A számok nem hazudnak. Sokkal rendesebbek, mint némely emberek. :) Én magam bölcsész vagyok és nem jó barátaim a számok, de szerencsére egy igazi vérbeli aktakukac :) - más néven közgazdász - is egyengeti a magyartarka blog életútját. Fokhagymás Rózsi ott van a kezdetektől, sőt, igazából ő vett rá, hogy írjam le a gondolataimat. Köszönöm @Fokhagymás Rózsi! 2016. január 3-án készült az első bejegyzés. Bár nem ez lett a legolvasottabb írásom, számomra az egyik személyes kedvenc, a Rigókönny.
5 év, 175 blogbejegyzés, ebből 90 index.hu címlapon kiemelt.
A számok nem hazudnak. Úgy elment ez az 5 év, hogy észre sem vettem - olyannyira, hogy mint látod, igazából pár nap múlva már 6 lesz... :) Nagyon sok minden történt, a blog lelkes és kitartó rajongótábort gyűjtött. A legnépszerűbb írást közel hatvanezer ember olvasta! Alkalmanként egy-egy napon több mint 30.000 olvasóm volt. Ez félelmetes szám. A statisztikából az is látszik, hogy nem volt olyan nap, amikor ne olvasta volna valaki a magyartarka blogot. Akkor is hűségesek voltatok hozzám, amikor hetekig nem írtam semmit... Ez óriási érzés! (És nem, én ebből nem kerestem egy fillért se, még mielőtt bárkiben megmozdulna az irigység-manó. Nem minden a pénz!)
Köszönöm, hogy velem voltatok!
A számok nem hazudnak. Én pontosan tudom, melyik évben miért született olyan sok vagy éppen olyan kevés bejegyzés. Ahhoz, hogy írj, nem elég, hogy van egy számítógéped. Az íráshoz olyan állapotban kell lenni, hogy észrevedd a témát, amiről írnod KELL. Hogy nyitott légy a világra. És olyan állapotban legyél, hogy ne pusztán egy betűhalmaz kerekedjen ki a kezeid alól, hanem egy olyan írás, ami adni képes másoknak.
Lássunk egy egyszerű, ám felettébb beszédes számsort:
2016 / 88
2017 / 30
2018 / 20
2019 / 7
2020 / 14
2021 / 16
A számok nem hazudnak. Az első évben temérdek gondolat és érzés került felszínre 88 bejegyzésben. A következő 2 évben ugyan csökkent a posztok száma, de talán nem nagyképűség kimondani: fejlődött a színvonaluk. Aztán elérkezett a mélypont. 2019-ben egész évben csak 7 bejegyzésre volt időm/energiám. De nem csak erre nem volt... A barátaim tudják, ez volt az az év, amikor mindig csak ígértem, hogy meglátogatom őket, aztán sosem jutottam el hozzájuk. Az édesanyám tudja, ez volt az az év, amikor minden telefonhívás csak pár percig tartott, mert mindig rohantam és ideges voltam. 2020-ban számszakilag már javult a helyzet, de én pontosan emlékszem, hogy az írások fogcsikorgatva születtek és ez a minőségükön is érezhető.
Az alkotó ember eszköze a kéz, de a tintája a lélek...
A számok nem hazudnak. Idődről-időre érdemes visszanézni és értelmezni. Értékelni, majd döntéseket hozni. Hogy mi mit ér meg, mire nem szabad több energiát fordítani. Hogy meddig marad benne az ember olyan helyzetekben, amelyek már csak elvesznek tőled, belőled. Amelyek összeegyeztethetetlenek az értékrendeddel. Elengedni embereket, akik nem méltók hozzád, akik becsaptak. Az eszed többnyire előbb tudja, de a szíved-lelked valamiért nem enged ésszerű döntést hozni. Nézz vissza, vess számot, okulj, aztán irány előre! Mert mindig van előre! Ahogy a közhelyessé vált mondás tartja: ha egy ajtó becsukódik, mindig kitárul egy új.
Neked is olyan új esztendőt kívánok, amelyben előre visz az utad és szabadon szárnyal a lelked!
Hiába mentegeted magad és próbálod másra hárítani a felelősséget.
Legalább önmagadhoz légy őszinte: valójában rajtad múlik, hogyan élsz.
Egy életed van.
(terka)
