Postaláda? Szemétláda?
2018. január 16. írta: MagyarTarka

Postaláda? Szemétláda?

Csalódást kell okoznom azoknak, akik azt várják a cím láttán, hogy ismét egy szaftos fröcsögést olvashatnak az állami kisgömböcről, újabb horrortörténetet az eltűnt vagy megdézsmált karácsonyi csomagokról, kukában landoló levélkupacokról, milliárdokba kerülő és mégsem működő rendszerről. Nyugodtan kattintsatok vissza, ez itt nem a fogyasztóvédelem helye.

szorolapok2.JPGHazatérve ismét maréknyi semmirekellő szórólapot vágtam bele a direkt erre a célra rendszeresített szemétládába. Lassan nincs is értelme kinyitni a postaládát. Hatalmasat fordult a világ! Mikor kisgyerek voltam, eseményszámba ment a postásbácsi érkezése. Ha csöngetett (mert becsöngetett - beszélgetni!) mindig hozott valami érdekeset. Levelet, leginkább. Igazi leveleket! Kézzel gondosan papírra vetett, fejben-lélekben alaposan összerakott gyöngybetűs sorokat. A boríték színe tudatta, ha a vidéki barátnőm írt: rendszerint rózsaszínben küldte irományait. A távoli nagypapa szigorúan szálkás betűivel címzett boríték már messziről árulkodott a küldő rigorózus személyiségéről. Az Air Mail feliratú, szépbélyeges boríték biztosan Anyukám ikertestvérétől érkezett - sok éve egy szál motoron hagyták el az óhazát... Az a világoskék boríték egy egész élettörténetről, szerencsétlen korról mesélt. A hivatalos leveleket pedig még írógéppel címezték, ezek engem nem hoztak lázba, biztosan nem nekem szóltak. De a hivatalos levél volt a ritkább. Ócska szórólapok pedig még egyáltalán nem voltak.

A postaládánk tartalma pont úgy változott, ahogy az életünk.

Ma, ha kerül is boríték a postaládába, az legfeljebb csak számlalevél. De már a közüzemi szolgáltatók is igyekeznek áttérni az elektronikus levelekre, és online felületeken tartják velünk a kapcsolatot. Személytelenül. Ahol az ember csak adat, bit és bájt. Miközben persze igyekeznek mindenféle CRM meg mittudomén milyen rendszerekkel megfejteni, hogy milyen is vagyok, mikor menstruálok, mikor leszek terhes, mikor mit akarok enni... Elárulom, jó megoldás erre, ha emberi módon megkérdeznek és akkor majd nem kell bonyolult algoritmusokkal sok pénzért megfejteni engem... Na mindegy, zárójel bezárva.

Szóval, a postaládában már csak az ócska és felesleges szórólapok landolnak, az viszont nagy számban. Hiába a kiírás, nem kérjük, csak jönnek, ha kell, ha nem. Ablakcserét idén már vagy tízszer ajánlottak, pizzát naponta többfélét is ehetnék. És a kedvenc slágertémám: az ingatlanosok... Egyre agyafúrtabb megoldásokkal, kézzel írtnak látszó, ámde valójában számítógépen készült fecnik, "ügyvéd/orvos ügyfelem irodának/rendelőnek... és azonnal, készpénzzel fizet..." Persze. Annyi orvos és ügyvéd a földön nincs, amennyi éppen az ingatlanosoknál irodát vagy rendelőt keres. Síkhülyének néznek, semmi gond, nem is várunk mást tőlük.

Azon kell észnél lenni, hogy az életünkben ugyanúgy tartsunk rendet, és gondolkodás nélkül dobjuk ki a felesleges és ócska dolgokat, mint a postaládából...

Például, ami nem borítékban érkezik, én azt már többnyire átnézés nélkül vágom a szemétbe. Direkt ezért van ott egy külön kuka. Gyakran megtelik, tehát valószínűleg a lakótársaim is hasonlóan cselekszenek. Egyvalamire kell ügyelni: a postás által bedobott ajánlott küldeményes értesítő fecni hajlamos alattomosan megbújni a sok szóróanyag között. Aztán majd nézhet az ember lánya, ha nem talpal el idejében a hivatalos levélért, amit vagy a BM szabálysértési osztály, vagy valami hasonlóan jópofa szerv küldött...

És igen, ugyanígy teszem ki az életemből a nem odaillő egyéneket is. Aki nem megfelelően csomagolja a mondandóját, vagy csak neki fontos, amit akar - mosolyogva, de kíméletlenül kukázom. Nem foglalkozom vele a továbbiakban önző önkíméletből.

Mi a fenének szerelnek egyáltalán postaládát a ma épülő házakra, lakásokra? Lassan már nem lesz küldemény, ami belekerüljön. Ami mégis, azt ma már semmiképp sem várjuk örömmel! Mert vagy szemét, vagy hivatalos iromány. Némely elvetemült emberek persze hajlamosak e kettő közé egyenlőségjelet tenni, de én semmiképpen sem pártolom az ilyesfajta tiszteletlenséget...

Hogy a szórólapokat megrendelők vajon miben bíznak? Passz. Ők vajon nem látják a saját lépcsőházaikban a szemétben landoló szórólapokat? Meddig adják még ki a pénzüket tökfeleslegesen a nyomdára és a kiszórást végző szerencsétlen emberekre? Mi a fenének pusztítanak el ezért erdőnyi fát, hogy aztán olvasatlanul a szemétben kössön ki?

És azért egy bekezdés erejéig azért idecitálnám a postát, de nem nevesítve konkrétan a nemzeti levélhordót, hanem úgy általában a postát, mint intézményt. Szerintem nagyjából tökmindegy, hogy még hányféle bazárt nyitnak a postákon, ennek a műfajnak leáldozott. Ideje lesz elgondolkodni rajta, mihez kezdenek a temérdek ingatlannal, járművel és persze emberrel. Az ingatlanokra tuti lesz (vagy már van is a fiókban) jó megoldás: majdcsak privatizálja bagóért valami önfeláldozó honpolgár. A járművek egy része már úgysem jár, ami meg még igen, az majdcsak új gazdára talál. Például egy újabb futár magáncégben, ami már az új szelek szárnyán száll a csomagokkal, anélkül, hogy menet közben kihullanának belőle a megrendelt cuccok. Tudjátok, előbb lezüllik az állami, hogy ránevelődjünk a magánra, hogy inkább többet fizetünk, de legalább működjön. Ugyanez történik az egészségüggyel is... És a postán dolgozó emberek? Nos, a postai alkalmazottak egy része (aki még nem tette meg és aki akar/tud még dolgozni) továbbáll futárcégekhez. Az irodisták pedig átülnek valamelyik élelmiszerboltba pénztárosnak. És meg is van oldva minden. Nem telik el egy újabb emberöltő és nyoma sem lesz a postának.

Csak a leveleket sajnálom. A leveleket, amelyek még emberiek voltak, és megfontoltan születtek, mert a kézírás sokkal több időt, de főként lelket és elmét igényelt. A kézírás ugyanis maga volt az ember. Ma pedig már alig tudunk normálisan kézzel írni, nem áll rá a kezünk - tisztelet a kivételnek. A formát a számítógép adja, a helyesírást a program javítja, a képeket programok generálják, a postások legfeljebb drónok lesznek. De lassan a tartalomhoz sem kell az ember. A programok előre felkínálják a szavakat, amiket le akarunk írni, sőt lassan kitalálják a gondolatainkat. Amíg még van gondolatunk, amit még egyáltalán közölni akarunk valakivel...

Aztán egy szép napon majd gépek veszik át a gépek által küldött és kézbesített küldeményt, amit gépek olvasnak el és gépek fizetik be a gépek által kiszabott büntetéseket. Lehet, hogy észre sem vesszük és ezek a gépek valójában már mi magunk vagyunk.

(terka)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr6013581059

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Így tilthatod meg, hogy a lakcímedet kiadják marketing célokra 2019.03.27. 08:45:32

A legtöbben bosszankodva nyitják ki a postaládájukat, hogy megint milyen sok marketing célú, vagy éppen, kormányzati, statisztikai célú küldeményeket kapott. De ha nem szeretnél ilyen küldeményeket kapni, akkor azt egyszerűen megtilthatod néhány perc a…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

várom a levelet 2018.11.10. 12:05:48

csak számlákat kapok,meg persze szórólapokat kapok.de alig várom a legújabb konzultációs levelet.még belefér a kukába,ahova való.
süti beállítások módosítása