Az appok világában sokkal könnyebb az élet! A telefonunk már szinte mindent elvégez helyettünk, ami fárasztó. A három top-top csoda app még a felelősséget is leveszi a vállunkról! Ki a franc akar folyton felelős lenni valamiért? Senki! Itt a megoldás, juhhéééé!
Az első csoda a dogshitter, magyarul kutyaszitter, még magyarabbul kutyasétáltató app. Speckó magyar fejlesztés. 360 fokos beépített kamerájával minden mozdulatát felügyeli a négylábú társnak. Észleli, ha támadólag lép fel egy idegen kutyával szemben és afféle digitális pórázként megregulázza az acsarkodni vágyó ebet. Legjobb viszont, hogy a gazdi helyett a hozzá tartozó okoskesztyűvel felmarkolja a shittet! A prémium verzió már be is zacskózza és gondosan kiszámított röppályán bejuttatja a gyűjtőedénybe. Mindez csupán már shitnyi bitcoinért kapható! A termék roppant sikeres, temérdek kutyasétáltató gazdi telefonjára le van már töltve. Ők azok, akik minden parkban jól láthatóan rá se szarnak a kutyájukra, csak lehozzák a pisigörcsös jószágot, majd belebújva a telefonjukba bűvölik a dogshitter appot. A kutyus meg mint aki jól végezte dolgát (és tényleg jól...) boldogan jön-megy a park füvén, a csodaapp pedig eltakarít.
A második csodaapp a baby-who-cares, magyarul szabadgyerek program. A szülők gyermeküket beengedve a játszótér, vagy egy bevásárlóközpont, de akár az állatkert nyüzsgésébe, bekapcs. és már semmi más dolguk nincs, mint mobiljuk képernyőjét bámulva sétálgatni 10-100 méter hatósugarú körben a poronty után. Nincs többé olyan, hogy a gyerek felmászik valahová és leesve összetöri magát! Nem sikít többé artikulátlanul mint egy elmebeteg! Nem ránthatja magára a szekrényt és nem nyúlhat forró vízbe vagy konnektorba se! Sőt, a prémium verzió még attól is megóvja a gondos szülő ivadékát, hogy megharapja azt egy két vagy négylábú jószág! Spec kiegészítéssel a pedóktól is örök védettséget szerez a csemete! A szülőnek le van a gondja, többé nem felelős semmiért! A baby-who-cares app bekapcsol, és utána a szülő nem felelős, ő csak bámulj a kijelzőt. Ha baja esik a gyereknek, a felelős a hibásan működő app. Vagy a bevásárlóközpont őrsége, a parkfenntartó, az állatkert, a szomszédnéni, meg az a hülyegyerek a harmadikról, aki...
A harmadik, s egyben uccsó csodacucc két verzióban létezik, van a familyfucker illetve a friendfucker fejlesztés szabadon választható. A lényeg mindkettőnél a síri csönd! Nem zavarjuk egymást és környezetünket hangos beszéddel, a teljes társalgás hangtalanul, képernyőn zajlik. Nagyon jó játék, akkor az igazi, amikor étteremben ülve négy ember egy asztalnál egymásra se néz, csupán a kijelzőiket bámulva kommunikálnak - vagy egymással, vagy mással. Az igazán jó barátok, de pláne az összetartó család úgyis kitalálja egymás gondolatait, minek az a fránya beszéd, nem?! Csak szükségtelenül koptatja a hangszálakat, rezegteti a porosan állott levegőt a kiáramló hanghullám. Nem zavarja a kommunikációt olyan félrevezető metakommunikáció, mint arcrezdülés, szomorú tekintet, netán arcon legördülő könnycsepp. Hatékonyan, minden percet kihasználva megtudhatjuk szívünkhöz közelálló barátunk, családtagunk állapotát, helyes kis emotikonok használatával. Hogy vagy? Jól.
Az a maradi hülyeség érdekel még valakit, hogy a kutyát azért visszük le sétálni, mert együtt akarunk lenni a lakásba egész nap egyedül bezárt négylábú jóbaráttal? Mert élvezni akarjuk a társaságát? Mert figyelni akarjuk a székletét, hiszen abból tudható, ha valami baj van vele? Ugyan! És kit érdekel, hogy a gyereket nem azért csináltuk egy önfeledt negyedórában, hogy utána a telefonunkat b@szogassuk ahelyett, hogy őt nevelnénk? Hogy régen milyen jó érzés volt a gyerkőcök puha kis kezének simogatása, a csacsogó, számolatlanul záporozó Miért? Hogyan? kérdésekre adott válaszok embert próbáló agytornája? És kit érdekel a barátok beszédes hallgatása, amikor mi 69-esek még fél pillantásokból megértettük egymást?
Ki nem szarja le a másikat?
(terka)