És jött a következő kirándulós hétvége, a Monostori erőd már biztosra mentünk: irány a festői szépségű Tata!

Sokszor jártunk már erre, a Budapesthez közeli tavon pihennek meg a vonuló lúdcsapatok, ami komoly turisztikai vonzerővé vált. Az Öreg-tó partján álló vár és az Esterházy-kastély az épített szépségek kedvelőinek nyújtanak üdítő kikapcsolódást. A tó körbebiciklizhető, de akár egy nagyobb lélegzetű sétával is felderíthető. Télen a korisok veszik birtokba, jó időben a szörfösök paradicsoma.

A mostani kiránduláson viszont új látványossággal lepett meg minket a város: döbbenetes mennyiségű barna macival találkoztunk a tó melletti zöldben! De nem kell félni, ezek a brumik nem harapnak, csak gusztustalanok és büdösek...

Jó magyar módra Tatán is problémás a toalett. Egy lelakott faház "komplexum" emlékeztetett a jobb időkre, amikor még volt hova üríteni. A falára meszelt WC felirat távolról is jól látható. Így a parti séta során szorongatott helyzetbe került kiránduló kimeredt szemmel célozza meg a csalfa délibábként kétbetűs könnyebbséggel kecsegtető kunyhókat. Hiába. A házikó mögé kerülve már az eldobott papírzsebkendők rosszat sejtetnek... A bezárt ajtók kegyetlen kilincseit rángatva pedig fájdalmas görcsbe rándulnak az ember utolsó, lankadt tartóizmai is.

Egy órányi autózás, hat kilométer séta, majd a sajtos-tejfölös lángos és egy liter ásványvíz után az ember nem válogat a módszerekben: ott ürít, ahol tud. A hívogató budi-epicentrumtól egyre távolabb nyújtózik a kakaövezet: a többi ember mocskától való undor legyőzi a "vajon nem látják meg a parkolóból a fenekemet?" aggodalmakat. És ha meglátják? Ők is ugyanott fognak guggolni fertályóra múlva, ahol most mi tettük. A büfésoron ugyanis nincs vécé. Van viszont játszótér is a közelben, sok-sok gyerekkel. Persze, a piciknek könnyű, nekik ott a pelus... Amelyik meg idejekorán szobatiszta lett,  vessen magára az ebadta kölyke!

Nehezemre esik elhinni, hogy a büfék nem adóznak annyit, amiből a helyi önkormányzat egy vécésnénit megfizethetne legalább napsütéses hétvégeken. A törlést már megoldja az ember okosba, van mindenkinél papírzsepi, mint az a fűben szarta-szét látszik. Vagy adják ki gebinbe a budibizniszt! Vagy mit bánom én, mit csinálnak, csak ne tegyenek magasból azoknak az embereknek a szükségleteire, akiket odavonz a remek természeti környezet. Ha azt felismerték, hogy etetni és itatni kell a jónépet, akkor a folyamat inverz velejáróira miért nem fordítanak figyelmet?

Irgum-brumm-brumm, Tata!

(terka)