Már reggel óta az erkély bádogperemének védelmében pihent. Kitartóan kapaszkodott, apró teste mozdulatlanul lógott a süvítő szélben.

A szorgos kis méhecske valószínűleg nem ismerte a naptárat, így a hideghozó Pongrác-Szervác-Bonifác napok közepette indult útnak. A fagyosszentek nemcsak a gyümölcsfák virágait, hanem az azokat „megtermékenyítő” csíkos-bolyhos rovarokat is megtizedelik. A méhek 10 fok alatt nem tudnak már repülni, így a hőmérséklet csökkenése halálukat okozza. A dolgozóknak eleve nem adatik túl sok életidő, ők legfeljebb 6 hetet töltenek szorgos munkával, majd fáradt testük élettelenül hullik alá.

A mi kis erkélyvendégünket vélhetően a színpompás virágok csalhatták ide, a hirtelen lehűlt tavasz azonban csapdába ejtette. Nagyon megsajnáltuk! A méhek annyi jót tesznek értünk, emberekért, igazán nem nézhetjük tétlenül, hogy ő itt elpusztuljon!

Tanakodtunk, mivel segíthetnénk rajta. A lakásban nem sokáig húzná, a kutyák szinte biztosan levadásznák. Méz! A spejzban valahol lapul egy flaska maciméz! Nosza, cseppentettünk belőle egy kiskanálra és megkínáltuk a megfáradt szárnyas utazót. Lássatok csodát, mohón vetette rá magát a cseppnyi nedűre! Isteni érzés volt látni a parányi rovar falatozását. Kisvártatva szárnyra kapott, és remélhetőleg az estét már a kaptár melegében töltötte.

Már tudom, ezt hívják úgy: boldogság.

Zümm-zümm! 

(terka)