Orvos barátom mesélte egy orvos kollégájáról… Amikor az egyik beteg felháborodott, hogy mennyi hálapénzbe kerülne az „ingyenes orvosi ellátásban” a számára éppen szükséges műtét, a doki csípőből így vágott vissza:

 „Egy temetés sem kerül kevesebbe…”

68 éves (!) nagymamámat epehányás után vitte el a mentő, de valamiért mégis vakbéllel műtötték meg. Mire másodjára kinyitották, már olyan durva hashártyagyulladása volt, hogy meghalt. Amikor az apám számon kérte a kezelőorvost, a válasz így hangzott:

„Elég idős volt már a néni…”

Apám már hónapok óta várt a sérvműtétre. Múlt héten befektették, előkészítették, beöntést kapott, bevitték a műtőbe, feltették a műtőasztalra, majd visszavonulót fújtak. Ott jöttek rá, hogy nem jó a vérképe, miközben hetek óta vizsgálták. (Még jó, hogy egyáltalán rájöttek…) Aztán az orvosok, akik pontosan tudják, hogy az apám hallja őket, és azt is tudták, hogy eleve le van sújtva az elmaradt műtéttől, ráadásul tavaly ugyanott végezték a daganatos operációját... Nos, az ajtóban állva "kíméletesen" megbeszélték a füle hallatára:

„Nincs egy ép belső szerve sem, bármikor ott maradhat a műtőasztalon…”

Ezek a szerencsétlen mondatok nem azon múlnak, milyen csóró az egészségügy! Emberség, odafigyelés, empátia, morál, kommunikáció - mindez nem kerül pénzbe! Hiszem, hogy ezeken a dolgokon lehet és kell változtatni. Nem lehetünk annyira szegények, hogy egy jó mondatot ne találjunk egymás irányába!

Idealista vagyok? Lehet.

Te mit gondolsz? Írhatsz email-t vagy kommentet is.

(terka)