Átlagfizetésből nyaralni eleve nem egyszerű matek. Miközben összespúrkodod egy-két hét árát a magyar tengernél, még az iskolai takarékbélyegek keserű hátoldalának felnyalogatása is édes emlékként dereng fel előtted. Hiába no, a jól megérdemelt pihenés - mint oly sok (szinte minden) más is - arányaiban borzasztó teher a havi fizetésből élő panelprolinak.
Ha pedig olyan lúzer vagy, hogy kutyával együtt akarsz utazni, kösd föl a gatyát rendesen. Bármely szálláskereső oldalon szűrőként hozzáadva a "KISÁLLAT BEVIHETŐ" ikszet, rögvest a töredékére csökken a szóba jöhető szállások száma. Az ár pedig, amit egy kistestű kutya szállásáért kérnek, a pofátlan kategóriát kezdi megütni. Van hely, ahol akár 5-6 ezer Ft is lehet egy éjszaka a négylábúnak. Osztás-szorzás, fizessünk-e inkább kutyaszittert vagy kutyapanziót? Azonban, ha egy süket-vak kutyával élsz együtt, tudod jól, ez nem alternatíva... Orrot a levegőbe: szimat a toleráns magánszállások után. Nekem mázlim volt, 3 éve találtam egy Balatonhoz közeli faluban egy kedves családot, akik a 7 macskájuk ellenére örömmel befogadtak minket és azóta is minden évben náluk nyaralok.
A másik örök probléma: a kutyafürdetés. Ma beúszott a strandra egy nagyon helyes keverék kutya a gazdijával együtt. Behúztam fülem-farkam, és vártam a nem-kutyások halálhörgését... A Balatonban ugyanis tilos kutyát fürdetni, pláne emberstrandon. Csak vitorlásról beúsztatva a tó közepén szabad - ez mennyire jellemző társadalmi tükörkép, ugye? Zárójel bezárva. Pedig a kutya nem ürít a vízbe, ellentétben a sok intelligens kétlábúval... Mint ahogy ma is, a kutyásoktól nem messze egy több gyermekes büszke magyar család gátlástalanul pisiltette a fűbe a család apraját. "Nézd, milyen ügyes már Ödönke, nem pisil a bugyiba!" Apuka olyan diadalmasan nézett körbe, mintha épp nem oda hugyoztatta volna a cuki kis déenesmintáját, ahova mások leterítik a törülközőjüket.
Az élmény hatására elkezdtem töprengeni, vajon a nyaralóhelyek többsége miért tart úgy a kutyás vendégektől, mint ördög a tömjénfüsttől? Ezzel szemben miért fogadják boldogan a kisgyerekes családokat? Ha Ödönke bepisil álmában a kárpitba, az mennyiben más, mintha Morzsi teszi ezt a szőnyegre? A gyerekpisi bukéja finomabb? A mai családok "ne szólj rá semmiért a gyerekre, mert megsérül a lelke" nevelési módszerét látva, azt gondolom, a károkozás lehetősége sokkalta nagyobb egy kisgyermeknél, mint egy jól szocializált kutya esetében. Leöntött kanapé, összecsokizott szőnyeg, unalom-szülte falfirka, kidobott ablaküveg, asztalterítővel együtt lerántott étkészlet, összepisilt-összehányt ágynemű... Ez mind-mind életszerű velejárója egy kisgyereknek.
Egy hűs csobbanást követően már higgadtabban pakoltam az érveket egyik és másik oldalra. Arra jutottam, hogy semmiképpen sem kutyás versus kisgyerekes alapon kellene különbséget tenni vendég és vendég között. Aki bunkó, az kutya nélkül vagy kutyával is bunkó. Aki nemtörődöm módon bánik a bérelt szoba felszerelésével, mert nem az övé - az kutya nélkül vagy kutyával is pont úgy fogja tönkretenni a lakosztályt, mint gyerekkel vagy gyerek nélkül tenné. A probléma inkább az, hogy a magyar szállásadók többsége egyelőre odáig nőtt fel a feladathoz, hogy baromi jó pénzt le lehet húzni a kutyával érkezőkről. Szemben azzal, hogy a gyerekek ágyáért nem is kell fizetni a legtöbb helyen. A szolgáltatások viszont, amelyeknek együtt kellene járniuk a kutya bevitelért elkért nem kicsi pénzösszeggel, egyelőre a béka feneke alatt vannak.
Na, és akkor mi a helyzet, ha valaki a kétlábú és négylábú pöttömöt is magával óhajtja vinni a nyaralásra?
Ez a mission impossible: Magyarországon a kutyabarát és gyermekbarát szállások között nagyjából a nulla felé konvergál az átfedés a keresőkben. Az én fiam együtt nőtt fel egy kutyával és ép, egészséges ember vált belőle. A mesterséges kasztosítás egyvalamire biztosan jó: hisztit generálni és jó sok pénzt termelni.
(terka)
