Öregecske autómra nagyon vigyázok, mindent megkap - egyrészt imádom, másrészt ismerve az anyagi helyzetemet, még sokáig üzemképesnek kell lennie. A tavaly ilyentájt óhajtott EGR szelep és lambda szonda után, most úgy tűnik, egy akksit kér karácsonyra a kis drága.

A napokban valahol várakoztam - a rádió és az ülésfűtés már sok volt neki a jóból, így az indítási kísérletet csak szégyenteljes csönd követte. Este a város kevésbé forgalmas részén ez nem túl jó ómen. Az út szélén állva már épp azon tanakodtam, hogy felhívom az egyik taxitársaság diszpécserét, küldjenek egy bikás taxist, és ezzel a nem várt hó végi manőverrel megadom a kegyelemdöfést a bukszámnak.

Ekkor megállt mellettem egy autó. Már önmagában ez is csoda, hiszen nem vagyok szőke, miniszoknyás cicababa, akinek önként és dalolva állnak meg segíteni a hímnemű autóstársak. De a legnagyobb csoda az volt, hogy a Négykerekű Angyalból egy kábé 10 éve nem látott, egykori kollégám pattant ki. Teljesen ledermedtem a megdöbbenéstől. Egy ekkora városban pont arra vitt az útja, észrevett, sőt megismert a sötétben, és megállt megkérdezni, hogy miért ácsorgok ott. Ez a sztori kimeríti nálam a felfoghatatlan kategóriát. Mindigmosolygós Zsolti bebikázta az autót, egy jót dumáltunk, majd mindketten mentünk tovább a magunk útjára.

Racionális emberként persze próbáltam magyarázatokat gyártani erre az elképesztő? /isteni? szerencsére? /csodára? /véletlenre? - nevezzük, aminek akarjuk. Az ezoterikusok biztos jönnének a vonzás törvényével, meg hasonló lila ködökkel.

De már rájöttem: nem kell mindig mindent megmagyarázni.

Zsoltit egy ismeretlen erő küldte arra és kész. 

Vannak dolgok, amik egyszerűen megtörténnek.

Gyújtsuk meg a második gyertyát, nézzünk bele az aprócska láng táncoló melegségébe, és adjuk át a lelkünket a jó érzéseknek. A magyarok szeretik marcangolni önmagukat, kifejezett hajlamuk van a sopánkodásra, gyűlölködésre.

De lássuk már be végre, csak saját magunk javíthatunk az életünk minőségén! 

Szakadjunk ki a mindent megmérgező politizálásból, felejtsük el a sehova sem vezető 'haragszomrád' helyzeteket, ne kutakodjunk a másik pénztárcájában. Legyünk őszinték: amíg nem fázunk és nem vagyunk éhesek, vagy nem kell aggódva várnunk egy biopszia leletére, addig igazából nincsenek nagy gondjaink!

Egy életünk van és azt nekünk kell jól megélni - nem pedig túlélni. Óriási különbség!

Adventkor bármi megtörténhet.

Rajtad múlik.

Mert a legfontosabb segítő angyal Te magad vagy önmagad számára.

(terka)