Amikor egy meglett férfi színes pomponos sálat hord, attól eleve kifeszülnek az érzékszerveim... Amikor a pomponos csávó a következőt veti oda foghegyről a kisfiának, miközben erővel el is löki magától a gyereket, beigazolódni látszik a fránya előítélet:
"Nem, ne is gyere ide hozzám, ne ölelgess... Amíg nem barátkozol vissza velem, addig nem is beszélünk..."
A jelenetnek Advent első vasárnapján voltam szem és fültanúja a Hajógyári-szigeten, kutyasétáltatás közben. Hiába teltek el hetek, időről-időre felvillan előttem a hat-hét éves kissrác értetlenül kikerekedő, bánatos szeme.
Nem tudom és nem is akarom szépíteni: ez a zsarnok spermadonor egy igazi nárcisztikus farok!
A kiskölyök csak ült a kis bringáján, ledermedve. Apuka pedig tovahömpölygött a kutyákkal, a csini pomponos sálja boldogan libegett utána. Hát, legalább a sál...
Nehezen álltam meg, hogy ne eredjek a férfi után és ne mondjam neki: Szégyelld magad!
Anyuka, aki pár méterrel lemaradva csöndben követte az eseményeket, lopva, reszkető kézzel megsimogatta a kisfiú fejét, alig hallhatóan sóhajtotta: "Gyere, szívem..."
Vasárnap, kora délután, simogató, ajándék decemberi napsütés, békés családi séta.
Ahol egy sérült lelkű felnőtt férfi sáros bakanccsal átgyalogolt egy ártatlan kisgyereken.
Ahhoz, hogy autót vezethess, jogosítványt kell szerezned, elsajátítani az alapvető közlekedési szabályokat.
Ahhoz, hogy kutyád lehessen, hamarosan gazdi-jogsit kell szerezned.
Ahhoz, hogy egy gyermeket nevelj, elég egy részeg éjszaka, vagy egy szakadt gumi vagy az áhított ingatlan fedezeteként szükséges CSOK. Pikk-pakk, akadálytalanul örökítheted tovább a frusztrációkat, amiket a saját szüleidtől kaptál.
A szeretet nem feltételes. A szeretet nem kegy. A szeretet nem tipor el.
Kedves pomponos apuka, ha esetleg véletlenül olvasod az írásom, öleld meg a kisfiadat. Nagyobb ajándék lesz ez neki, mint bármilyen drága játék.
Boldog karácsonyt.
(terka)
fotó: pixabay.com
