amiben nehéz igazságot tenni. És akkor még nem esett szó az erdőterületek birtoklásával együtt járó vadászati jogról, a magánerdők kezelésének visszásságairól, a vadásztársaságok élére nem feltétlenül szakmai indokok mentén megválasztott vezetőkről.
Az érdekek összehangolása bizony nagyon komoly feladat.
És akkor jön egy ilyen malőr, amikor szegény kismalacokat lepuffantja valaki a reggeli csúcsforgalomban a síró kisgyerekek szeme láttára. A fenének se hiányzott ez: libafos-zöld kalapjukat félretolva izzadva vakarhatják a tarkójukat a vadászok...
Egyet biztosan elhibázott VALAKI: itt lett volna az alkalom kiállni, elmondani tisztán, világosan az igazat.
De ki álljon ki? A szétszabdalt szakmai terület? A NÉBIH? A katasztrófavédelem? A felszínen látható jelek alapján úgy tűnik, valószínűleg megy az egymásra mutogatás.
A lényeg:
1. A kicsinyeit védő vaddisznó életveszélyes lehet az emberre.
2. A város közepén a forgalmas út mellett nem lehet csapdával befogni a vadállatokat.
3. A vadállatok altatópuskás elejtése nagyon nehéz, mire az altatólövedék hat, lehet, hogy a seggébe kapott lövéstől feldúlt állat a villamos alá fut, az élveboncolás láttán lett volna igazi sivalkodás...
4. Mi lett volna, ha egy, a János Kórház kertjében pihenő, lábadozó beteget megtámadott volna a vaddisznó mama? Akkor ki kire mutogatott volna?
5. A malackák édesek, de bizony vadállatok, a mama 2-300 kilogramm tömény izom és agresszió, ha veszélyben érzi magát... Nem pedig cuki rajzfilm figurák.
6. A vadállatok beköltöznek a városba, mert okosak. Ez olykor szerencsétlen helyzeteket eredményez.
7. Meg kell tanulnunk velük együttélni.
Mert a Jurassic Park óta tudjuk: az élet utat tör magának!
És akkor mi lesz, ha a belvárosban majd nem egy cuki csíkos vaddisznó sétálgat, hanem egy mérges medve?
Merthogy örvendetes módon újra élnek hazánkban medvék, sőt a farkasok már rendszeresen szaporodnak is. Viszont az életterük nem lett nagyobb, sőt. Tehát az ember-vadállat kontaktusok száma várhatóan gyarapodni fog. Aztán majd jön a pánik, és ha ne adj isten lesz egy embersérülés, mindjárt nem a maciknak fognak drukkolni...
A városi emberek teljesen elszakadtak a természeti környezet valóságától, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az állatokat. A vadállatokról is azt hiszik, simogatnivaló cukiságok - a média is jócskán benne van ebben: a "jajjdeédes" tartalmak hozzák a temérdek kattintást és végeredményben a pénzt...
Félreértés ne essék: én az állatokkal vagyok. Az emberiség mértéktelenül túlhasználja a természet erőforrásait, érthetetlenül túlszaporodott, és már csupán a létszámából fakadóan, de pláne az egyre nagyobb igényei miatt több kárt okoz a bolygón, mint az állatok valaha is tettek. Csupán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy egy roppant összetett kérdéskörnek csak a felszínét kapirgálják, amikor azon megy a vita, jól tette-e, hogy lelőtte a kismalacokat a VALAKI által megbízott vadász...
(terka)
