Mi, akik szeretjük a Balatont, tudjuk, milyen az igazi arca. Mitől utánozhatatlan, pótolhatatlan, mitől jó itt lenni.
A Nemzeti Turisztikai Ügynökségnek viszont úgy tűnik, lövése sincs róla.
A Balaton lágy hullámain ringatózó gumimatracon relaxálni, egy lapos hasú csónakból békésen meglesni a suhogó nádas élőlényeit, csendben andalogni az ezerszínű naplementében, kellemesen elfáradni a Balaton-felvidék vagy a Somogyi-dombság lankáin, hallgatni a tücsökzenekart a Káli-medencében, bársonybort kortyolgatva beszélgetni a barátokkal a bazaltorgonák tövében, homokvárat csepegtetni a déli part fövenyén a kacagó gyerekekkel, a levendulafesztivál bódító illatát belélegezni, vagy néhány nap alatt körbebringázni a csillogó tavat… Mindez a Balaton saját arca!
Számtalan helyi vállalkozó, vendéglátós és lakos sok éve fáradozik azon, hogy mindez jól azonosítható (lásd még: brendingelt), élvezhető és minőségi kikapcsolódást jelentsen a Balaton szerelmeseinek.
Úgy tűnik, a Nemzeti Turisztikai Ügynökség pont ez ellen dolgozik.
A dübörgő fesztiválok a két part közt ide-oda pattogó, leginkább bódítószerek hatása alatt élvezhető zenével teszik lehetetlenné a pihenést. A Balaton partjára és már a vizébe is sörösdobozokat, üvegeket, poharakat és miegyebet betermelő kábult tömeg nemkívánatos módon szentségteleníti meg szeretett magyar tengerünket. A másnap révetegen maguk elé bámuló, mosott agyú partiarcok egyes Balaton-menti településeken lassan megszokott hozadékaivá válnak ennek a „fesztiválmarketingnek”.
A Nemzeti Turisztikai Ügynökség napokban publikált hirdetése, amelyben Álommelót kínál a Balatonnál, sajnálatosan előrevetíti a jövendő Balaton-képet. „Saját gyorshajó kapitánnyal, saját autó sofőrrel, fesztiválbelépők”… Miközben a Balatonon civilek számára csak a vitorlázás engedélyezett. Motoros hajóval csak rendőrök, életmentők és a vitorlás versenyek szervezői közlekedhetnek. Persze ez is remek kiskapu, hiszen a tavon száguldó jachtok és motorcsónakok gyarapodása nem jelenti azt, hogy megnövekedett az életbiztonságunk! Nem, nem. Csupán az életmentő tevékenységre bejegyzett szervezetek száma gyarapodik, amelyek aztán suhanhatnak soktízmilliós vízi alkalmatosságaikon veriimportent ügyeiket intézni. Értem én, a nagy mólókhoz nagy hajók is kellenek…
A kiírás eredeti szövegét már megváltoztatták, miután tegnap este némi ironikus kommenttel illettem. Akkor még újságírót kerestek… Egy olyan szövegben, amelynek az első három mondatában két hibát is sikerült elkövetni. Mára ebből annyi maradt, hogy olyanokat keresnek, akik szeretik a kihívásokat és van íráskészségük.
Kapnak egy piros pontot: figyelik a közösségi médiafelületeiket. De amúgy szakmailag ez nagy nulla. Gondolkodás nélkül (vagy pláne előre megfontoltan...) ellopni egy, a világ más tájain már lestrapált ötletet (álommeló) – „kiváló” marketinges teljesítmény! A Balatont úgy népszerűsíteni, hogy közben talán nem ismerik? De szeretni biztosan nem szeretik az ország eme csodálatos táját!
Nem elég, hogy fél Nyugat-Európa és Skandinávia iderepül hozzánk hétvégenként a buliturizmus keretében hülyére inni magát, majd összehugyozni és hányni Budapest romkocsmáinak környékét?
Miért kell ezzel a kétes értékű hírnévvel felcicomázni a Balaton páratlan tájékát is?
Nem csak így lehet pénzt csinálni, tisztelt Nemzeti Turisztikai Ügynökség!
A turisztikai diploma nem elég ahhoz, hogy jót csináljatok.
Gondolkodni sem ártana. És legalább megismerni a terméket, mielőtt el akarjátok adni.
A Balaton nem a Riviéra!
(terka)
