Szerintem ma már csak azért mennek az emberek moziba, mert perverz élvezetet jelent, ha takarítók hada kénytelen utánuk összeseperni a pattogatott kukoricát. Különben miért szórná szét mindenki disznó módjára?

Tehát moziba még csak-csak elmegyünk, de a tiszteletet nem adjuk meg már azon filmalkotóknak sem, akik megérdemelnék. Úgy hagyja ott a nézők nagy többsége a stáblistát, mintha nem a temérdek ember munkájának gyümölcsét habzsolta volna kétpofáraszemre a megelőző másfél órában. A legtöbben úgy pattannak fel a székből az utolsó kockáknál, mintha rugó lökte volna fenékbe őket.  Tök mindegy, kik voltak a szereplők, a rendező. Hogy mit csinál a Best boy vagy a 3D animation assistant – lényegtelen. Egy számít: a minden mértéket meghaladó fogyasztás, a habzsolás! Nézni a filmet, közben zabálni a kukoricát (minimum egy litert), vedelni a kólát (minimum féllitert) – és ha vége a filmnek, rohanás a plázabutikba, vagy az étterembe.

Teljesen érdektelen, hogy kik készítették fáradságos munkával a filmet, ami tetszett/nem tetszett. Vélhetően képtelenség minden alkotót megjegyezni. De ha legalább tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora csapatnak köszönhetjük az élményt, amit átélhettünk, már az is valami. Tisztelni a másik munkáját… Elavult fogalom? Úgy tűnik, igen. A moziban a stáblista pont azt a szerepet tölti be, mint a színházban a tapsrend. Tudom jól, már a színházakban is akad néhány papucsférj, akinek a ruhatári célbafutás anyu kabátjáért fontosabb, mint a felemelő élmény, amit a művészek meg- és visszatapsolása jelent. A kereskedelmi tévékben pedig úgy oldják meg a stáblistát, hogy nyissz – levágják. Legfeljebb kiemelik a két főszereplőt, aztán csóközön, jöhet a reklám. Vagy ha kötelező levetíteni (ugyanis vannak filmek, amelyekhez csak így adják el a vetítési jogot!) azt komikusan vérlázítóan felgyorsítva adják le fél percben a film végén. A moziban pedig a film utolsó jeleneténél már a vászon mellett toporog sürgetően a takarítószemélyzet is, akik összeszedik majd a kulturálódás nemkívánatos melléktermékeit. Siess, siess, siess! Még ki se lehelte a lelkét az áldozat – máris ott lihegnek a nyakadba a következő nézők…

Alicia Vikander, A dán lány című film női főszereplője. Nem tűnt el. Csak a neve a mozivásznon.

Mert már a Művész mozi közönsége sem adja meg a tiszteletet az alkotóművészeknek.

(terka)