Aréna, mélygarázs. Mintha ingyen adnának mindent a bevásárlóközpont üzleteiben, vagy Michael Jackson nyilvános feltámadását hirdették volna meg, annyi az autó. A levegő fullasztó – hiába még a legújabb modellek se parfümöt pukiznak. Mindenki áll, ideges, türelmetlen. Furakodna – de nincs hova. Temérdek járgányt csak úgy ott hagytak vészvillogóval a szabályosan parkolók előtt. Azon töprengek, vajon miért mutatott zöldet a bejárati lámpa, miért nem zárták le a kaput? Nem sokáig elmélkedhettem zavartalanul…

Bálnaszerű fehér Audi (bálnaszerű hölgysofőrrel) és egy piros törpilla VW (fiatalos, tűzről pattant gazdival). Valahogy szembekerültek a nagy kavarodásban. Az Audiból az Úrhölgy vörös fejjel, ordítva ugrott ki: „Tolass vissza a faszba azonnal!” Természetesen van az a miliő, amelyben e mondat nem lenne meglepő: mondjuk egy útszéli lepukkant kocsmában. Vártam a reakciót – nem hiába. Piroska komótosan kiszállt a kocsiból, kimérten odalépdelt az akkor már agyvérzésbe hajló nőtárshoz, higgadt hangon imigyen válaszolt: „Jó estét kívánok! Nem álltunk egymás mellett a diplomaosztón, azt hiszem… Kérem, ne tegezzen!” Az Audis bálna totál kikészült: „Takarodj vissza az autódba, te kis csitri és húzzál el, és még neked áll feljebb, mikor te jöttél rossz irányba?” Piroska magabiztos félmosollyal az arcán visszafordult: „Elhiszem, hogy sokat kellett térdepelni ezért az autóért, de nem ártott volna mellé kicsit tanulni is…” Majd kimérten visszaindult autójához. Az én sorom elindult, így lemaradtam a párviadal végéről, már csak elhalóan hallottam az Audis magából kikelt hörgését: „Az anyád lehetnék te csitri, mégis…”

Mi gyönge nők…

(terka)