Az ablakban könyökölve próbáltam felébredni egy csésze kávé és egy szál cigi (fujjj) társaságában. Bambultam az előttem terülő parkot. A srác a fehér kutyával már megint nem veszi fel a kutyapottyot, az idős néni a harmadikról siet az uszodába, az öregurak a tegnapi meccsről vitáztak a padon. Váratlanul éles hang karcolt a levegőbe és a bamba agyamba:
„Szedd már a lábad te kis geci, elkésünk a kurva iskolából! Nem érted?!”
A csipa azonnal kiugrott a szememből!
Kihajoltam az ablakon, hogy lássam, melyik kedves édesanya terelgeti méhének édes gyümölcsét ily bájos szavakkal a közoktatás temploma felé. Nos, a nyolcadikon lakó háromgyermekes, mindig tüchtig maminak kukkantott ki a kapanyél a szájából. A jó példának meg is lett az eredménye: a fiúcska mindkét lánytesójába belerúgott, amit a csinosan felöltözött, aprócska lánykák „Dögölj meeeeeeg!” illetve egy szerény „Bunkóóóóó!” ordítással nyugtáztak. Készül az utánpótlás.
Többek között ettől is az egyik legboldogabb nemzet a magyar, hogy ilyen szerettel indítja útjára gyermekét a Nagy Magyar Anya.
Mi gyönge nők…
(terka)