A karácsonyi ajándékőrület balul sülhet el: a minden bizonnyal egyik legnépszerűbb óhaj-sóhaj, az ún. drón könnyen bajba sodorhatja a röptető kiscsávókat, de pláne a jó szándékkal ajándékozó szülőket.

Ma a Westend parkolóján áthajtva láttam egy tízévesforma srácot, amint egy több mint félméter átmérőjű drónnal a kezében sétált a kocsik között. Arcán boldog mosoly: valószínűleg elő-karácsonyra kapta a fekete péntek jegyében leszázalékolt röpcsit.

A szülők természetesen igyekeznek gyermekeik minden igényét kielégíteni. Ennek is kellene legyen egy ésszerű határa, de a világ perpill NEM a fékezett habzású fogyasztás irányába halad, sajna. Szóval, a jólelkű ős boldogságot akar gyermekének és hipp-hopp, a kisgyerek nagy drónnal jár...

De vajon a kedves szülő tisztában van-e azzal, hogy gyakorlatilag egy fegyvert ad gyermeke kezébe? A nem megfelelő tudással, rutinnal vagy előrelátással röptetett drón ugyanis életveszélyes eszközzé válhat.

Anno, mikor még csak fáradságos melóval és kellő szaktudással összeszerelhető modellrepülőket lehetett venni sok-tízezer forintért, az erősen megszűrte, kinek a kezébe kerülhetett ilyen veszélyes repülő jószág. A kis modellautók, drótos távirányítós vacakok legföljebb csak akkor jelenthettek veszélyt, ha apuka rálépett a szertehagyott autócskára és felbukott benne. A nagyobb termetű, benzinmotoros verziók az áruk miatt kevés családba jutottak el, így az akár 60-80 km-rel is száguldani képes tíz-húsz kilós autók még csak mérsékelt veszélyt jelentettek a külvilágra. Saját tapasztalat: bizony már ezek az autók sem voltak gyermekek vagy felelőtlen felnőttek kezébe valók. Szorozd meg a tömeget a sebességgel és látható, hogy nem kicsi sebesülést tudtak már ezek a cuccok is okozni. Hála istennek piszok drágán adták őket még Bécsben is (90-es évek vége, több száz euro), így nem rohangáltak minden járdán/parkban/utcán ilyen fenevadak. A hajómodellezéstől többen eleve elrettentek vélhetőleg azért, mert ha elvesztették uralmukat a hajócska fölött, nem tudtak/akartak/mertek utána úszni, vagy evezni, például a Balaton közepére. A repülő játékok forradalma valahogy szabadabban szárnyalt el egészen odáig, hogy ma már néhány ezer vagy tízezer forintért közveszélyes röptetnivalók landolhatnak gyakorlatilag bárkinek a karácsonyfája alatt. Vagy a fán. Vagy a szomszéd fáján. Vagy a szomszédon... 

Emlékezzünk vissza arra a balesetre, ami egy vidéki repülőnapon (Őcsény, 2006) egy profi által irányított profi repülőmodell vált irányíthatatlanná, landolt a tömegben és ölt meg két embert Magyarországon. Fogadjuk el, hogy nem véletlenül okozott és okoz még ma is fejtörést a jogalkotóknak a drónreptetés szabályozása. Nemcsak azért alkotnak jogszabályt, mert meg szeretnék óvni az avatatlan tekintetektől bizonyos védett személyek birtokát. A birtokháborítás és a személyiségi jog szintén felmerül a drónok reptetésekor. Magánszemélyként mi sem szeretnénk, hogy a kertünkben meztelenül napozva készítsenek rólunk felvételeket, amelyek aztán a neten szórakoztatnának másokat... Na ugye. Arról már ne is beszéljünk, hogy a légi közlekedésben mekkora galibát, ne adj isten katasztrófát is okozhat egy váratlanul rossz helyen felbukkanó drón.

Tehát, minden szülő, aki csemetéjének drónt kíván vásárolni karácsonyra, előbb gondolja végig józan ésszel, képes lesz-e majd a gyermeke oly módon irányítani a repülő gépezetet, hogy azzal ne tegyen kárt saját magában, másokban és környezetében. Hol, kitől és hogyan fogja vajon megtanulni ezt? Minden reptetés előtt ki fogja megkérni a szükséges légtérhasználati engedélyt? És ha meg is kapja, akkor egy esetleges baleset után ki fogja vállalni és viselni a következményeket...? Betöltött 18 éves korig nyilvánvalóan a kedves szülőnek is számolnia kell a felelősségre vonással. A lelkiismeretről pedig ne is beszéljünk...

Persze, ha a szülő felvállalja a modellrepüléssel, drónreptetéssel együtt járó időtöltést, a közös reptetést, a közös javítást, akkor csak támogatni lehet az ilyen ajándékot. Jól emlékszem még, hogy a fiam és a férjem napokat, heteket, hónapokat töltöttek a bütyköléssel. A közös munka pedig a kapcsolatuk javára vált.

Semmiképp sem szeretnék ünneprontó lenni. De önmagában a sok tízezer forintos ajándék megvásárlásával nem lehet letudni mindazt az időt és energiát, amit a gyermek nevelése és fejlesztése igényel. Anélkül egy légi fegyvert adnak a gyerek kezébe. És a szülő lesz a felelős, ha baj történik. Aztán majd szólhat a mennyből az angyal...

(terka)