A Farkasréti temetőben akár több millió (!) forint is lehet egy sírhely újraváltása. Ennyi pénzért akár kedvességet is várhatna az ember. Nos, úgy tűnik, ez nem fér bele az összegbe.

Igeeeeeen? - szól a telefonba haláli stílusban egy végtelenül unott hang, mikor a lejáró temetkezési hely megváltása miatt telefonált Rózsi a temetkezési intézetbe. (Igaz, ő csak egy olcsóbb kategóriájú sírhelyben "érdekelt" - de ezt a telefon felvételekor még nem tudhatta a tisztelt ügyintéző. És talán joggal elvárható, hogy a  kegyelet ne legyen árfüggő...)

A temetkezési intézethez az üzem jellegéből kifolyólag nagy valószínűséggel nem olyanok telefonálnak, akikben tombol a jókedv. Egy hozzátartozó elvesztése elkerülhetetlen, fájdalmas mozzanat az ember életében. Ilyenkor fokozott figyelmességet illene kapni minden ügyfélnek. 

Igeeeeeen? Az unott kérdés mellé akaratlanul is odaképzeli az ember a munkaidő lejártáig a perceket unottan számláló, papírokkal teli asztalon könyöklő adminisztrátort. Értem én, hogy ő már hozzászokott a témához, és neki talán minden újabb halott csak újabb "munka". A telefonálóknak viszont a szeretett nagyszülő, szülő, netán gyermeke volt a "munka tárgya"...

Igeeeeen...? Nyel egy nagyot a felvilágosult polgár, majd a belé nevelt udvariassággal folytatja: Jó napot kívánok, szeretnék érdeklődni, hogy tudnám elutalni a XVCXY számú sírhely hosszabbítására az összeget.

Jött a következő kérdés: Ön jogosult eljárni a sírhely ügyében?

Nem cseszd meg, csak rohadt sok pénzem van és gondoltam találomra kiválasztok egy sírhelyet amire ki van ragasztva, hogy lejár ebben az évben és jótékonyságból elutalom a pénzt! Nem, ilyet a jól nevelt polgár nem mond, helyette nyel még egyet és önkéntelenül felránduló szemöldökét a helyére visszaerőltetve még mindig higgadtan folytatja: Én vagyok az elhunytak unokája, és szeretném befizetni a nagyszüleim sírhelyének újraváltását.

Közben viszont azon gondolkodik, nem tök mindegy a temetkezési intézetnek, ki fizeti meg a sírhely árát? Örüljenek, hogy bekaszálják a lóvét, aminél jobban talán csak akkor kereshetnének, ha eldózerolnák a temetőt és a helyén fizető parkolót létesítenének.

De nem örülnek! Fizetni akarsz? Dógozzá' meg érte, vazze! A sírásóknak is piszok nehéz a melója, neked se legyen könnyű!

Merthogy most figyelj: a bankszámla, amire utalhatsz, titkos! Érthetetlen módon csak akkor adják ki, ha írásos hivatalos kérelmet intézel a temetkezési intézet felé, hogy adják ki a bankszámla számot, amire méltóztathatsz elutalni a nem csekély sírhely-megváltási díjat!

Jól hallod! Nem pénzt akarsz elszedni tőlük, hanem te akarsz fizetni! Ezt magyarázza el nekem valaki lécci, lécci! Mindenáron azt akarják, hogy vánszorogjon ki az ember a temetőirodába és készpénzben rója le a kegyeletét? Vajon miért? Most ne menjünk bele a covid nyomán egyre nagyobb teret nyerő érintésmentes fizetés előnyeibe - talán a Csend Művészei is értik a csíziót. Értem én, hogy a friss ropogós bankókat szereti mindenki a tintafoltos kis ujjacskáival számolgatni - én is szeretném a helyükben a milliókat pörgetni naphosszat. De mi van akkor, ha a fizetőképes és fizetni kész túlélő a családból mondjuk a tengerentúlon él? Utazzon haza csak ezért?

Sebaj, Rózsi immár több mint 50 éve jól idomított honpolgára kishazánknak, így csendben tűri a hivatali packázást és teszi kötelességét: megírta kérelmét, méltóztassanak megadni, hova utalhatja a díjat. Jól sejted: napok teltek el - válasz sehol.

Vajon mit bírálnak el? Kiadhatjuk-e a bankszámlaszámunkat, hogy fizethessen az ügyfél? Azon töprengenek, akarják-e azt a sok pénzt bekasszírozni vagy sem? Vagy lehet, hogy meggondolja magát a telefonáló, és mégis azt szeretné inkább, ha hozzátartozóinak földi maradványait jeltelen közös sírba vetnék? Vagy mi a fene történik vajon?

Még pár nap, és Rózsi összeszedi minden bátorságát és újra felhívja őket, hiszen nem szeretne kifutni a megszabott határidőből és szeretné, ha nagyszülei továbbra is békében nyugodhassanak.

Csak reméli, ha újra telefonál, nagyobb szerencséje lesz és egy segítőkészebb, empatikusabb ügyintézőhöz kanyarítja a jó sorsa. Vagy esetleg jobb napot fog ki ugyanannál a hölgynél, aki így fogja felvenni a telefont:

Temetkezési Intézet, jó napot kívánok, miben segíthetek?

Ha ez így történne, akkor hősnőnk esetleg pozitív értékelést adna a cégnek, merthogy a temetkezési intézet honlapján a befizetésre szolgáló bankszámla ugyan nem található, viszont van egy meglehetősen MORBID módon a VEVŐI ELÉGEDETTSÉG FELMÉRŐ címet kapott kérdőív, amiben a véleményünket tudakolják a szolgáltatás minőségről...

Bevallom, nem olvastam el, csak elképzelten a kérdéseket... Igen, kényelmes a koporsó, köszönöm... Ehhhhh....

(terka)