Édesanyámat elütötték a zebrán. Az elkövetőnek 3 hónapra bevonták a jogosítványát. Engem viszont személyi szabadság korlátozásáért majdnem eljárás alá vontak, amikor ezt nehezményeztem a bírónál...
Anyám körülnézést követően, több gyalogossal együtt kelt át a zebrán. Az autó közéjük hajtott. Előzte a másik autót, amelyik megállt a zebránál. Anyám tíz métert repült. Őt kapta elsőként telibe az autó, aztán még két másik gyalogost. Két lába, keze, bordái, feje tört. Anyám szerencsére és a baleseti sebészet traumatológus orvosainak és szakápolóinak köszönhetően túlélte. Pedig áldatlan körülmények uralkodtak a kórházban, nagyjából 2 napot vártunk az azonnali műtétre, mert mindig hoztak súlyosabb, sürgősebb áldozatot. Azt a két napot sosem felejtem el. Amikor eltolták a folyosón a lepedővel takart, fejlövéses öngyilkos testét, folyt az agya a földre - na, ott megtanulja az ember értékelni az életet és a sürgősségin dolgozók munkáját. Zárójel bezárva.
Az eset 10 éve történt. A közlekedési morál azóta már nemhogy vadnyugati, hanem vadkelet-balkáni színvonalra süllyedt. És ez egy folyamat eredménye. Számos oka van, de az egyik talán az lehet, amit a tárgyalás előtt az ügyész négyszemközt elmondott nekem. Merthogy a tárgyalás előtt várakozás közben beszédbe elegyedtem az ügyésszel, naivan mondtam, remélem leültetik a hölgyet, aki ezt tette az anyámmal. Az ügyész válasza: "Nem valószínű... Több halálos áldozatos esetem is volt, amikor csak felfüggesztetett kapott a gázoló, több év eljárás után. A maga anyukája szerencsére túlélte, nem fogják elítélni a gázolót. Olyan enyhe az ítélkezési gyakorlat, hogy az elkövetőkre nézve alig van érzékelhető következménye egy ilyen esetnek." Így is lett. A gázoló hölgy azt hazudta párás szemekkel, hogy ő meglátogatta anyámat a kórházban. Nos, én ott ültem napokig az anyám ágya mellett, ott bizony nem járt. De ezt én nem mondhattam el, mert még tanúként sem voltam beidézve. Csak azért lehettem jelen a tárgyalóteremben, mert anyám egyedül mozgásképtelen volt. De szólni nem szólhattam egy szót sem.
Jött a hosszú mese. Hogy ő pedig fékezett, nem is érti, hogyan történt. Nos, én a baleset és a tárgyalás közt eltelt hónapok alatt többször kimentem a helyszínre és lepróbáltam a tanúvallomásban elmondottakat. A helyszín egy erősen emelkedő útszakasz. Ott még fékezni sem kell, elég ha leveszed a lábad a gázról, megáll az autó és visszagurulsz... A tárgyaláson simán elfogadták, hogy az elkövető fékezett.
Amikor elhangzott az ítélet, annyira felment bennem a pumpa, hogy megvártam, míg mindenki kimegy a teremből, és már csak a bíró maradt ott. Ekkor becsuktam az ajtót és elébe álltam. Elmondtam, hogy azért uralkodnak ilyen állapotok az utakon, mert ilyen enyhe ítéleteket hoznak. Elmondtam, hogy ez nem csupán az én véleményem ennek az egy esetnek a kapcsán, hanem az ügyész is így látja általánosan. Nehéz volt higgadtnak maradnom, ő pedig csak hallgatott. A reakciók elmaradása miatt beböktem a provokatív érvemet: ha a maga édesanyja halt volna bele majdnem egy ilyen balesetbe, akkor másként ítélkezne talán.... Ez betalált. Félretolt és közölte, hogy ha nem hagyom abba, személyi szabadság korlátozásáért eljárás alá vonnak.
Amikor közlekedésben jártas ügyvédet kerestem édesanyám érdekeinek képviseletére, meghallgattam vagy öt szakembert. Mindegyik azt mondta, évekig is eltarthat, míg elítélik a gázolót és nem fog kapni, csak egy ejnye-bejnyét. Hogy halálos gázolások után is évekbe telik, mire maximum némi felfüggesztett büntetést kiosztanak a vétkes sofőrnek. Tehát jobban járok, ha elfogadjuk a biztosító által megajánlott biztosítási összeget és csendben maradunk. Így történt. És valószínűleg az esetek többségében így történik.
Az eset azóta is dolgozik bennem. Anyámat hónapokon át ápoltam, a munkahelyem ezt csak ideig-óráig tolerálta... A korábban hiperaktív emberből meglassult, bizonytalan idős emberré lett hirtelen. A gázoló pedig zavartalanul éli világát azóta is.
Balesetek történnek. Bárkinek áll a zászló, aki autót vezet. Sajnos bárki elé kiszaladhat egy kisgyerek takarásból, például egy szűk mellékutcában parkoló autók közül. Ha nem száguldozott nagy sebességgel és féktávon belül lépnek elé, az baleset. De amikor egy zebrán valaki autóval belerohan az átkelő gyalogosok közé: az szerintem emberölési kísérlet.Tudja, hogy zebra van ott. Tudja, hogy ott gyalogosok lehetnek. Látja is a gyalogosokat. Mégsem áll meg. Ez vajon miért nem emberölési kísérlet?
A párhónapos jogosítvány bevonásoknak nincs visszatartó ereje. A közlekedési morál alakulásában a jogalkotó és a jogalkalmazó felelőssége szerintem megközelítőleg hasonló mértékű, mint az elkövetőké.
(terka)
