R.G. élt 32 évet, majd hirtelen lefordult a székről: ÉHEN HALT EGY MOZIBAN!
Nem akármilyen bulvárcím lehetne, igaz? Persze a sztori ordasnagy kamu...
Viszont megfigyeltétek, hogy a mai mozinézők Pavlov kutyáján is túltesznek? Amint lekapcsolódik a villany, mintegy varázsütésre vad zabálásba fognak! Popcorn, nachos, chips... A sok kiejthetetlen nevű sós vacakot tolják az arcukba a megbabonázott emberek. Akkor is, ha előtte dobtak be egy "ugyan, egyél még egy kicsit kisfiam" típusú gyomorrepesztő sokfogásos ebédet a nagyinál. De akkor is, ha mozi után szívük hölgyével egyébként még vacsizni mennek. Mindegy, csak zaba legyen és nagyadag, legalább egy liter kólával! És lehetőleg rohadtul zörgős papírban legyen, hogy közhírré tehessék: ők bizony esznek a moziban! Chaplin forog a sírjában: ha manapság némafilmeket vetítenének, akkor se volna csönd.
A múltkoriban (jobb híján) egy matiné előadáson néztem meg a kiskedvencektitkoséletekettőt. Mellékesen: ott és akkor megfogadtam, soha többé nem megyek délután 5 előtt moziba. A csokipapírok, chipses zacskók zörgését időnként árnyalta egy 'anya pisilni kell' - ki gondolta volna, hogy már az ovisoknak is gond van a prosztatájukkal... (bocs) És természetesen mindig a legpoénosabb jelenetbe sétáltak bele. Azt nem tudom, a szülők mikor jönnek rá, hogy ezek az animációs filmek valójában baromira nem 8 éves kor alattiaknak szólnak, a poénok javarésze csak felnőtteknek esik le... Ettől persze a kicsik rohadtul unják magukat, fickándoznak, esznek és inkább pisilni mennek, legalább történik valami. Ezeket a filmeket a humorra vágyó örökgyermek felnőtteknek csinálják.
Arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy már a kisgyerekeket rászoktassák erre a hülyeségre: a MOZIBAN ENNI KELL.
Az eszméletlenül magasra csavart hangerő legalább kicsit ellensúlyozta a folyamatos csörgés-zörgést. A fülem és a dobhártyám totál vesztesen került ki a másfél órás küzdelemből: konkrétan azt hittem megsüketülök. Meg is kérdeztem a kisvárosi mozigépész feleségét a büfében, elromlott-e a bácsi füle, hogy ennyire ordított a film? Nem, nem... A hölgy bizalmasan megsúgta: a forgalmazók előre kikötik, milyen hangerővel kell nyomatni a filmeket. Aha... Ezek szerint a filmforgalmazók tudják, a sok moziban zabáló olyan hangosan harsog, csörög és zörög, hogy eleve hangosabbra kell venni a filmeket. Hogy az a pár szerencsétlen, aki tényleg a filmért ül be, az halljon is valamit, rendesen fel kell tolni a potmétereket.
A hétvégén ugyanott premiervetítésen este próbáltam megnézni a Downton Abbey mozifilmet. Hozzáteszem, a sorozatból egyetlen részt se láttam, tehát nem vagyok elvetemült rajongó. Valószínűleg csak EZÉRT nem csaptam szét a sok ivarérett zabagép között... Hiába múlt már el a vacsoraidő is, szinte kivétel nélkül tolták az arcukba az orális fixációra termett szarságokat. És zörögtek. Hangosan. Én meg alig győztem kifülelni a többek között a Szomszédok Jankanénije által csodásan szinkronizált, amúgy nem túl eseménydús film szellősen elhelyezett poénjait.
Viszont akadnak filmek, amelyekben kevésbé a szavak, mintsem a szavak közti csönd az, ami beszédes... Ami megadja a hangsúlyt, a hangulatot, a drámát és a helyzetkomikumot megteremti. Megteremtené... Recssss... Ez egy snack szelet volt? Vagy a pali foga az 5. sor szélén.
Az a cél vajon, hogy a gondolatot űzzék el az evéssel? Vagy hogy a befogadás, a művészi élmény teljessé váljon az evéssel? Vagy hogy a gyakorta bűnszar filmeket fogyaszthatóvá tegyék a sóval-cukorral mákonyossá tömött vacakkal?
Mi a fenének egyáltalán a filmgyártással vacakolni? Elképzelem a jövő moziját, ahol már nincs is film. Csak egy nagy vászon előtt ülnek az üres tekintetű nézők és boldogan habzsolják a ropogós bármit. Filmművészet? Filmszínház? Ugyanmár! VÁLYÚHOZ!
Ja, és arról már ne is beszéljünk, hogy a módszeresen teletömött popcornos poharakból még jó szándékkal se tudnának úgy kimarkolni a fogyasztók, hogy ne kerüljön belőle a földre. Ami aztán egyenletesen beteríti a nézőteret, és persze mellette elfér már az üres üdítős pohár is, mert a mai kor embere már akkora májer, hogy takarítson utána valaki, mert neki derogál a kukába dobni a szarát. Így aztán lámpagyújtáskor seprűvel a kézben várnak a fiatal jegyszedők, unott vagy undorodó arccal, hogy eltakarítsák a kutúra mocskát a nézőtér padlójáról.
Függöny. Az előadásnak vége. Az ember tragédiáját látták, 4D-ben.
Böff. Vagyis röff.
(terka)