A kis kék traktor végigzakatolt az életemen. Nagyitól kaptam még a hetvenes években. Azóta több költözködés erodálta semmivé az addig féltve őrzött, tárgyiasult emlékeimet. De a kis kék traktor mindig velem maradt.

Egy ilyen eredeti (!), angol gyártmányú Matchbox akkoriban nagyon sokba került. Ötven forint volt. Már ha egyáltalán lehetett kapni, leginkább pult alól. Sose fogom elfelejteni azt a tépelődést a körtéri aprócska játékbolt pultjánál: a kis kék traktor vagy a piros sportkocsi legyen a kiválasztott… Az orromig ért a játékbolt pultja, az eladónő jó kereskedő módjára kitette elém mindkettőt a dobozából. Csillogóan kellették magukat, csak úgy dobogott a szívem. Választanom kellett, mert mindkettőre nem volt pénze az én drága Nagyimnak. Mindent megadott volna nekem, de talán jobb is, hogy nem tudott. Így igazán megtanultam értékelni azt, ami van. A kék traktoron kívül kincsként birtokoltam még egy készlet fa építőkockát, egy sárga félkarú macit és egy járóbabát. Többre nem is volt szükségem ahhoz, hogy elmondhassam: boldog gyermekkor részese lehettem.

Mert Anyukám késő este, mikor munkából hazaért, elhúzott szánkóval végig az Árpád utcán, egészen a nagy óvodáig. A szikrázóan kemény, ropogós hóban az aprócska 35-ös lábai fáradhatatlanul szaladtak, még Télapó szánja sem győzött volna le minket. Mert a Nagypapám hátán lovagolva megannyiszor kacagva gyiáztam körbe-körbe a nagyszüleim szobáját. Mert ezermester Apám bármikor megszerelte a kis biciklimet és elvitt ibolyát szedni az erdőre. Mert a Nagyi csip-csip-csókát játszott velem, miközben készítette a vasárnapi ebédet. Ó, az a mákos tészta, amelyhez maga gyúrta és vágta fel a metéltet…

Vajon a mai gyerekeknek adatik ilyen boldog gyerekkor a modern tabletek, tengernyi játék, a méregdrága magány közepette?

Számomra a nagyszüleim és a szüleim szeretete volt a legnagyobb ajándék.

Ha a kis kék traktorra ránézek, könnybarázda fut végig az arcomon.

Gyújtsuk meg Advent első gyertyáját szeretteinkre emlékezve.

(terka)