Jajdejó, kiskutyaaaaaaaaaaaaaaa! - visít a gyerek. Öröm és boldogság.
Legalábbis néhány hétig.
A menhelyről kihozott kutyámat február elején találták az utcán. Reszketve bolyongott a forgalmas út mellett. Nagyjából hat hónapos volt. Őszi kiskutyaként kerülhetett valaki karácsonyfája alá. Majd onnan egyenesen az utcára. Neki szerencséje volt, mert bekerült egy remek menhelyre.
Egy ideig a szülők azt hitték, piszok jófejek voltak. Lett kutya. Most legalább csönd lesz. Lehet nézni a tévét békében. Hát egy frászt van csend! Hol a kutya sivít, hol a gyerek! Mindegyik másért. Sőt. A kiskutya sír éjszakánként. A francba! Pedig már épp (újra) élveztük volna a szexet, mert a gyerek már nem mászkált éjszaka... És a cuki kis fekete gombóc kakál. Sőt, beszarik! Büdöset és persze direkt a szőnyegre! És persze hígat, mert a tápot nem találtuk el. Másodszor se. A fene a belébe, pedig drágábban adják mint egy kiló karajt! Van ennek pofája? Tudod ki fog vele az éjszaka közepén lemenni! Tartsa vissza! A póráz a hámmal amúgy majdnem egy tízesbe fájt! És még nőni fog! Hát vegyen neki másikat a fene! Nem számít, úgyse vitte le tegnap se az a büdös kölyök... Vidd le te! A te fiad! A te kutyád!...
Folytassam?
Egy kiskutya nem ajándék. Számold ki: ha egy nyolcéves gyereknek beszerzel egy kölyökkutyát, a gyerek már rég nem lakik otthon, de a kutya még ott lesz veled... Így gondold át.
Egy kiskutya lehet, hogy ingyen elvihető, mert a sarki házban megesett a nősténykutya és BÁRKINEK oda adják ajándékba. Mert nem ivartalanították a mamáját és mert emberségből nem fojtották vízbe a még vaksi, öntudatlan kölyköket... Hátha elviszi őket valaki... Aztán beadják a menhelyre, vagy kidobják az utcára a felesleget. Mert az bezzeg emberséges...
Egy kiskutya nem ajándék a gyereknek! Hanem kb. másfél évtizedes kötelezettség az egész családnak. Gyakorlott szülők tapasztalatból tudják, hogy nem, a gyerek nem fogja kitakarítani a piszkot a tengerimalac alól. És nem, nem fogja levinni reggel-délben-este a kutyát. Pár hétig legfeljebb. Utána elmúlik az újdonság varázsa, a gyerekek ilyenek és kész. Meg amúgy is éppen eléggé túlterheltek a különórákkal.
Jellemzően az ünnepek után pár héttel kerülnek az utcára, sőt, a kukába a megunt kiskutyák. Január, február táján bedugulnak az állatmenhelyek. Ahova esetleg (jó esetben) bekerül a kis jószág és ahonnan (jó esetben) örökbefogadják. Vagy nem. Hanem évekig ott sínylődik a szerencsétlen, gazdátlan négylábú - gazdára (hiába) várva. Majd egyszercsak bekövetkezik a kényszeraltatás. Ha tetszik, ha nem. Mert nincs elég menhely, ami győzné tartani az összes kóbor állatot.
Tudtad, hogy Magyarországon kb. 100.000 kóbor kutya van?
Ne hagyd, hogy a karácsony elhomályosítsa a tisztánlátásod. Ha gyermeked rajong a kutyákért, menjetek el egy menhelyre, próbáljátok ki, milyen a kutyasétáltatás, kutyagondozás - igaziból.
Aztán majd egy érzelmileg kevésbé lefokozott pillanatban hozhattok egy kellően átgondolt döntést, tényleg felelősséggel magatokhoz tudtok venni egy négylábú családtagot.
Addig megteszi egy plüsskutyus is.
(terka)
