Újraszülettem. Lábon kihordtam valamikor egy újabb trombózist. Ha már én megszívtam, megosztom veletek a történetet, hogy Ti nehogy így járjatok. Utólag összerakva a mozaikokat, a történet valamikor 2010-ben kezdődhetett. Csúnya #izomszakadás lett a vádlimban, két hónap fekvésre ítéltek az orvosok és a fájdalom. Majd az utolsó kontrollvizsgálaton azt mondta a sebész (AKI nem mellesleg a férjem barátja volt), hogy most már abbahagyhatom a hasbaszúrást. Milyen hasbaszúrást? Az orvos arcán némi zavar, majd kibökte: Ja, elfelejtettünk vérhigítót adni?... Mindegy, most már túlélted. Túl. Akkor ott még nem tudtam, nem tudhattam, hogy sajnos nem úsztam meg ennyivel. Mától tehát ismét szúrhatom magamba a vérhigítót, amíg nem áll be a tabletta hatása.

Két évvel ezelőtt elestem, csúnyán kiment a bokám, be is vérzett. Pár nap kényszerpihenő, nem tudtam lábra állni. Három nap múlva kórházban kötöttem ki, iszonyú fájdalommal a vádlimban, a diagnózis: mélyvénás trombózis.

Másfél év tortúra, vérhigító szedése, mindenféle vizsgálatok, hematológiai kivizsgálás: szerencsére nincs örökletes probléma. Tehát a vérhigító abbahagyható. Hurrá! Azt hittem, egy életre elfelejthetem ezt a történetet. Hát nem...

A napokban a háziorvosom egy szédüléses rosszullétet követően elküldött az érgyógyászatra, kontrollra, valami hetedik érzék sugallatára. A nagy tapasztalatú érgyógyász doktornő megnézte a lábam, majd átküldött ultrahangra. Gyanús volt, hogy az igen alapos ultrahangos doktornő majdnem félórán át böngészte a lábaimat. Nos, kiderült, hogy a két évvel ezelőtti trombózisom nem az egyetlen volt: valamikor észrevétlenül kihordtam lábon egy másodikat is. Így már automatikusan a veszélyeztetett csoportba sorolnak: tehát életem végéig szednem kell a vérhigítót, megelőzendő a további trombózist.

A trombózis az egyik vezető halálozási ok Magyarországon!

Az érgyógyász doktornő ennyit mondott: "Isten kegyelméből velünk maradt..." Görcsbe rándult a gyomrom. Nagyon rossz ám egy ilyen mondatot hallani... Valamikor becsúsztam a halál torkába, csak kiköpött. Azért írom le most mindezt, mert nagyon sok embert érint és érinthet ez az alattomos halálos kór. Pár fontos tudnivaló, az előző posztomban leírtak mellé:

1. A közhiedelemmel ellentétben, a #trombózis nem feltétlenül jár fájdalommal! Én sem éreztem semmit ebből a másodikból, pedig az ultrahangos eredmény szerint mintegy 15 centiméteres területet érinthetett az érelzáródás a combomban...

2. Ha elesel és bevérzések keletkeznek rajtad, vagy ha bármi okból tartós fekvésre kényszerülsz, nyomulj erősen az orvosnál, hogy esetleg szükséges-e vérhigító injekciót adni pár napon át! Ha ez elmarad, akut és akár egy életen át tartó életveszélybe sodorhatod magad.

3. Ha már átestél egy trombózison és elkészült az ilyenkor szokásos hematológiai vizsgálat, annak érdekében, hogy kiderüljön, van-e örökletes probléma a háttérben, sajnos nem feltétlenül nyugodhatsz meg a negatív eredménytől. Ahogy az én orvosom mondta: lehet, hogy van olyan hajlamosító faktor, amit még nem ismernek és nem szűrnek. Oda kell figyelned magadra, a jelekre. Akinek egy már volt, ott leselkedik a második trombózis is! Némán, alattomosan. 

4. Ha volt a lábadban trombózis, időről-időre mérd meg a végtagjaid átmérőjét  (egy sima szabócenti megteszi), és ha jelentős eltérést tapasztalsz a két lábad körmérete között (pl. 3 centiméter már jelentős), inkább menj el orvoshoz és nézesd meg magad.

5. Trombózis kialakulása nem csak a repülőúton fenyeget! Ott valóban nagyobb a veszély, mert más a légnyomás, szárazabb a levegő, de a baj akár egy hosszabb autó- vagy autóbusz út során is bekövetkezhet. Ha volt már trombózisod, hosszabb utazás előtt inkább nyomj be egy vérhigító injekciót megelőzésként.

6. Magadra számíts, ne másokra, ha az életedről van szó! Inkább nézzenek indokolatlanul hisztisnek, mintsem utólag sajnálkozzanak az orvosok! Az én esetemben legalább 3 orvos is benézte a történetet, ennyivel volt dolgom az egész folyamatot nagy valószínűséggel beindító izomszakadásnál. És az egyik közülük jó ismerős volt, ezek szerint ez sem garancia semmire.

7. Ha ez az egész ne adj isten, Veled is megtörténik, teljesen természetes, hogy elkeseredsz és szerencsétlennek érzed magad. Javaslom, inkább nézd úgy, hogy nem áldozat vagy, hanem a szerencsés túlélők egyike!

Nem győzöm elégszer ismételni: a trombózis az egyik vezető halálozási ok Magyarországon. Az észrevétlen trombózis során elszabadult vérrög simán okozhat tüdőembóliát vagy stroke-ot. Az ember egyszercsak lefordul a székről, aztán már csak a boncolás állapítja meg, hogy mi volt a gond.

Az összes eddigi posztom közül a trombózisomról írtat olvasták a legtöbben, mostanra 42 ezer fölött jár az olvasók száma. Ez sajnos csak azt mutatja, hogy a téma sokakat érint, és sokan tanácstalanok. Én csak egy laikus vagyok, aki alaposan megszívta, de életben maradt. Megosztom a tapasztalataimat, akkor is, ha biztosan lehetne szakszerűbben, pontosabban kommunikálni róla. De nem teszik! Talán nem ártana az egészségügynek egy közérthető, sokakat elérő tájékoztatási kampányt indítani róla. Mert fiatal emberek halnak bele, vagy válnak gyógyszerszedővé egy életre - saját tájékozatlanságuk, vagy éppen akár az orvosok gondatlansága miatt!

(terka)