Ráadásul, manapság annyi információ keletkezik és támadja agyunkat, hogy szinte képtelenség befogadni valamennyit. Gondos kezek állítják elő a tájékoztató/utasító feliratokat. Ahol dolgoznak, ott hullik a forgács is...
A tipikus magyar betegség, a különböző intézmények falait beborító gépelt A4-es lapok ugyan nem kerülnek sokba, de minimális odafigyelést azért megérdemelnének. Mint például az SZTK aulájában a ruhatárról szóló figyelmeztetés. Rendben, a nővérke két beöntés között kapkod, és viszonylag kevés egészségügyi dolgozó viseltetik korrektor-vénával. Egyéb vénákkal persze gyakorta találkoznak - sokunknak volt már napokig fekete a karja egy-egy rossz találattól... Viszont a fáradságos munkával előállított, több (tíz)ezer forintot kóstáló hirdetési anyagok esetében szinte biztos, hogy a tervezési és gyártási folyamat során többen is látták például a hibáktól hemzsegő üdítős palackot, a Feneketlen-tónál kihelyezett kacsaetetési útmutatót, vagy a Haller utcában bőrbarnítást hirdető ajtómatricát. Ma pedig egy koszorú szalagján ezt láttam: Szívenben örökké élni fogsz. (Fotót itt kegyeleti okból nem készítettem, nem is volt nálam erre alkalmas eszköz.)
Nagyvonalú és lezser nép a magyar. Egy betű ide vagy oda - nem számít. És tehetségesek is vagyunk ám! A szövegíráshoz mindenki ért - hiszen van tolla. A grafikai munkához mindenki ért - hiszen ott a Paint program a gépén. A focihoz is mindenki ért - hiszen valamikor ő is rúgta a pirospöttyöst. És az újságíráshoz is - hiszen olvasott már bulvárt (egyebet talán sosem)... A pénzügyi tanácsadás semmiség - megoldjuk okosba'.
És még sorolhatnám.
A felirataink minősége sajnos hű tükre az egyéb minőségeinknek.
(terka)
