Merésznek tűnhet a kijelentés, de a harmadik világháborút szerintem nem fegyverekkel vívják. A gyűlölködés az emberiség mindennél rombolóbb eszköze, amely származástól, felekezettől és lakóhelytől függetlenül pusztít. Kegyetlenebb, mint a gyorsan ölő golyó, mert lassan és alattomosan emészt fel mindent, ami igazán fontos. 

Elérhetünk bármilyen magas technológiai fejlettséget - az agyunk úgyis képtelen felfogni azt. Összeharácsolhatunk bármilyen nagy gazdagságot - az életünk úgyis rövid elkölteni. Fondorlattal végtelennek hitt hatalmat szerezhetünk - a lelkünket közben elveszítjük általa. Ideológiákat gyártunk tonnaszám, mert azt mégse mondhatjuk ki: ostobák vagyunk és kegyetlenek. S miközben a sokmilliárdnyira túlszaporodott, fojtogató tömegben ősi állat módjára harcolunk a territóriumokért, újabb és újabb ellenségképeket festve rideg barlangjaink falára, önvédelemből egyre több gyűlölettel bástyázzuk körül magunkat.

És pont az esik áldozatul a modernkori világháborúban, amitől ember lett az ember: a szeretet.

Ilyenkor, karácsonykor aztán megpróbáljuk drága pénzen vett ajándékokkal pótolni az elveszett varázst. Elárasztjuk gyermekeinket semmirekellő műanyag kacatokkal vagy önmagunk helyett ölelhető szőrmókokkal, a fénytelen tekinteteket csábító csillogással elvakító hamisságokkal. Az ajándék legyen drága, nagy, különleges - a licit tétje egyre csak srófolódik. Erőn felül, fáradtságot nem kímélve teremtjük elő a rávalót... Kétségbeesetten akarjuk pótolni mindazt, amit elmulasztunk megadni egy vigasztaló öleléssel, egy biztató tekintettel, egy őszinte mosollyal, egy figyelmes hallgatással.

Vagy épp egy oly nehezen kimondott szóval: szeretlek.

Advent negyedik gyertyája a szeretetet jelképezi.

Gyújtsuk meg együtt a négy gyertyát: hit, remény, öröm, szeretet fénye egyszerre lobogjon.

Valójában mindegy, ki mihez fohászkodik, mert a legfontosabb: hinni önmagunkban.

Ha önmagadat szereted, már nem lesz nehéz másokat is szeretni.

(terka)