Segítség! Vízi hullát találtam!
2018. augusztus 11. írta: MagyarTarka

Segítség! Vízi hullát találtam!

"Valakinek ráléptem a fejére!" - unokatesóm modernkori "Krisztusként" szinte a vízen futva tepert ki a Balatonból. Kicsik voltunk, ennyire emlékszem az egészből, de ez a kép és főleg az ordítása belém égett. Akkor ott mindenki lehülyézte őt, hogy biztos valamit rosszul érzett, nem is lehet ott vízi hulla.

Aztán Akaliban, egy iskola táborozás alkalmával kifogtak a strandon egy embert, aki már a "megszívod az orrát, kijön a szeme" állapotban volt. Lezárták a fél strandot, nekünk, gyerekeknek tilos volt odamenni. Az egyik kísérőtanárunk két kisfia tojt a tilalomra, odamentek kíváncsiskodni - hatalmas atyai pofon lett az eredménye, pedig amúgy Andrásbá' nem volt egy vérszomjas vadállat. Felnőtt fejjel ma már abszolút értem, tényleg nem kell 8-10 éves gyerekeknek ilyesmit látni.

Nos, ez a két gyerekkori emlék nekem bőven elég ahhoz, hogy bár imádom a Balatont, minden egyes eltűnt, elmerült személyről szóló híradást követően némileg szaporább szívvel megyek be úszni, és nagyon megkönnyebbülök, ha a Rupert mentőhajó vagy a búvárok már megtalálták a szerencsétlenül járt fürdőzőt.

Kiderült, ezzel a típusú félelmemmel nem vagyok egyedül. Többen tartanak tőle, mi van, ha beleakadnak úszás közben egy élettelen testbe. Fokhagymás Rózsi barátnőm például azért húz az alapvetően tengeri sünök tüskéitől védő vízi cipőt még a Balatonba menet is, hogy nehogy véletlenül rálépjen valamire... Mint egykoron az unokatesóm.

drowning-2049247_1920.jpg

Később a férjemmel esett meg, hogy egy nyugodt strandlátogatás alkalmával a vízi mentők ordítva állították csatárláncba a fürdőzőket, mert egy idős hölgy férje eltűnt. Az önkéntes strandolók a parttal párhuzamosan pásztázták végig a medret, hátha megtalálják a bácsit. Szerencsére kiderült, hogy a kisöreg csak a strand másik felén úszott ki, és boldogan nyelt be egy hűvös sört - megszabadulva neje figyelő tekintetétől. Miközben a fél strand az ő elmerült testét kereste. A vízi hulláját.

Nem szenzációhajhászásból írom ezt így. Fokhagymás Rózsi azt mondta, ő attól tartana, hogy az újraélesztés során ne tegyen kárt  az illetőben. Mert ő nem tudja, hogyan kell csinálni. Erre elmeséltem neki, amit egy életmentő tanfolyamon hallottam az előadó mentőtiszttől: akinek leállt a szíve és a légzése, az már egy halott. Tehát kárt nem lehet tenni benne, akkor sem, ha nem szakértő mozdulatokkal végzi az újraélesztést. Nem ölheti meg, nem érdekes, ha eltöri a bordáit - csupán megmentheti az életét. EZT A SZEMLÉLETET KELL MINDENKINEK MAGÁÉVÁ TENNI.

Belátom, nem könnyű a döntés. Ugyanakkor tény: ha látsz egy testet lebegni a vízben, vagy ne adj isten a lábaddal ütközöl bele a víz alján sodródó emberi testbe, NEM TEHETED MEG, HOGY TÉTLENÜL ELÚSZOL ONNAN! Nem tudhatod ugyanis, hogy mennyi ideje van a vízben! És ha csak percek óta? Akkor bizony még megmenthető az élete! Egy családapáé, vagy anyukáé, vagy egy kisgyermeké. Nem tudhatod, amíg nem nyúlsz le érte és nem emeled ki... Vagy amíg nem fordítod hátra, hogy lásd az arcát... Tudom, belátom, ez akár borzalmas látvánnyal "jutalmazhat", hiszen egy vízi hulla nem szép. De ha még feléleszthető az illető?

life-buoy-2143181_1920.jpgVan ennek egy jogi vonzata is. A Btk. 166. paragrafusa szerint:

166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség: 2 év. (2) bűntett: 3 év: a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

De azt gondolom, ez alapvetően nem jogi, hanem morális kérdés: muszáj cselekedni. Akkor is, ha undorodsz. Akkor is, ha félsz. Meggyőződésem, hogy ha ilyen helyzetbe kerül bárki, másként fognak működni a dolgok. A segíteni akarás egy egészséges embernél automatikus reakció. Természetesen lehetséges pillanatnyi leblokkolás, de aztán cselekedni kell!  Én speciel (nő létemre) rosszul vagyok a vér látványától, Mégis, mikor egy barátnőm kezébe kés állt, és ömlött a vére, vészhelyzeti üzemmódba kapcsolt a test és a lélek, és egészen addig nem ájultam el, amíg a sebészetre nem juttattam és át nem adtam az orvosnak. Csak ott ment el a kép és a hang egy kis időre.

Sokat segíthet, ha legalább beszélünk ezekről a helyzetekről. Nem volna baj, ha az iskolai tananyag része lenne évenként a rendszeres 1-1 életmentési gyakorlat. Mert a vészhelyzetekre nem vészhelyzetben kell felkészülni, hanem "békeidőben". Hogy a hasznos mozdulatok, a megszerzett tudás tényleg automatikusan jöjjön elő vészhelyzetben. Miként kell elkötni egy artériás vérzést, mit kell tenni, amíg nem jön a mentő, hogyan kell szívmasszást adni - ez mind-mind elsajátítható.

Arra pedig lelkileg is fel kell készülni, hogy sajnos mindannyiunknak áll a zászló.

Akár mentenünk kell valakit. Akár mi szorulunk rá embertársaink lélekjelenlétére, hogy egy balul sikerült fürdőzést követően valaki kihúzza a párperces vízi hullánkat a vízből és elkezdjen minket újraéleszteni.

2018. január 1. és július 31. között 46 vízbefulladásos haláleset történt az országban, az Országos Rendőr-főkapitányság adatai szerint. Tavaly összesen 111 ember halt meg vizeinkben. Vajon hányat menthettünk volna meg közülük? 

(terka)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr2114175311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rheuma 2018.08.12. 14:21:31

Vizi , vizen, vizet stb..

invalid user name 2018.08.12. 15:35:12

Azért ne táplaljunj nagy illúziókat se. Hatékony újraélesztés kb akkora fizikai erőkifejtés mint tolni egy személyautót. Pár perc után sportos felnőtt férfi is kifullad.

invalid user name 2018.08.12. 15:36:45

@Rheuma:

Éljen minden nyelvtannáci :)

kiskutyauto 2018.08.12. 16:52:08

Aranyos, naiv, jószándékú, olvasmányos írás. Annyit tennék hozzá, hogy ha valakinek a fejére lépsz víz alatt, az biztos hogy nem most halt meg, de még biztosabb hogy nem is hulla, hiszen a talpa az embernek annyira azért nem szenzitív, hogy talp tapintással felmérje elemezze és azonosítsa hogy emberi fej. Ahhoz bizony azt kell csinálni, ha azt akarjuk hogy ne csináljunk hülyét magunkból egy ilyen kijelentéssel, hogy ha valami fura puha fejre emlékeztető dolgot tapint a talpunk, akkor lebukunk és megnézzük mi az! Nyilván gyerekekre ez nem vonatkozik, ők tényleg jobb ha menekülnek ilyenkor kiabálva, de a helyet megmutatva, hogy hol vélték a fejet a fenéken... Szívmasszázs elég rég óta megszűnt, mint alkalmazott fogalom az elsősegélyben; helyette már vagy 15 éve a jóval szakszerűbb és illusztrisabb "szív kompresszió" fogalma van használatban. (ahogy a stabil oldalfekvés művelete is megszűnt már, nem kell csinálni, elég csak hátra fektetni, mégpedig azért, mert ha gerincsérült is, akkor pont a "nagy ügyes" stabil oldalfektetésünkkel ölhetjük meg végleg....) Kárt tenni egy hullában tényleg nem igazán lehet ha valóban hulla, de azért csak óvatosan kellene bánni vele, ha már belevágtunk egy önkéntes életmentő próbálkozásba... pl az orrát leharapni nem szerencsés dolog... ha feléled azért nem lesz hálás... némi bordatörést még talán elnéz majd... ;) XD
süti beállítások módosítása