Napról-napra egyre kevesebb az autó a parkolóban. Levontam a kézenfekvő következtetést: már mindenki a Balatonnál van. Pedig dehogy... Nekem mégis ez jutott eszembe.
Két hete, mikor lejutottam két napra, kihallgattam egy beszélgetést a vízben. Arról folyt a diskurzus, hogy a született zánkaiak egy évben jó, ha egyszer lemennek fürdeni a tóra. Elképedtem, mert én csak azon a napon éppen negyedszer mártóztam meg a türkizzöld csodaságban. Aztán felidéztem magamban egykori balatoni szomszédainkat, akikkel néhány év alatt csupán kétszer találkoztunk a strandon. Vagy ott voltak megboldogult nagyszüleim: Balatonszárszón éltek, de SOHA nem mentek le fürdeni! Szerintem még fürdőruhájuk sem volt...
Nekem három éve hiányzik a Balaton. Amióta nem mehetek le BÁRMIKOR, azóta megesz a fene utána. Korábban, míg le KELLETT menni minden hétvégén, néha már untam. Ma meg, ha meglátom az Óbudavár előtti lejtők között kibukkanni a szürkéskék párafoltot, összeszorul a gyomrom. Egyszerre fogja satuba az öröm, hogy látom, és a fájdalom, hogy ki tudja, mikor láthatom majd ismét...
Miért van az, hogy az embernek mindig az kell, ami nem lehet az övé? Miért nem tanuljuk meg értékelni azt, ami van? Értem én, hogy a vágy az új és a még újabb után olyan hajtóerőt ad, amely egyre előrébb viszi az embert.
De a megelégedettség érzését élvezni és értékelni ki taníthat meg minket?
Új joghurt, új parfüm, új cipő, új bankkártya, új telefon, új kocsi, új projektek, új állások, új barátok, új szerelmek, új világok, új élet...
Az örök elégedetlenség úgy hajt, akár egy gyorsan pörgő centrifuga. De kipasszírozza belőlünk a lelket is.
És ha ez megvolt, jön a temérdek csábítás: vedd meg ezt, vedd meg azt - pénzért pótolhatod, ami elveszett.
Pedig nem.
Megvenni csak gyorsan, egyre gyorsabban eldobandó, múlékonyságnak tervezett termékeket lehet.
Aztán elkap a spirál: még újabbat, még többet, pirosabbat, kékebbet, kisebbet, nagyobbat... És sosincs vége.
Pont erre építenek a reklámok. Boldogtalan vagy? Vásárolj! Míg végül a szerzés sok-sok átélt öröme egy idő után annyira elértéktelenedik, hogy már szinte élvezhetetlenné válik. Mint a drogok, amelyekből egyre több, egyre erősebb kell az eufóriához.
Balaton? Maradjon meg inkább elérhetetlennek.
Hogy minden alkalommal, amikor felbukkan a látóhatár peremén, nagyon lehessen neki örülni.
(terka)