Egy mai beteglátogatás után ezres vérnyomással hagytam el a budapesti István kórházat. Szinte mindent láttam, amitől a magyar egészségügyet be kéne szántani, sóval behinteni a helyét, aztán nulláról újraépíteni az egész trágyadombot.

Az egy dolog, hogy az épületet ránézésre az építése óta (1885) nem festették ki, de talán nem is takarították. Ennek dacára a legnagyobb probléma mégsem anyagi eredetű – éppen úgy, mint szerintem általában a magyar egészségügyben.

A MORÁLIS gondok nem gyógyíthatók pénzzel! A dolgozók egy részének hiába adnának bármilyen magas bért, attól sem lennének jobb EMBEREK. Kevésbé finomkodva: úgy el van kurvulva a munkavállalók egy része, hogy az pénzzel nem orvosolható. Az egyéni felelősség, a munkához való hozzáállás, a lelkiismeret, a tisztesség és hasonló ódivatú marhaságok gyógyírt jelentenének sok-sok bajra.

Az intenzíven még a személyzet java kedves volt, és tényleg odafigyeltek. (Le a kalappal előttük, köszönöm.) A háziorvosom megnyugtatott: a beteg hozzátartozóm ott jó helyen van. A hely lepusztult ugyan, de ott még van orvos és odafigyelés… Akkor kezdjek majd aggódni, ha felviszik osztályra, ott már problémák lehetnek. Igaza lett.  Az intenzíven még tényleg nagyjából rendben mentek a dolgok. Egy nővért viszont, ha én lennék ott a főnök, legföljebb takarítónőnek alkalmaznék. Káromkodott és csapkodott, miközben (úgy ahogy) ellátta a betegeket. Az ételért könyörgő diabéteszes bácsival minősíthetetlen hangon közölte, várjon a sorára, ráér még, hogy egyen... Erre nincs mentség.

Aztán felkerült rokonom az Osztályra. Aprócska kézfejében már négy napja ült ugyanaz a kanül, csúnyán begyulladt, lángolóan vöröslött. Ezt persze okozhatja egyéni érzékenység is. De az, hogy nekem kellett szólnom azért, hogy cseréljék ki – na, az már gáz. De én még hallgassak, ez csak egy kanül és a beteg (hála istennek) amúgy jól van. Viszont az idős magatehetetlen néni idős és járni is alig tudó férje vajon mit szólna, ha megtudná, hogy a neje ételét csak letették mellé a szekrényre, majd órák múlva érintetlenül vitték el? A néni egyedül fel sem tud ülni, akkor hogyan tudna enni? Még inni is a betegtársak adtak neki, mikor már könyörgött, hogy mennyire szomjas. HOGYAN LEHETNEK ILYEN LELKETLENEK? EZ NEM PÉNZKÉRDÉS! Ezt onnan tudom, hogy tavaly Apámnál egy FIZETŐS kórházban is eljátszották, hogy a bedeszkázott ágyból ki sem mozduló Apámtól két méterre levő asztalkára csak letették a barna papírzacskóban tálalt ételt. Egyen, ahogy tud, hulljon a férgese... Mi, a rokonok beosztottuk egymás között, ki melyik étkezésre ment be etetni. És akinek nincs senkije? Az éhen hal? Azt gondolom, ennél sokkal humánusabb módszer volna a legalizált euthanázia.

Közben, míg ott voltam, megérkezett a „vizit”. Nem tudtam, hogy manapság az orvosi vizit egy kívánságműsor… Ugyanis a szőke doktornő csak megállt az ajtóban és megkérdezte, kinek van valami kérése. A magatehetetlen néninek nyilván lett volna, de éppen nem volt eszméleténél. Hozzátartozóm viszont udvariasan és alázatosan megkérte, nézze meg a kanül helyét, mert még mindig vérzik. A válasz: majd eláll. Oda sem nézett. Majd sietve távozott a tisztelt orvosnő. Ha a rokonom nem lenne rájuk utalva, legszívesebben utánamentem volna és visszarángatom. Így csak a paplan sarkát szorosan markolva kussoltam. Ezzel én is tevékenyen hozzájárultam ahhoz, hogy ez a mocsok, silány rendszer megy tovább úgy, ahogy már évek/évtizedek óta. Akinek bent van a hozzátartozója, nem mer szólni, csak tolja a hálapénzt, ahogy bírja. Jelzem, tök feleslegesen. Én is adtam a kanülcseréért pénzt – ennyi volt az értelme. Akinek pedig nincs hozzátartozója, az simán belehal. Aki meg egészséges, az reménykedik, hogy sose kell egy ilyen helyre bekerülnie.

Őszintén remélem, az imént leírt nővér és doktornő is előbb-utóbb élvezheti valamelyik műintézményben azt az elfogadhatatlanul pocsadék stílust, amivel jelenleg ők állnak hozzá beteg embertársaikhoz. Ugyanezt kívánom mindazoknak a politikusoknak is (pártállástól teljesen függetlenül), akiknek van pofájuk kijelenteni, hogy a magyar egészségügy működik.

Slusszpoén 1: a kórház weboldalán található egy minőségpolitika című rész, amelyből az alábbi, pirossal keretezett részt érdemes elolvasni…

Slusszpoén 2: Rokonom mesélte, hogy ma a nővérek otthagyták őket délben és kivonultak tüntetni a kórház elé.

Vihették volna magukkal a betegeket is, nekik is lenne miért.

(terka)

UPDATE 1: Most beszéltem telefonon a hozzátartozómmal. Elmesélte, hogy tegnap este és ma reggel már nem bírta tétlenül elnézni a magatehetetlen néni éhezését a szomszéd ágyon. Megetette. Jóízűen evett és hálás volt, hogy valaki nem hagyja őt éhen halni. A gyomrom ökölbe van szorulva a dühtől! Én szégyellem magam a kórház és a nővérek helyében is.

UPDATE 2: Meg fogtok lepődni... Ma már nemcsak, hogy megetették a nénit, de meg is tornáztatták... Már megérte. Jó lenne, ha ehhez legközelebb nem kellene egy újságcikk.