Sosem éheztél még, nyanya?
2018. május 02. írta: MagyarTarka

Sosem éheztél még, nyanya?

Az étellel nem játszunk, nem dobjuk ki és nem fikázzuk!

Azt gondoltam, van egy korosztály, amelyik tudja, mi az éhezés és ennek megfelelően viselkedik az étellel. Hát nem... Ma az egyik német élelmiszerboltban vásároltam. Nyilván ízlés dolga, én őket kedvelem, precíz német minőség, átlátható és bejárható méretű bolt, tisztaság, viszonylag kedves, de legalábbis nem bunkó eladók. De ugorjunk, mert ez itt tényleg NEM a reklám helye.

A legtöbb valamirevaló élelmiszerlánc már fogyasztható minőségű, lehetőleg helyben sütött, vagy annak mondható pékáruval csalogatja a láthatóan szénhidrát-rajongó magyarokat. Engem is megnyertek, kedvelem a cuccaikat, nem a némely utcasarki "pékségben" kapható felpumpált, gyomorégést gerjesztő vackokat árusítják. Az illatmarketing is jól működik, a frissen sülő péksütemények illatfelhői még annak is megkordítják a gyomrát, aki bölcsen jóllakottan indult vásárolni.

croissant-101636_1280.jpg

Ma éppen a munkatársak frissen töltötték fel a vesszőkosarakat a finomságokkal - nem részletezem mi mindennel, mert tényleg nem promó a cél. Egy jól szituált házaspár hölgytagja perceken keresztül ócsárolta a frissen sült kínálatot. Olyan műsort nyomott, hogy kissé távolabb megálltam és vártam, mi sül ki belőle. A férj türelmesen ácsorgott, bölcsen a kellő pillanatokban bólogatott, vagy egy-egy szóval helyeselt. A pacák is unta a banánt már rendesen, de jó papucs nem felesel. "Minden olyan halovány, olyan gyatra, olyan..." És sorolta a negatív jelzőket az idős hölgy. Én meg zsemle-kerek szemmel néztem, vajon melyik péksütit fikázza, számomra ugyanis szemet gyönyörködtető, ínycsiklandó, kívánatos volt az egész sor - csakis a diétámra tekintettel NEM vettem többet belőlük, mint egy-egy feltétlenül szükséges darabot. Egy ponton a tekintetem elkapta a férj tekintetét, szerintem nagyjából egyre gondolhattunk...

A pénztárban való sorban állás közben az jutott eszembe, a hölgy a feltételezett kora alapján annyi idős lehetett mint Édesanyám. Kicsit még több is. Tehát bőven megélhette gyerekként a második világháború végét, de 56-ot is biztosan, no meg a kettő közti éhezős időszakot. Az én drága Nagyim emlékezetem szerint még a többnapos kenyércsücsköt se dobta a szemétbe, mert "a kenyeret nem dobjuk ki". Sőt, nem is játszunk vele - ha játszottam az étellel az asztalnál, felállítottak és vége volt az étkezésemnek.

Értetlenkedve álltam, kicsit még dühös is lettem, bevallom. Nem akarok demagóg lenni, de sajnos nem kell elmenni a harmadik világig, hogy éhező emberekkel találkozzunk. Szegény hazai régiókban kisgyerekek százai boldogok volnának, ha reggelire ilyen péksütiket ehetnének, de többnyire nem jut nekik semmi. Milliónyian halnak éhen, vagy az éhezés következtében a világon naponta. Erre itt van ez a magát nagyon sokra tartó, értelmiséginek látszó hölgy, és fennhangon fanyalog vagy 5 percen át egy finom péksütiktől roskadó pult előtt. Inkább önmagát minősítette ezzel a műsorral, nem pedig a termékeket.

Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy magának még sosem kellett éheznie, nyanya? De mivel nem szeretek tiszteletlen lenni az idősebbekkel, a nő viszont nem érdemelt volna többet/mást az örök klasszikus Indul a bakterházban használt "nyanya" jelző-megszólítástól, inkább hagytam a fenébe az egészet.

Mit fog tanítani ez a hölgy az unokájának? A kenyér szent szimbólum volt évszázadokon át. Azért is, mert egykoron nagyon meg kellett érte dolgozni. Szimbóluma volt a természet örök körforgásának, a föld méhéből származó tápláléknak. A pékek munkája is egyenesen köztiszteletnek örvendett. Ma már mindezeknek nincs becsülete, mint lassan már szinte semminek sem. De tényleg azt gondolom ilyen jelenetek alkalmával, hogy az emberiség simán megérett a pusztulásra, mert jó dolgunkban már nem tudunk semmit sem megbecsülni, ami megadatik. Márpedig köztudomású, hogy aki nem becsüli meg, amije van, az előbb-utóbb méltatlanná válik rá és elveszíti.

Nem vagyok templomba járó hívó, de azt hiszem, itt az ideje, hogy imádkozzunk önmagunkért: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk...

 

(terka)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr4713886058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2018.05.02. 22:10:07

Így kerek. Nagyon jó meglátások. Elismerésem!

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2018.05.03. 16:10:26

@F.M.J.: Sajnos... Nem tudnánk tenni valamit...? Vagy nem kéne csöndben maradni ilyenkor? De most hogyan nyissam föl a szemét egy 70+ embernek, aki a KENYERE JAVÁT MÁR MEGETTE...

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2018.05.03. 17:18:31

@MagyarTarka: Érdekes felvetés. Nekem is van néhány személy a közvetlen környezetemben, aki ennek a korosztálynak a tagja, és hasonlóan "konstruktív" megnyilvánulásokkal halmozzák el azokat, akik a nézeteiket nem az ő nézeteik alapján alapozták meg, hanem a valamiféle ok-okozati, meg szemlélődésen alapuló tapasztalatok alapján.

Az én szélmalomharcom egészen más természetű, de a körítés ugyan az. Amikor valamikor régen a HVG-ben megjelent egy minősíthetetlenül hányadék cikk Wass Albertről, amit válszcikkben megreagáltam, és elég jól sikerült ahhoz, hogy a Magyar Irodalmi Lapon (ma is olvasható) publicisztikaként kerüljön tálalásra, az én akkor még csak 60+-osom leszólta, mert "jobb dolgom is lehetne". Amikor azt mondtam, hogy nem akarok karriert építeni, mert részint nincs rá igényem, másrészt a karrieristák - a tapasztalataim szerint - determinált emberek, akik a társadalmi pozíciójukkal próbálják kompenzálni valós vágyaik megnyomorítását, akkor szerintük "elcsesztem az életem". Még annyi józan megfontolás sem volt, hogy mérlegeljenek olyan tényeket, hogy én boldogan élem az életem, külső viszonyaimtól függetlenül szívesen megyek haza, ahol örömmel vár a családom, miközben a "követendő" példa hazavitt feszültségekkel, meg bűnbakkereséssel terhes. Volt olyan is, amikor már tényleg a 70+ miatt próbáltam az időskori megnyugvás érdekében kerülni minden korábbi surlódási felületet, és azt reméltem, hogy az idős kor bölcsessége felismeri a szándékot, és elfogatja a békés párbeszédet, de idővel kiderült, hogy mindezen erőfeszítést önfeladásnak tekinti, amely keretében végre belátom mindazt, amit megfogalmazni sosem sikerült (talán nem véletlenül). Persze hosszan sorolhatnám, de nem a sebnyalogatás helye.

A lényeg, hogy korral az ember csak öregebb lesz, bölcsebb sosem. A bölcsesség nem a korból következik. A kor csupán lehetőség arra, hogy tudást szerezzünk, és az abból józan logikával levont következtetések által idővel talán bölcsebbé válhassunk. Az mindenesetre jellemző, hogy a valódi bölcsesség sosem ismeri fel magát, míg az elaggott demagógia, mindig a bölcsek fényében igyekszik tündökölni. Szerintem ennek ékes példájával találkoztál, és lebeszélnélek róla, hogy felnyisd a szemét. Ő már ilyen rosszindulatú szűklátókörű emberként fog meghalni, de talán ez sem véletlen. Ennek a léleknek ebben az inkarnációjában a rosszindulatúság megtapasztalása volt a feladata. A következő életében talán halálos betegekért fog a kórházi ágyuk mellett küzdeni. Csak a jelen személyiségét ítélhetjük el. A lélek új életben új szerepet kap. Tisztelnünk kell egymást megértéssel némán.

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2018.05.03. 18:25:14

@F.M.J.: Köszönöm az újabb elgondolkodtató, vagyis inkább együtt gondolkodó választ! Szép estét.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2018.05.04. 06:48:56

Szívesen olvasom a blogodat. Ismerősek a tapasztalataid, szimpatikusak a következtetéseid. Szép napot neked is, legközelebb folytatjuk :) !

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2018.08.30. 16:06:02

@MagyarTarka: Sokáig tartott, míg leírtam, de talán érdekel. Valahogy a témába vág :)
magan-galaxis.blog.hu/2018/08/26/a_bolcsesseg_mitosza