Három évtizednyi Balaton-tapasztalat birtokában kijelenthetem: eddig sajnos rendre zátonyra futott a Balaton négyévszakos kikapcsolódássá fejlesztése. Néhány tófagyasztóan zimankós téltől eltekintve javarészt 2-3 hónapra korlátozódik a szezon, amikor a helyi szolgáltatók bevételt realizálhatnak az odalátogatók tömegéből.
Viszont most, hogy (sajnos) már a másik tavasznak futunk neki "home office" üzemmódba zárva, valami oldódni látszik. A "bebírók" és a kőbe zárt pestiek egy szabad szemmel is jól látható része helyezi át tartózkodási helyét a tó mellé. Ettől a helyi lakosok egy része retteg - érthető módon tartanak a járvány által jobban érintett városlakók rohamától és nyilván a megnövekvő fertőzési esélytől.
A Balaton melletti települések, üzletek, vállalkozások is más-más reakciót adnak a jelenségre: nem ritkák a kenyérhiány víziójával riogató cikkek sem. Sőt, egyes települések rigorózus lezárással próbálnak gátat szabni a fejlődésnek. Fejlődésnek? Igen, szándékosan fogalmazok ilyen provokatívan! Hiszen normál időszakban minden, a tó körüli vállalkozásból megélni szándékozó erejét megfeszítve dolgozik annak érdekében, hogy kiszélesítse a bevétellel kecsegtető időablakot: miként lehetne 6-8 vagy akár 12 hónapos kikapcsolódássá fejleszteni a Balatont. Most, hogy a sajnálatos járvány hozadékaként már márciustól düböröghet(ne) a biznisz, megy a para és/vagy a hangulatkeltés. Ki érti ezt?
A páratlan víz nyáron sokakat vonz - olykor túl sokakat is...
Sokmilliós emberáradatot nem bír el ez a kicsi tó. Nem véletlen, hogy érzékelhetőek különféle megmozdulások annak érdekében, hogy a Balaton NE lehessen mindenki Riviérája. Logikus: amire hatalmas a kereslet, ott emelkednek az árak - gondoljunk csak az ingatlanokra, szállásokra vagy a strandbelépők meredeken felívelő árszínvonalára, vagy akár a nyárra többször felülragasztott árcímkéjű élelmiszerekre...
Ezt még akár értem is. Nem példa nélküli jelenség, hogy a Balaton csak egy válogatott közönség részére volt úri passzió, gondoljunk csak vissza a századelős fotókra. A gyerekek egy része régen (és ma is sajnos...) csak különféle szerveződésű nyári táborokban részesülhettek a Balaton nyári élményeiből, családi nyaralásként legfeljebb a szocialista vállalati üdülőkben volt elérhető a tó.
Ma hasonló folyamat zajlik: a tóparti nagy szállodáknál zajló látványos beruházások, a tó közvetlen partjára épülő luxusingatlanok nem a "mindenki" részére szólnak. A 2-3 milliós négyzetméter ár egészen elképesztő, éppúgy mint a százmilliós hivalkodó jachtok másokat kiszorító, agresszíven felfutó piaca.
Most, hogy a járványtól bezárt városlakók szinte egyetlen szabadságfaktora a Balatonra költözés lett, a COVID sajnálatos és fájdalmas negatívumai mellé odasorolhatunk egy pozitívumot: a Balaton nem várt helyről kapott egy nem várt lökést. Most megmutathatják a helybeli vállalkozások és az infrastruktúra egyéb szereplői, valójában képesek volnának-e a négyévszakos üzemmódban helytállni?
Aki megijed a kihívástól, veszít
Azok a települések, akik NEM kirekesztéssel reagálnak, véleményem szerint jó úton járnak. Azok a boltok, amelyek képesek a rendelésállományukat márciusban hirtelen feltekerni a júliusi szintre: nyertesek lehetnek. Azok a munkáltatók, amelyek korábban fogvicsorgatva ugyan, de éves munkavállalói szerződésekkel foglalkoztatták az alkalmazottaikat, most végre megtapasztalhatják a tudatosan kialakított munkavállalói lojalitás előnyét.
Van hol? Van mivel? Van kivel?
Erre a három kérdésre kell jó válaszokat adni, és akkor nagyot léphet előre a Balaton.
Idővel talán kellő publicitást kaphatnak és fejlődhetnek azok a szabadidős helyek is, ahol el lehet tölteni az időt akkor is, amikor éppen NEM 23 fokos a Balaton vize. Ha lesznek olyan szervező erők, amelyek képesek az egyébként már láthatóan fejlődő kerékpáros turizmust értelmesen tovább fejleszteni, az nagyon üdvözítő lehet. Ha megtanítják a Balatonhoz látogató embereket arra, hogy a kibővített balatoni régióhoz tartozó kulturális területek, városok mint pl. Zirc és társai kulturális kínálata tartalmas kikapcsolódást nyújt simán leküzdhető távolságra a tótól - azzal mindenki csak nyerhet.
Meggyőződésem szerint komoly lélektani pillanat szemtanúi vagyunk manapság: a fejlődés iránya könnyen rossz irányt vehet, és egy kirekesztő Balaton negatív képe igazán nem volna jó. Az egyensúlyt, mint mindenben, itt is meg kell találni. Az üdvözítő cél, hogy a Balatonnál békében egymás mellett élhessenek a helyi lakosok, a gazdagabb és kevésbé jól eleresztett belföldi turisták is.
Ennek nyilván ára van.
Ezt az árat nem szabad, hogy a TÓ, A BALATON fizesse meg!
Csakis hozzáértő tudósok bevonásával szabad dönteni az átlagos vízmélységről, illetve szigorú fellépéssel kell rendet tartani a vízminőségben kulcs szerepet játszó nádasok életét befolyásoló bármely lépésben.
A nagy kérdés: a józan ész képes lesz-e győzedelmeskedni a kapzsiság fölött.
Hiszek abban, hogy ha bárki a Balaton-partra képzeli a jövőjét (pártállástól függetlenül) talán képes felfogni: a Balaton csak megfelelő vízminőséggel szolgálhatja bárkinek is az érdekeit!
Mert büdös tóban senkinek sem lesz jó fürdeni...
Neked drukkolok, Balaton!
(terka)
