Napok óta köhögök, ahogy a torkomon kifér, így elballagtam a patikába. Amíg a lándzsás útifű szirupra vártam, a másik sorban egy idős nő kitartóan vegzálta az előtte álló fiatalabbat: „Szép ez a kendő, honnan van?”

Nem tudom, a néninek ehhez mi köze volt – szemlátomást pont ezen gondolkodott a megszólított is. Nem válaszolt. De a néni nem adta fel a piackutatást… „Mert amit itt a kínaiban kapni, az nagyon gyatra minőség!”

Ránézésre nem gondoltam volna a néniről, hogy képes a közeli kínaiban vásárolni, de ezek szerint a környékbeli procc népek is hisznek a meséknek. Vagy csak simán garasoskodnak.

A fiatal nő kelletlenül, kényszeredett mosollyal válaszolt: „Külföldről van.”

A néninek felcsillant a szeme – azt hittem azt kezdi el firtatni, honnan és mennyiért.

De nem. Csak ennyit közölt a patika teljes közönségének füle hallatára: „Hát igen, látszik. Amit én itt vettem a kínaiban, olyan silány volt, hogy azonnal elajándékoztam!”

Ki kapott közületek mostanában egy kendőt?… :)

(terka)