Emlékszem, P. Ádám mindig alaposan kifújta az orrát. Ebéd közben. Az asztalra. És szét is kente a taknyát. Akik körülötte ültek, mindegyiknek elment a kedve az ebédtől. Ő pedig boldogan habzsolta a tejbegrízt, sok málnaszörppel. Mert mindig van az óvodában egy-két gyerek, akik miatt a többiek…