Tegnap a sötétkék-narancssárga boltban vásároltam – bírom a német precizitáson alapuló minőséget. A finom kaják mellett mindig árulnak valamilyen vágott virágot. Ma csodaszép rózsacsokrokat kínáltak. A szemet gyönyörködtető színkavalkádot bambultam, míg sorban álltam a kasszához. A csokrokat ölelő celofánon ez a ragacs tűnt fel: KENYA.

Szöget ütött a fejembe, vajon mi a fenéért termelnek rózsát pont Afrikában? Oké, meleg van, de gyermekkori kertesházas emlékeim szerint a rózsának sok víz kell! Afrikából pedig többek között pont a vízhiányból fakadó éhínség miatt vándorolnak el emberek. Lelki szemeimmel láttam a filléres bérért egész nap hajlongó afrikai nőket, akik a szomjhalál küszöbén az utolsó pohár vizüket is a nyavalyás rózsákra öntik…

Nem hagyott nyugodni a dolog, hazaérve nekiálltam a neten böngészni, hogy képbe kerüljek a kenyai rózsatermesztést illetően. Nos, a történet messze nem olyan szép, mint a virágok. Néhány gátlástalan üzletember szemérmetlenül nagy hasznot húz a fekete kontinens virágaiból. A rózsa, amely Európa minden virágüzletének polcán virít, sok-sok ember életébe kerül! Hogyan?

A világ vágott rózsa termelésének vezető hatalmai: India, Kína, Kolumbia, Ecuador és Kenya. Kenya attól van nyerő helyzetben, hogy közel van a legfőbb felvevő piachoz, Európához.

A fő rózsatermesztő vidék a Naivasha-tó partján terül el. Az egyik kulcs az éghajlat, amely egész évben olyan, mint Európában nyáron. A másik kulcs a víz, ami a tóból „korlátlanul” rendelkezésre áll. A megtermelt virágot hűtőkamionnal szállítják Nairobi repterére, ahonnan speciális hűtőrepülőgépekkel újabb pár óra alatt az európai (holland) virágtőzsdékre kerülnek. A gyorsaság létkérdés: az elnyílt virág senkinek sem kell.

Mondanom sem kell, a legfőbb haszonélvezők nem maguk a virágtermelő országok, hanem azok az üzletemberek, akik Európából mozgatják a szálakat. Egy szál rózsa kiemelt ünnepnapokon nálunk 800 Ft, azaz közel 3 euróba kerül. Egy ültetvényes munkásnő két nap alatt sem keresi meg egy szál rózsa árát! Mégis, Kenyának olyan fontos ez az iparág, hogy a 2007-es viharos választásokat követő konfliktushelyzetben az aktuális hatalom nem az emberek, hanem a rózsaszállítmányok védelmére fordította a fegyveres erőket! Így több százezer ember kényszerült az erőszakos cselekmények miatt elhagyni az otthonát! És akik maradtak? Azok szépen lassan éhen és szomjan halnak majd. A Naivasha-tó vízszintje három méterrel csökkent, vízfelülete felére zsugorodott a nagyüzemi rózsatermesztésnek köszönhetően! A vizet túlhasználják, a maradék tó pedig elszennyeződik a felhasznált vegyszerektől. A tóban élő vízilovak erősen veszélyeztetettek, a halak száma is drasztikusan csökken, ami a szegény helybeliek élelmiszere lehetne.

A rózsák elisszák a vizet az emberek elől! Ivás és az elfogyasztható növényzet locsolása helyett a pár nap alatt kukába kerülő virágszálak öntözésére fordítják, miközben éhbérért hajlonganak egész nap a rózsaföldeken. Ráadásul, az iható víz már nem csak Afrikában hiánycikk! Unokáink könyörögni fognak egy pohár tiszta vízért!

Mi pedig ostoba, álszent módon megrántjuk a vállunkat és kijelentjük, hogy maradjanak csak otthon a migránsok, boldoguljanak ott, ahol születtek, és egyáltalán mi közünk nekünk ehhez az egészhez?!

Kenyából hetente több millió szál (!) virág kerül Európába. Minden egyes szál miatt szomjazik egy-egy afrikai embertársunk.

Közeledik a Valentin nap. A termelést a kereslet ösztönzi, csak azt hozzák létre, ami jó pénzért eladható.

Kérlek, inkább rajzolj egy csokor virágot a kedvesednek!

(terka)