Szeretetből eltörte a gerinced?
2018. november 09. írta: MagyarTarka

Szeretetből eltörte a gerinced?

Pár éve reccs - séta közben elszakadt a vádlim. Iszonyú szar dolog ám hallani, ahogy elszakadnak a saját izomrostjaid! A leírhatatlanul éles fájdalmat 2 hónap kényszerpihenő követte. Családtagjaim egyöntetűen állították:  a jóisten szeretetből szakította el az izmaimat, hogy megelőzzön egy jóval nagyobb, végzetes bajt.

link-1126511_1920.jpg

Kétségtelen, a lehető legjobbkor vontak ki a forgalomból. Utáltam már bejárni az akkori melóhelyemre, utáltam az új főnököt, akinek a legdrágább vállalati kocsi mellett az volt a legfontosabb, hogy menő csapat(le)építő tréningen nyomorgassa a munkatársak lelkét. Viszont baromi sokat dolgoztam. Nem bonyolult képlet: ez a kontrasztos kombó iszonyatos stresszel járt. De ezt a szakadt vádlimmal, önmagamra dühösen az ágyban fekve nem voltam képes felfogni. A gyógytornászom elmagyarázta: stressz, feszült izomtónus, fokozott sérülésveszély. Önvédelmi mechanizmus. Francokat? Az evolúció helyett te inkább a vallásos alapokat hiszed? Akkor mondjuk így: a jóisten oltalma. Vagy ha lilaködös ezoterikus vagy: a Sors keze!  

Mindez most azért jutott eszembe, mert két ismerősömet is durván megtépázta a kaporszakállú - balesetből fakadó kényszerpihenőre ítélte őket. Az egyiknek simán séta közben elrepedt a lábfeje. Senki se érti, hogyan, még az übercuki traumatológus csávó is csak értetlenül csóválta a fejét. Szerencsére a barátosném nem egy szívbajos típus: türelemmel, sőt, némi megnyugvással viselte a csapást és a fájdalmat. Ha csüccs, akkor csüccs. Jókor jött neki: új góré, új menetrend. Ilyenkor jobb minél messzebb lenni az alacsonyan szálló veszélyes elemektől.

fuchs-2683206_1920.jpgA másikuk viszont szerintem sajnos még mindig nem akarja elfogadni, mi a pálya. Elrepedt a csigolyája, mégse bír a fenekén megmaradni. Makacs férfiból van az istenadta. Miközben a bénulást kockáztatja minden rossz mozdulattal. Pedig az ő kényszerpihenője se véletlen ám! A balesetek többek között túlterheltség miatti oda nem figyelésből, durva fáradtságtól vagy túl kevés veszélyérzet miatt történnek. Na, pont ez van nála is. Az utóbbi években úgy három bivalyerős embernek valót tolt egyszemélyben. Hát ilyenkor jön a jóisten: szakít, zúz, tép, tör. Csak hogy megvédjen. Megvédjen önmagadtól.  Amikor nyakig ülsz a cuccban, ki se látsz belőle. Miközben az a legdurvább, hogy tulajdonképpen mindenki magának állítja elő a bajt.

no-1532840_1920.jpgKegyetlen lecke. Tétlenül fekve agyalni és ráébredni, hogy mit kellett volna másképp. Eleinte - mint a gyász esetén  megy a legdurvább elutasítás, nem akarunk szembenézni a valósággal. Hogy hány könyvet nem olvastunk el. Hogy hány telefont nem vettünk fel. Hogy hány pillanatot mulasztottunk el...

Igen, a jóisten olykor szeretetből megroppantja akár az ember gerincét is. Ha tetszik, ha nem.

Aztán fohászkodunk. A jobbulásért.

 

 

(terka)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr7714362587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2018.11.10. 08:26:29

Talán csak azokkal fordulnak elő ilyen esetek, akiknek "motiváció" kell az őszinte önértékeléshez, és lényeglátáshoz.

Nyomtam neked ide egy 'igent", és egyúttal jelzem, hogy előtte én sem hittem benne (most sem teljesen), de mióta rendszeresen felülvizsgálom az életem eseményeit, és megtanultam magasról tenni olyan dolgokra, amikben több a dafke, meg az ego, mint az értelem, azóta valahogy elkerülnek ezek az események.

Én is sokat gondolkodtam rajta, hogy ez bizonyítja-e Isten létét, vagy ha igen, vajon melyikét, esetleg jelöljük meg elkövetőnek a sorsot, vagy végzetet, de sokkal értelmezhetőbb, ha a személyiség érésének egy bizonyos szintjét határozzuk meg, ami után az ember már értékeket lát, és nem látomásokat.

Jim Raynor 2018.11.10. 19:52:19

Jaj de jó fej ez az isten. Nem ám hogy csökkentené annak a terheit, aki megérdemli, nem, még rátesz egy lapáttal, nesze neked még egy csigolyarepedés is, köcsög. Nagy segítség! Mindezt úgy, hogy közben tolvajok, rablók, gyilkosok élik vígan világukat.
Vagy pl. egy leukémiás gyereket mitől akar megvédeni a betegségével az "isten"?
Tényleg ebben hisztek? Agyrém.

agarik 2018.11.10. 21:29:36

Hú bazmeg ez mekkora troll.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2018.11.10. 23:08:22

@Jim Raynor:
"Nem ám hogy csökkentené annak a terheit, aki megérdemli"
- Az emberek túlnyomó többsége magának szerzi a terheit. Ha Isten csökkentené, vérszemet kapna, és találna magának újabb terheket. Mivel Isten ha van is ( semmiképp nem abban a formában, ahogy arról egyházi személyek szónokolnak ) , nemigen szokott közvetlen verbális kontaktusba keveredni a híveivel, a nemhívőkkel meg mégúgysem, olyan körülményeket teremt, ami önvizsgálatra kényszeríti a okítandó személyt.

Isten alatt természetesen mindenki azt ért, amiben csak hinni akar. Ide értve egy esetleges későbbi materiális magyarázatot is az eddig tudományosan megmagyarázhatatlan, de létező jelenségekre. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a túlvállalás mindig negatív hatásokkal jár, ami egy ponton túl drasztikusan nyilvánul meg. Ha pedig ezt valaki magától nem hajlandó elfogadni, azzal el lesz fogadtatva a saját érdekében, raja kívül álló erők által. Ha pedig ebből sem ért, ...

Billy Hill 2018.11.10. 23:44:44

@Jim Raynor: Én például az ősrobbanásban jobban hiszek. Egy atommagnyi helyen megvolt a teljes ismert univerzum, és onnan bővült ekkorára.

morph on deer 2018.11.11. 00:09:58

Az gondolom fel sem merült, hogy az egyén teherbíró képessége ért a végére, aztán reccs, törött-szakadt ez vagy az...

Nem lehet ugyanis bűntetlenül túlterhelni sem a “hárdvert”, sem a “szoftvert” - azaz a fizikai és/vagy szellemi túlterhelés mindig visszaüt.

Aztán van akinek még jókor, de olyan is van, akinek az összes addig elért nyűgeire tesz még rá pár lapáttal.

Nem, ez nem a gondviselés, ez az anyag és a lefutott klóméter viszonya, meg az idegrendszeri terhelésé, meg a táplálkozásé, pihenésé, stb.

Nyilván, a folyamatos stressztől befeszült testrészek sokkal könnyebben sérülnek, de ugyanez vonatkozik a mentális egészségi állapotra is: folyamatos terhelés esetén sérülékenyebbé válunk mindenféle értelemben., tapasztalatból mondom.
Igen, egy csomó csavar, egy titán csigolya-protézis, meg néhány beépített háló itt-ott, és közben nem voltam háborúban, el sem gázoltak, semmi ilyesmi. Csak az “anyag” kevésbé bírta, mint ahogy szerettem volna.

Mondjuk nem csoda: kizárólag hazai alapanyagokból, házilagos kivitelezésben készültem, a jelek szerint eléggé amatőr módon.:)

Egy szó mint száz, addig kéne vigyázni, amíg van mire! A széthajtott, kiégett, stb. alkatrészekkel elég vacak dolog megöregedni ugyanis! Bizisten!

2018.11.11. 07:57:27

Jim Raynor –ral egyetértve, szerintem is, jókora hurráoptimizmus kell egy eltört gerinc mögött istent keresni, és találni. Erre a közhely inkább azt mondaná, hogy nesze sánta itt egy púp! Én köszönöm, ilyesfajta Isteni gondviselésből inkább nem kérnék. De egyébként van, aki körülnéz a világban és érzi isten jelenlétét? Itt ahol igazságnak írmagja nincs, ahol kivétel nélkül mindig az ártatlanok becsületesek csesznek rá?

Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2018.11.11. 08:21:27

Isten mindenható ugye? Tehát hatalmában állna megállítani háborút, éhezést, nyomort, betegséget. Ja, bocs nem, elszenvedői megérdemelték, ugye? Szerető Atyai pofon, mi?
Meg hagyni kell valamit Allah-nak, Shivának is. A szuperhős csapatok is együtt a legjobbak.
Amúgy mi lett a kihalt civilizációk Isteneivel? Harakiri? Hol van Neptunusz, Ré, a Mayák Istenei meg a többiek? Oh wait, mindet az adott kultúra találta ki?

Almandin 2018.11.11. 12:19:46

@Eltévelyedés: Jó a gondolatmeneted. Pont a népirtások kapcsán szokott bennem felmerülni, hogy nincs isteni gondviselés, mert akkor sok ártatlan embert gyilkolnak meg. Az isteni kéz meg még egyszer se nyúlt le a mennyekből, hogy megállítsa a népirtókat.
Szerintem valószínű, hogy van egy teremtő intelligencia a Világmindenségben, akit nevezhetünk istennek is, de biztos nem olyan, amilyennek a vallások leírják. Az meg a történelem ismeretében biztos, hogy nem avatkozik bele se a történelem menetébe, se az egyén életébe. Ha valakit baleset ér, vagy megbetegszik, az véletlenszerű, vagy a génjeibe van írva, ami szintén véletlenszerű, mert nem tudjuk befolyásolni, milyen génekkel jöjjünk a világra. Akik mindent az isteni gondviseléssel akarnak magyarázni, pont a véletlenszerűséget és a kiszámíthatatlanságot nem tudják elviselni, ezért kell nekik az a tudat, hogy egy hatalmasabb valaki vigyáz rájuk.

Jim Raynor 2018.11.11. 14:16:50

Almandin:
Igazándiból nem a vigyázás tudata a lényeg, hanem a felelősség elhárítása maguktól. Nem ők a hibásak sose, hanem minden az úr akarata...az ő útjai meg ugye kifürkészhetetlenek.....és mindenre megvan így a magyarázat.

Almandin 2018.11.11. 18:22:21

@Jim Raynor: Valóban, felelősség-hárításra is kiváló módszer ez. Több olyan vallásos ismerősöm volt, akiknek gondjaik voltak a döntéshozatallal.

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2018.11.11. 21:53:47

@Almandin: "Az meg a történelem ismeretében biztos, hogy nem avatkozik bele se a történelem menetébe... " Ezt kifejthetnéd bővebben.

Almandin 2018.11.11. 22:55:24

@MagyarTarka: Tudod, hány ember vált népirtás áldozatává? Teljesen ártatlanok voltak. Isten nem csinált semmit. Áltathatjátok magatokat, hogy azok, akik mentették az embereket, Isten lenyúló kezének megtestesülései voltak, de valójában csak a jó és a rossz harcolt az emberiségen belül.
süti beállítások módosítása