Mi kell az élethez? Enni, inni, aludni, dugni... A szükségleteink teljes tárházát szemléletesen mutatja be a Maslow piramis. Az megvan, amikor egészen szegény embereknek többszázezres mobil pittyeg a zsebében, persze nyilván hitelre, miközben a szájukban található fogak száma egy gereblyére is kevés lenne? Kompenzálnak...

Készítette: User:J. Finkelstein - File:Maslow's_hierarchy_of_needs.svg, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=112864111

Valamelyik nap mozielőadásra várva sétálgattam egy budapesti plázában. Döbbenetesen üres volt 6 óra magasságában, ami régebben a boldogság-vásárlók fő vonulási időszaka volt. (Mielőtt hazamegyek a melóból és megfőzöm a paprikás krumplit, még csorgatom a nyálam kicsit a tizenezres márkás melltartókra meg a leárazottan is havi nyugdíjnyi árú aranybetéses melegítős kabátra - aztán veszek magamnak valamit a kínai műanyagruhatömegből, mert nekem is jár valami...) Úgy tűnik, kevesebb a pénze az embereknek, legalábbis annak a középrétegnek, akik ilyesfajta plázákban vásárolnak.

A szinte néptelen függőfolyosókat belengte a hamburgerek-pizzák zsíros szaga: a piramis alja, a zabálás az bezzeg még tartja magát. Ebben a szürreális világban még inkább harsogtak a kirakatokban erőlködő reklámüzenetek - vegyél, vigyél, csak neked, bódottá a tavaszban... A mesterséges fények, a mesterséges környezet levitt alfába és eltöprengtem ezen a mi kis csodavilágunkon. Kik és mivel kábítanak minket boldoggá?

Ha megnézitek a piramis alsó két sávját, a legfontosabb az alapvető fiziológiai szükségletek mellett a BIZTONSÁG. Mindenféle értelemben. Nézzél körül: háború ömlik a hírportálokon, el se múlt az egyik járvány, már susogják, hogy lassan még súlyosabb járványok tizedelnek minket, sőt, olyan magas lesz a tenger, hogy egyes országok eltűnnek... Emellé tedd oda az egyes munkahelyeken garázdálkodó pszichopata főnökök okozta sérüléseket, a rakéta módjára kilőtt árakat, ami felidézi a történelemkönyveinkben látott fotókat az utcán söpört millpengőkről. De ha mindez nem is érint meg, akkor a nyersanyaghiány miatt megcsappanó kocsikínálat, a háború következtében felvetített éhínség képe szinte mindenki idegeit (=biztonságérzetét) alaposan megtépázza. Pörög az infláció, mindenki szabadulni akar a pénzétől, vásárol-vásárol-vásárol... Pörög a kassza, vesznek mindent, ha kell, ha nem. A Balaton körül egy százötven négyzetméteres (!) telekcsücskön levő lerohadt pincét 5 millióért árulnak... És megveszik, bakker! A marketingeseknek nagy segítség ez a bolond világ!

Na, ebben a közegben maradj normális, barátom!

A piramis csúcsán székelő esztétikai élmények érdekében tonnaszám gyártják a fostalicskára való giccseket, vért izzadva állítják elő a divatcikkek újabb és újabb szörnyűségeit évről évre. Nézd csak meg nem egy nagy-nagy divatház puccparádés szezonnyitó felvonulását! Eskü, ha ez alapján ítélnek meg minket a kukkoló marslakók, tutira a Bolondok bolygója néven szereplünk a térképükön.

Mi akkor a megoldás? A külvilágod recseg-ropog, pszichológusra költeni úri huncutság, kokainra nem futja akárkinek, na akkor hogy állítod helyre a belső békédet? Vásárolsz! Ugye, ismered az intelmet, éhesen ne menj nagybevásárolni, mert minden szart megveszel, amit megkíván az üres gyomrod. Na, pont ez van akkor is, ha totális bizonytalanságban élsz (tartanak?) - mivel a nagy dolgokra nincs befolyásod - hát igyekszel magad rohadtul boldogra vásárolni. Merthogy a Maslow piramis összértéke egy állandó, és ha valahol hiány van, azt igyekszel úgy pótolni, ahogy bírod. És akkor jönnek a kényszerek, a devianciák... Vagy szívsz valamit, vagy túltolsz valamit - ki-ki hogyan kompenzálja a hiányérzetét. Nagyobb autó, még több ingatlan, még több kaja, még több szex, még több ruha, még több felesleges cucc a gardrób felső polcára... 

Elmondom az én megoldásaimat. Például nekiállok takarítani. Előbb a lakást, aztán az autót. Ha kint rend van, valahogy bent is rendet érzek. Aztán megnézek egy jó filmet. Figyelem! Nagyon kell válogatni, mert úgy tapasztalom, hogy a streaming szolgáltatók kínálatában gyarapodnak a zs kategóriás csöpögős vackok meg a pszichopata thrillerek, amiktől még inkább elmegy a kedved mindentől. Vagyis arra éppen jók, hogy utána nagyot sóhajtva körülnézel: nem is olyan szar nekem, végül is nem akar megölni egy baltás-gyilkos szomszéd... TÖKÉLETES CSAPDA... Ahogy a híradókban sorjázó megölte-lelökte-elütötte-felrobbantotta hírek után is lopva körülnézel, és megnyugszol, hogy hű, de milyen jó neked, milyen hülye a világ, de bezzeg neked otthon a kis kuckódban béke van. Csalás és ámítás! Hogy relatíve jól érezd magad a bőrödben. De ettől az egésztől mégiscsak feszül az idegrendszer, szorít a mellkas, nyugtalan a lélek.

Rajtad múlik, miként reagálsz. Erőt kell venned magadon és NEM megvenni a sokadik felesleges cuccot, NEM elszívni a második doboz cigit, NEM meginni az ötödik páleszt. Hanem kirándulni egy jót az erdőben, levenni a polcról egy igazán jó könyvet, beszélgetni egyet a rég nem látott barátokkal - legalább telefonon.

A gazdaság motorja az állandó növekedés, a fogyasztás istenének oltárán áldozás. De miért is? Hogy a legfelső nagyon szűk réteg Dagobert bácsi módjára még nagyobb aranyhalomban dúskáljon?

Megvan a sztori a halásszal, akinek jó tanácsokat adnak az üzletemberek, miként tudna még több halat fogni, majd céget alapítani, hogy végül annyi pénze legyen, hogy nyugodtan ülhessen a parton és csak halászgathasson? Én már most is itt ülök a parton és csak halászom...

A nagy rábaszás az, hogy erre kezdenek ám ráébredni az emberek. És nem akarnak dolgozni. Vagy legalábbis nem úgy, mint eddig. Nem akármennyi pénzért, nem akárhol, inkább otthon és inkább kevesebbet. Kapaszkodhatnak a munkaadók, hogy legyen elég munkaerő, aki megtermeli azt, amit a maradék boldogság-vásárlók megvehetnek... Akkor van a gáz, ha a kör bezárul.

(terka)