Szemfényvesztés az egészségügyben
2024. június 02. írta: MagyarTarka

Szemfényvesztés az egészségügyben

Egy cseresznyeszedés majdnem a szeme világába került! Hangzatos szalagcím lehetne bármely csúcsszuper bulvárlapban. De a helyzet sajnos annál sokkal igazabb, mintsem egy zugfirkász letudja a napi "Hihetetlen" vagy "Ennél nem lesz ma már durvább!" címkével minősíthető napi munkáját.

Az alapsztori: cseresznyeszedés közben egy kósza falevél megsértette Fokhagymás Rózsi szemét. Balaton északi part, annak is a "fővárosától" Füredtől 20 percre. Ugrás a kocsiba, közben telefon ide-oda. Kézenfekvő megoldás: a füredi rendelő, de a központi ügyeleti rendszer 1830-as számára fut hétvégén a hívás. Sebaj, a legjobb helyen vagyok, hiszen ők tutira tudják, hol lehet egy szemészt találni. NAIV VAGYOK...

eye-1173863_1280.jpg

A vonal másik végén ugyanis legnagyobb döbbenetemre ezt a kérdést dobták vissza: "És mit mond az Internet?" Asztakurva... Mondom ám, hogy az Internet nem mondott semmit, ezért telefonálok maguknak. Jó, várjak, akkor majd ő megnézi, mert "így hirtelen fejből nem tudja". Nem sokat késett a válasz: már az aszófői vasúti átjárónál döngettem, mikor kapom az itinert: menjek a füredi szívkórházba. Némi kétkedéssel fogadtam, lévén nem szívsebészt kerestem, hanem szemészt, de hajrá, irány a szívkórház. Na most, ha bármi bajod van, hétvégén oda ne menj! Nincs bent egyetlen orvos sem, mint azt a folyosón kódorgó egyetlen nénitől megtudtam. Miután persze áthajtottam a gondosan felizgatva álló sorompón, amit egy portásfülkében hangosan alvó, gondosan betakart bácsi (nem) őrzött. Bárki bemehetett volna és utána kivihette volna akár a legdrágább gyógyászati eszközt is, mert a drága lélek fel se ébredt.

Első gondolatom a füredi ügyelet volt, így hát arra kanyarodtam tovább. Ott levő mentősök mondták, hogy itt tuti nem látják el a szemsérülést, menjünk Veszprémbe. Mentünk.

Az SBO-n tömött sorokban gyűltek a hétvégi betegek, de szerencsére minket egyenesen a szemészeti osztályra küldtek. Ahol úgy bolyongtunk, mint Hamlet atyjának szelleme, mire végül a hangos hahózásomra kinézett egy orvos. Tisztáztuk, hogyan kerültünk oda, eleinte nem nagyon örült, de miután megnézte Rózsi szemét és kiderült, hogy tényleg baj van, rögtön kedvesebbre váltott.

Megnézte ilyen-olyan műszerrel, megfestette, satöbbi - a fránya levél meghámozta a szaruhártyát és tényleg gáz van. Közben elmondta, hogy igazából NEM láthatott volna el beteget, merthogy 2010 óta NINCS szemészeti ügyelet a veszprémi kórházban. Egy megyei szintű kórházról beszélünk, nem valami útszéli csehóról. Tehát papírt se kaptunk és receptet se írhatott föl. Vagyis semmivel se tudom igazolni, hogy a sztori igaz... Azt is elmondta az egyébként a helyzettől láthatóan elgyötört orvos, hogy neki most vagy Budapestre (másfél óra) vagy Szombathelyre (szintén kb másfél óra) kellene küldeni minket. Kivéve, ha éppen olyan beteg kerül oda, akinek már éppen kifolyik a szeme, mert akkor köteles ellátni...

Gondolom, a Hippokrateszi eskü mégis csak győzedelmeskedett, mert ellátta a sérülést, tisztességgel.

Tudjátok, belegondoltam, hogy a Bakony-Balaton régióban hány százezer lakos veszélyezteti a szeme világát hétvégente egy jó kis flexeléssel vagy éppen cseresznyeszedéssel. Ők itt élnek, egy évben van 52 hétvége, amikor HIVATALOSAN nincsen szemészorvos, aki segítsen rajtuk. Márpedig a baj már csak olyan, hogy többnyire hétvégén vagy éjjel történik. Ja, és nem vagyok spúr, simán kifizettem volna egy maszek orvost is. De errefelé az sincs hétvégén! Van egy magánrendelő, de szemész az nincs benne - ezt mondta az Internet ;) és a telefon.

Vegyük még az állandó lakosok mellé a pár milliónyi nyaralót, akik az ország kiemelt üdülőhelyén múlatják azt a pár hetet, ami még fürdésre alkalmas időt produkál. (Nem mellesleg sok-sok pénzért, de egyre többen inkább külföldre mennek, mert ott már olcsóbb a nyaralás.)

Ja, és ott vannak a zánkai Erzsébet táborban a gyerekek, köztük nem kevés külföldi is, akik - lévén gyerekek - akármit csinálhatnak magukkal, beleértve a szemüket is. Nekik ilyenkor vajon hívnak egy mentőhelikoptert jóáron, aki felhussan velük a Heim Pálba ilyen esetben? Olcsó megoldás...

Szóval, nehogy véletlen a Napba nézzél Balaton-parti nyaralóként a napfogyatkozáskor, mert akkor húzhatsz haza Pestre, ha nem akarsz megvakulni. Vigyázzál szépen a szemed világára, mert nem véletlen van belőle kettő: eggyel piszok szar a térérzékelés meg egyebek...

Ha nem élem át ezt az egészet, komolyan el se hiszem!

A kérdéseim:

- Hogy lehetséges, hogy az ország legdrágább üdülőövezetében nincs szemorvosi ügyelet?

- Hogyan lehetséges, hogy a 1830-as ügyeleti számnak fingja sincs róla, hova küldje a betegeket?

- Hogyan lehetséges, hogy bárki azt meri hazudni, hogy ez az ügyeleti rendszer rendben van így?

 

Egyébként Rózsi azóta is szemorvoshoz járkál, mert annyira súlyos volt a sérülés, tehát nem csak egy puhány pesti hisztije történt...

 

 (terka)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr3818419833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2024.06.02. 20:05:46

Az megvan, hogy egy kőfideszes viktorhívő (egyébként egészen jó fej) ismerősöm is azt mondta a sztorit hallva, hogy nem érti, miért nem rakják rendbe az egészségügyet, mert ezzel szinte mindenki nap mint nap találkozik és szív miatta, és ez nagyon nem vet jó fényt a fiúkra... Vajon miért nem?

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2024.06.03. 19:52:01

Éltem négy évet a Balatonon. Nem a vízen, a partján. Elég régen volt, de szerintem a lényeg nem változott, így talán a tapasztalataim még ma is aktuálisak.

Szóval az volt a szitu, hogy nyáron nemigen szeretett elmenni otthonról az ember, mert hamar kifigyelték, és nem volt tuti, hogy érintetlenül találja a hajlékot pár nap múlva. Ezzel szemben télen olyan volt a környezet, mint ahonnan az ufók elrabolták a lakosságot, és csak az a néhány maradt, amelyik akkor épp a pincében volt valamiért. Értsd: ha a huszadik házban volt valaki, akkor már jó volt, de az sem ott lakott, csak ellenőrizte a nyaralóját. Nekem ott volt munkám, ott is laktam egész évben.

Nekem ez nagyon ellenszenves volt. Városból költöztem oda, a nyüzsgést is el tudom viselni, mert jár hozzá pozitívum is. Evvel együtt kifejezetten kedvelem a magányt, nincs vele semmi bajom, de akkor legyen nyáron is, amikor élvezhetem a természetet a kertben. El is költöztem, elég volt. Most egy bakonyi kistelepülésen lakom. Itt ilyen szempontból állandóság van. Ugyan azok vannak itt télen és nyáron. Ennek pedig megvan az előnye is. Azon túl, hogy minden nap megvan a nyugalmam egy pár órára zaj és szag nélkül, minden be van állva egy egyenletes igényhez. Van bolt, vannak szolgáltatások, amiért el kell menni, mert ez azért mégsem egy megyei jogú város, azért mindig el kell menni, de tudható, hogy hová, na és természetesen van orvos is, mert ez nem egy nyaralóövezet, ahol minden csak idényjelleggel van, és ennek megfelelően felületes és tesze-tosza. Persze lehetne itt is minden egy kicsit jobb, na de őszintén, van olyan hogy mindenkinek minden épp megfelelő?

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2024.06.03. 22:21:32

@F.M.J.: Köszönöm a választ. És a bakonyi kisfaluból HÉTVÉGÉN hova mentek szemészetre, ha kell? Csak hogy segítsünk a többieknek. Veszprém nem kis falu azért....

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2024.06.04. 21:32:21

@MagyarTarka: Mint mondtam, én egy városból költöztem először a Balatonra, utánna egy faluba. Ez a három egy-egy külön világ, de nem abban a demagóg értelemben, ahogyan az emberek általában minősítgetik egymást. Én kipróbáltam mindhármat, és lehet, hogy vannak még újabb "más világok" is, csak nem tudok róluk. A városban az a bevett gyakorlat, amit te is követtél, mert ott amúgy ez működik. Az emberek nem ismerik egymást, vannak körzetek, és úgy veszi igénybe az ember az egészségügyi szolgáltatásokat, mint mondjuk a fodrászt. Bejelentkezik, vagy kiüli a sorát, amikor meg végzett, megy a dolgára.

A faluhoz is tartozik egy orvosi ügyelet, nálunk a helyi futottakmég kórház látja el. Be is lehet menni, de általában házhoz megy a doki. Ez a rendszer, és működik. Nem kell menni sehova, csak hívni a számot, ami amúgy az ügyelet saját száma, és minden rendelőben ki van írva. Nem sok közvetlen tapasztalatom van, ismerőseimtől hallott sztorikból todom, mert én akkor járok orvosnál, amikor lejár a jogsim, vagy odaérek véradásra, szóval a háziorvosomnak lassan be kell majd mutatkoznom,mert évek óta nem láttam.

A kettő között van az idényjellegű ellátás, ami öszíntén szólva mindkét rendszer negatívumait tartalmazza. Ha elég kritikusan szemléljük a dolgokat, belátható, hogy a világon bárhol ugyan ez a helyzet. A standardhoz képest az idényjellegű szolgáltatás mindig gyatrább, mert kódolva van a viszonyokban. Nem könnyű találni orvost évi pár hónapra, mint ahogy diszpécsert sem, de ez a helyzet a pincérrel, séffel, bármivel. Kicsi a választék, annak kell örülni, ami van. Akkor is ha az nagyon gyatra.

A kérdésedre a válasz. Nálunk ha nagy kórházra van szükség, akkor Győr a megoldás. Van még Pápán is, hasonló a veszprémihez, aminek már akkor sem volt jó híre, amikor még elvileg én is oda tartoztam, de ez személyzet kérdése. Nincsenek közvetlen tapasztalataim, nem akarok ítélkezni, de valamiért vannak nagyon jól működő kórházak, és vannak olyanok, ahova az ember boncoltatni se menne.
Vagy húsz éve már, hogy volt egy mandula körüli tályogom. Szépen dagadt, és mivel gőzöm se volt, hogy miről van szó, mintegy mellékesen mentem be az ügyeletre, mert amúgy is arra volt dolgom. Egy pökhendi csimbók fogadott, elmondta hogy miről van szó. Kérdeztem, hogy mégis milyen gyorsan kellene ezt kezeltetnem, amire képtelen volt emberhez méltón válaszolni, úgyhogy otthagytam. Másnap azért bementem a kórházba, mert csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ott elmondták, hogy nem ez a hosszú élet receptje, de nem kell becsokizni, mindjárt megoldják. Benntartottak, felvágták, kitisztították, és már én éreztem magam kellemetlenül, mert úgy ki voltam szolgálva, mintha szállodában lettem volna. Kedvesek voltak és segítőkészek. Hát ez volt az én összes személyes tapasztalatom a honi egészségüggyel. A lényeg az ember, akivel kontaktusba kerülsz. Minden más csak kifogás.
süti beállítások módosítása