Karácsony előtt, kora délután autóval mentem valahova, kanyarodtam, előttem egy futárautó, amelyek mindig sietnek, pláne ünnep előtt. A sofőr ennek ellenére dicséretesen türelmesen várt, hogy a zebrán átvergődjön a családi karaván: szatyrokkal felszerelt anya, aki maga után ráncigálta aprócska, ránézésre max 2-3 éves gyerkőcét. A kiskölyök egy rolleren veszkődött, amelynek apró kereke beakadt egy kátyúba: a kissrác szépen átesett a kormányon, ahogy illik. Anyuka eltorzult arccal ordított, mint a fába szorult féreg. Volt ott minden... Szegény kisgyerek megpróbált felevickélni, persze beakadt a lába, még nagyobbat esett - és bőgött. Leginkább attól, hogy az anyja pont akkor ordít vele, amikor neki már rég az ebéd utáni alvásban kéne pihenni, de nagyon igyekszik, hogy lépést tartson, de ügyetlen még, hiszen kicsi, elesett, megijedt, fáj a keze, mert lenyúzta az aszfalt...
Nagyon megsajnáltam, legszívesebben kiszálltam volna, hogy felsegítsem. Szegény kiskölyök ezt kapta karácsonyra: az anyja ordítozik vele mások előtt, mikor elesett. Aztán persze nyilván kapott szenteste egy drága legót - ezzel le is van tudva a szeretet... Talán a karácsony rátett egy lapáttal az érzékenységemre, nem tudom. Napokig töprengtem, megírjam-e ezt az egészet.
Aztán döntöttem, amikor ma a szomszédban lakó ÓVÓNŐ anyuka megint ész nélkül ordított szegény kisfiával - az egész lépcsőház ezt hallgatta. Boldog új évet... Amióta megszületett a gyereke többnyire jól hallhatóan "szereti" az ő méhének gyümölcsét. Megesett, hogy a szegény alig totyogó egészen a másodikig azt hallgatta, hogy szedje már a lábát, nem-nem veszi őt fel, mert vegye már észre, hogy az anyja mennyire fáradt és elege van a napból és ha nem ér fel időben, nem lesz beengedve a lakásba... Klassz. Ki a fene tehet arról, hogy a pasi még a szülés előtt lelépett mellőle mert párhuzamosan felcsinált egy másik nőt is? A szegény kisgyerek? Lehet, hogy ennek a kisfiúnak jobb élete lehetne egy szivárványcsaládban... Amúgy szerintem esélyes, hogy felnőtt korában nem lesz képes normális emberi kapcsolatokra, vagy akár megöli majd az anyját, hiszen tömény gyűlöletben nevelkedik.
Pár éve késő este vásároltam a teszkóban, nekem se volt éppen jó napom. De amikor meghallottam, hogy egy édesapa a bevásárlókocsi beülőjében kornyadó nyűglődő páréves kislányával kiabál (Hallgass már el, fogd be, és a többi...) nem bírtam ki, odaléptem hozzá és szelíden megkérdeztem: Ne haragudjon, nem gondolja, hogy a gyereke fáradt és azért nyűgös? Miért rajta vezeti le a saját feszültségét? Mázlim volt, nem csapott pofán, hanem szégyenkezve, némán elkullogott.
Velem a Nagyim sosem kiabált és a szüleim se. Mindössze egyszer kaptam a fenekemre, amikor kb. négyévesen megszöktem a nagybátyáméktól. Pontosan emlékszem rá. Felnőtt koromban meg is beszéltem az imádott Apámmal, mennyire igazságtalan volt ott és akkor. Testileg-lelkileg biztonságban nőttem fel, pedig a szüleim látástól mikulásig melóztak, munka után VGMK, a Nagyim nyugdíjasan is dolgozott - biztosan fáradtak voltak, de azt nem rajtam vezették le.
A tudósok már megállapították, hogy a tehenek jobban tejelnek, a növények jobban nőnek, ha szép zenét játszanak nekik.
fotó forrás: pixabay.com