FRISSÍTVE: 2022. március 20. - friss képgaléria a poszt végén (köszönet a képekért!)
Szeméthalmok fölött ordibáló újrahasznosítók, törött lábú fotelekben terpeszkedő területőrzők, füstokádó furgonok. Elérkezett a várva-várt (?) lomtalanítás ideje.
Van ismerősöm, aki ilyenkor inkább elutazik egy hosszú hétvégére, hogy ne kelljen a guberálók kalapácsütései nyomán milliónyi üvegszilánkra szétrobbanó monitorok hangjára felriadnia az éjszaka közepén. Van, aki csak biztonságba helyezi az autóját és a lomtalanítási körzeten kívül parkol, hogy ne kelljen a fejét vakargatva anyáznia, vajon ki húzta meg a féltve óvott négykerekűt, miközben kicibálta a lomhalmaz aljáról a fontos vashulladékot. Van, aki pedig az éj leple alatt előszedi a huszonéves narancssárga centrumos zacskóját és felkerekedik maga is vadászni, hátha megtalálja a lomok közt a nagymama aranyfogsorát. Van, aki meg csak némán, szemét lesütve kerülgeti a járdákon terpeszkedő szeméthalmokat és a körülöttük zsebre vágott kézzel felvigyázó "újrahasznosítókat".
Bennem felmerült a kérdés: kinek jó ez így ebben a formában?
Az utcára kihelyezett lomok száma nem csökken. Évről-évre szomorú mementóként magasodnak halmokban az elmúlt generációk megfakult emlékei. Valaha szebb napokat látott bútorok, porrá törött üvegtárgyak, felújítások után eltárolt vezetékkupacok, egykoron értelemgyarapító vagy éppen népbutító könyvek garmada mutatja: rosszul bánunk az értékekkel. Jó részükkel lehetne értelmesebben is gazdálkodni, mint egy szemétbányába elsüllyeszteni. Például az amerikai garázsvásárok egyfajta megoldást jelentenek a megunt tárgyak újrahasznosítására, a "valamire jó lesz még" típusú eszközök körforgatására.
Ha már lomtalanítás, miért nem ésszerűen csináljuk?
A lomtalanítás éves periodicitással kiokádja az utcákra az otthonokból kiszuperált cuccokat. A lehető legközelebbi sarokig kivonszolják a nagypapa komódját, a dédmama rongyait vagy éppen a mesteremberek által elegánsan hátrahagyott vezetékeket, cementes zsákokat. A járdák közlekedésre alkalmatlanná válnak, szlalomozni kell a ripityára tört üveghalmok és a guberálók nikotinos köpetei között. Majd másnap útra kelnek a kukásautók, összeszedik a nagyját, meg az aprajának egy részét. Aztán idővel jönnek az utcaseprők és eltüntetik mindazt, amit a kevésbé lelkiismeretes házgondnokok még nem sepertek fel. Ami meg marad, azt viszi a szél. A szétgurult csavarok előbb-utóbb beleállnak a parkoló autók abroncsaiba, és aztán bosszankodva lehet hívni a mobil gumiszerelőt. (Nekem már kétszer volt ilyen szerencsém...)
Miért nem lehet vajon egy lomtalanítandó területen belül elhelyezni konténereket, amelyekbe egyenesen beledobhatják a tulajdonosok a feleslegessé vált kacatokat? Akár minden utcasarokra letenni egyet, majd a megadott napon belül óránként-kétóránként cserélni őket? Folyamatosan elszállítani a cuccot, amit így nem túrnának szét a teljes területen, nem kellene utána a felpakolásra emberi erőt fordítani, és nem kellene napokig takarítani utána. Vagy akár a minden belvárosi kerületben szép számban rendelkezésre álló foghíjtelkek közül egyet-egyet időről időre kinevezni hulladékudvarnak, ahova boldog-boldogtalan bevihetné a lomjait. Nem tudom, melyik lehetne igazán működő verzió, de ez, ami most van, csak szükségmegoldás.
(fotó: pixabay.com)
Az utcára kirakott lom már a közszolgáltató tulajdona. Az újrahasznosításból nyert bevétel elvileg a közszolgáltató társaságot, vagyis a közvagyont gyarapítaná. A jelenlegi rendszerben viszont abból, ami még érték, például a fémből, vagy éppen a még használható tárgyakból az utcán kőröző kuka-keselyűk húznak hasznot. Úgy tűnik, nekik megéri furgonjaikkal az 500 forintos gázolajat elfüstölve körbe-körbe járni, válogatni, mozgatni - így vélhetően van benne üzlet. A lomtalanítás alatt mégsem látni rendőrautókat vagy máskor oly aktív közterület-felügyelőket körbejárni, akik vigyáznák a rendet, a hulladékot - vagyis az értéket. Látni viszont járó dízelmotorú, büdöset egész nap kipuffogó furgonokban kempingező csapatokat, akik az alkalmi utcai műhelyükben rögvest szét is verik a tárgyakat, és már szelektálva szállítják el az értékes hulladékot valahova. Hogy hova? Ki tudja? Úgy tűnik, ők jól járnak a lomtalanítással.
Jobbról-balról ütemes püfölés, üvegcsörömpölés hangzik - a sarkon épp egy hűtőgépet vernek szét. A lomtalanításon élősködők "értéket termelnek". A maradék mocskot meg holnap viheti el drága pénzen a közszolgáltató a szemétbányába vagy jobb esetben a hőerőműbe. Érthetetlen.
(terka)
UPDATE!
Megérkeztek az elszállítók, majd utánuk az utcaseprők takarítják a maradékot. Sőt, Rózsi mesélte, hogy még egy teherautóval gyűjtik a veszélyes hulladéknak számító festékes vödröket is! Dicséretes!
UPDATE 2. (2022. március 22.) - TÁJKÉP LOMCSATA UTÁN
A lomtalanítás utáni állapotok rendezése egyelőre nem jutott túl a Szent István Park közvetlen környékén. A lakók bíznak benne, hogy hétfőn folytatja a munkát az utcaseprők szorgalmas hada. A Pannónia utca, a Tátra utca környéke még romokban hever a MagyarTarka Bloghoz érkezett friss képek tanúbizonysága szerint.
Katt a "Tájkép lomcsata után" című képgalériára:
