Ma délután voltam olyan szerencsés és bejutottam a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) Visegrádi utcai irodájába. Leánykori nevén Okmányiroda.

Lejáró okmányom cseréjét idejében (= 1 hónappal a lejárat előtt) kezdtem (volna) intézni. Interneten a lakóhelyemhez, majd a munkahelyemhez közeli hasonló képződményekben csak május közepére tudtam (volna) időpontot foglalni – március végén… Kicsit betojtam, hogyan leszek ismét legálisan (együtt)működő eleme a nemzet rendszerének, ha nem férek bele a hivatali rendbe. Végül a Visegrádi utca megmentette az életemet. Eddig a jó hír.

Amit döbbentem láttam, hogy a jó sok adóforintból megteremtett látványos infrastruktúra mennyire nincs kihasználva. A rendelkezésre álló 35 (!) munkaállomásból 5, azaz öt üzemelt. A többiben ügyintézőnek se híre, se hamva.  (Mondjuk, az ügyintéző hamvával amúgy se lennénk kisegítve…) Az ötből egy hölgy fotózott az igazolványokhoz, négyen pedig ügyintéztek. Le a kalappal, kedvesek voltak, segítőkészek, és még gyorsak is. A probléma csak annyi, hogy az ajtóban álló biztonsági őrök száma mindössze eggyel volt kevesebb a benti ügyintézők számánál... (segítek: 4 őr, 5 ügyintéző)

Nem értem, hogy hol vannak a közszolgák, amikor a közt kellene szolgálni? 35 munkaállomást építettek ki számítógépestül, monitorostul, nyomtatóstul, székek, asztalok… Pénz, paripa, fegyver tehát rendben, de vajon hol vannak a lovasok? Miért annak az 5 szerencsétlennek kellett leküzdeni az összes várakozót? Így viszont már érthető, miért kellett úgy vadászni egy időpontot Budapest-szerte, hogy elkészülhessen a papírom. Az egyik ismerősöm éppen ma mesélte, hogy lakcímmódosítást szeretne elintézni, és ehhez a mai napon (április 22.) június 10-re (!) kapott csak szabad időpontot! Tényleg elképesztő.

A közszolgálati élményeim azonban még nem értek véget. Elhagyva a Láthatatlan Ügyintézők Irodáját, a Dráva utcára kanyarodtam ki, ahol a sarkon lézerzöld mellényben ácsorgó közszolga urakra lettem figyelmes. Köztereseknek tűntek. Álltak a sarkon, néhány méternyire a járdán parkoló gépkocsitól. És bőszen köpködtek szerteszét. Lehet, hogy a szotyi az uzsonnájuk volt – váljék egészségükre. Azonban nekik az lenne a munkájuk, hogy felügyeljék a rendet. Ezzel szemben jócskán teleköpték szotyihéjjal a járdát. Ezzel is szembetűnően szolgálva a közt. Meg a közérdeket.

A szimbólum tökéletes: a közérdek a járdán leköpve hever.

Kösz.

(terka)