Tragédia történt a XIII. kerületben: a Kárpát utcát felújították. Ennek a környékbeli lakók és a kerületen áthaladók többsége örül. A munkát dicséretesen gyorsan, jól szervezetten, és a közlekedők érdekeire maximális figyelemmel végezték.

A bringások viszont ismét háborognak. Pontosabban Kétkerekű Fővitéz emelte fel hangját az elmaradt kerékpársáv miatt. Azt ugyan nem tudom, az illető úr hányszor nyergeli fel drótszamarát és teker errefelé. De természetesen nem kétlem, hogy jól ismeri a környéket. Akkor pedig neki is tudnia kell, hogy a XIII. kerület pont az a része a városnak, ahol a kerékpáros közlekedés kultúrája már elég jól meghonosodott. Sőt! Itt már a gyalogosoknak sem kell gyökereket eresztve várni, míg átengedik őket a zebrán. Közlekedéskultúra és kultúra (úgy tűnik) némi összefüggést mutatnak…  A pesti kisfaluban valahogy jobban odafigyelnek egymásra a közlekedők.

Mire föl alakult ki a kerékpársávok hatalmas nimbusza? Az út jobb oldalára húzódva, külön felfestett sáv nélkül miért nem lehet boldogan tekerni? Az autósok meg szépen kikerülik a bringást, oszt’ jónapot. Ahogy működött ez korábban, és működik jelenleg is sok ezer kilométernyi úthálózaton.

A biciklisávok mit oldanak meg? Egy olyan helyen, ahol a történelmileg szűk utcákon eleve nehezen haladnak a trolik, különösen néhány ügyesen parkoló autós miatt, tényleg csak arra van szükség, hogy tovább szűkítsék az úttestet.

Lépjünk át kicsit a kerület határán! A MÁV kórháznál van az egyik kedvencem, ahol a mentősök vonuló útján és bejáratánál sikerült mindkét oldalra biciklisávot alkotni a szűk egyirányú utcába. Isteni! Két oldalon halszálkában parkolók, plusz oda-vissza biciklisáv – így ha betegért rohan a mentős, nem elég a megszokott irányba kinéznie, mert a menetiránnyal szemben is bármikor előcsalinkázhat egy bringás.

Miért jó ez?

Persze, elő lehet húzni a kalapból számos nyugati példát. Hajrá! Miért gondoljuk, hogy ami másutt bevált, az nálunk is tutira működik? Természetesen, tisztelet a kivételnek, de a kerékpárosok kis hazánkban már enélkül is törvényen kívülinek érzik magukat, akik bármit megtehetnek A csúcs, amikor a buszsáv közepén szédelgő biciklis feltartja a több száz embert szállító csuklós buszt… Mert neki joga van hozzá. És hangtalanul suhannak át a zebrán a gyalogosok között, a piros lámpa rájuk nem érvényes, mert elveszítik a lendületet, továbbá mobillal a kézben tekeregnek a sávok közt és még sorolhatnám. Azt gondolom, ha a kerékpár közlekedési eszköz, akkor legalább az alapok ugyanúgy vonatkozzanak rájuk is, mint más közlekedési eszközökre. Egyirányú utcába ne hajthassanak be szemből. Mobillal a kézben ne bringázhassanak. Mert ezzel oktalanul sodornak veszélybe másokat és önmagukat is. Ráadásul, megteszik anélkül is, hogy megengedné nekik a KRESZ. Mert nekik nincs rendszámuk, tehát nem lehet őket azonosítani a kamerafelvételeken.

Sokan úgy gondolják, Budapest egyszercsak hipp-hopp Amszterdammá válik, ahol a többség kerékpárral közlekedik. Teljesen más városszerkezet, eltérő közlekedési struktúra és alapjaiban más életmód jellemzi a két várost. (Akkor én pedig követelem a romantikus vízi csatornákat is, mert én meg a hajókra vagyok rákattanva!)

Homályos, de nagy hangerővel előadott érvek mentén, ész nélkül festegettek föl egy rakás egyirányú utcába szembejövő kerékpáros ösvényeket. Amelyeken egyébként nagyon ritkán látni bicajosokat. Lévén ők sem őrültek meg, hogy trolik, rakodó teherautók, tolatva kiparkoló autók, és mackósajtos utcákból kikanyarodásra váró, egy irányba meredő sofőrök közepette szambázzanak az életüket kockáztatva.

A budapesti közlekedési kultúra olyan amilyen. Van jobb, van rosszabb. Aki valaha járt már autóval Olaszországban vagy mondjuk Egyiptomban, az tudja, hogy nálunk kevésbé probléma a szabályok betartása. Viszont az erőfitogtatás, a másutt felgyülemlett adrenalinlöket erőteljes szerepe, valamint az egymásra odafigyelés, a rugalmasság és a ritmusérzék (!) szinte totális hiánya okozza inkább a bajokat. A frusztrált családapákból kirobbanó macsók, a bivalyerős monstrumokban királykodó milliomospalánták, a nyolcáltalánost is nehezen kiizzadó kisteherautósok, a gyöngyházfényű csodaautójukért fájó térddel fizető, parkolni képtelen műkörömcicák, vagy a ’hozdajogsidanyukáminniakarok’ alkalmakkor rémülten kormányt markoló családanyák csak tovább nehezítik a közlekedést.

Mindeközben erősödik egyre inkább a kerékpáros lobbi (?) nyomása. Ne gondoljuk azt, hogy pont ennek nincsen politikai vetülete. Az EU felé teljesítendő kötelezettségekbe már simán beletuszkolható bármi, aszerint, hogy éppen kinek mit diktál az érdeke. Persze, lehetséges, hogy a kényszeredetten felfestett, sehova sem vezető biciklisávok tényleg egy valós EU-s vállalás torzszülöttei.

Jelzem: az újlipótvárosi útfelújítás nem állt meg, jelenleg a Pannónia utcán dolgoznak. Mi van, ha ott sem lesz felfestve a biciklisáv? Grrrrrrrrrrrrrrrrr…

Elő a fényvisszaverő mellényekkel! Hergeljétek Nyergeljétek a drótszamarakat Hős Vitézek!

(terka)