Talált pénz
2019. július 27. írta: MagyarTarka

Talált pénz

Te készen állsz a szerencsére?

Ma is eleven él bennem a gyerekkori emlék: találtam 40 forintot! Akkoriban ez borzasztó nagy pénz volt. Még ovis voltam, Nagyival sétáltunk hazafelé a busztól. Egyszer csak, mintha egy mágnes húzott volna, átrohantam a poros külvárosi utcácska túloldalára, ahol a hatalmas fűben pont ott hevert két darab kék papírhúszas... Lecövekeltem, mert először megijedtem. Apró markomba szorítottam a kincset és előregörnyedve (mint aki nagy súlyt cipel) visszaszaladtam Nagyihoz. Halkan súgtam neki: sok pénzt találtam! Félve körbenéztem, ki hallhatja a titkot. Nagyi is körbenézett, vajon ki veszíthette el az akkoriban tényleg még nagy értéket jelentő bankókat. Közel s távol senki. Arra már nem emlékszem, mi lett a pénzzel. De az érzés, a találás, a szerencse érzése, az öröm még ma is elevenen él a lelkemben. És bizony a mai napig minden alkalommal lehajolok, akár ha csak egy ötforintos hever a porban. Mert a szerencsét meg kell becsülni. Hiszem, hogy szimbolikus jelentése van, ha NEM felfelé szegezett orral, "lenézve" jársz-kelsz a világban. Sokkalta többet jelent a lelkednek. És bizony megláthatod az utcán heverő gazdátlan aprót is...

A szerencse szerintem valójában azt jelenti, hogy felkészültél egy (jó) helyzetre. Kevesen tudják, hogy a szerencse szó eredeteként meghatározott szláv szó is az (össze)találkozást jelenti.

Szerencsés embernek gondolom magam. A gyermekkoromtól megkaptam mindazt, amit ember csak várhat: kedves külvárosi családi ház, amelyben mindig elfért az újabb megmentett állat, sok barátságos szomszéd esténként tollaslabda-meccsekkel, szerető családi háttér a középpontban egy meghatározóan erős, ugyanakkor pozitív személyiségű nagymamával. A Nagyival, akivel sok fontos eseményt élhettem át.

rainbow-307622_1280.png

Másnap aztán lementem a strandra. Leültem a padra és néztem a nagy vizet, az örök szerelmemet: a Balatont. Majd egy láthatatlan erő lehúzta a tekintetemet a pad alá: a korhadó deszkák közti résen át megcsillant valami... Először azt hittem, söröskupakok. Jobban megnézve kiszedegettem a fű közül összesen 180 forintnyi aprót. Ez ma nem nagy pénz. Az én lelkemet mégis hatalmas örömmel töltötte el. Kincsként tettem el, külön a többi pénzemtől és nem is fogom elkölteni. Mert pont ott és akkor felidézte bennem a gyermekkoromat, a Nagyim biztonságot nyújtó kézfogását és mindazt a szerencsét, amit eddig kaptam az élettől. Ez az aprócska jel, a 180 forint arra figyelmeztetett: szerencsés ember vagyok, jó helyen vagyok, örüljek mindannak, amim van és adatott az életem során.

(terka)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr4814982398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása