Emberállat, állj!
2016. augusztus 02. írta: MagyarTarka

Emberállat, állj!

Egy elgázolt mókus emlékére

cat-1456735_1280.pngCirmi bamba pofával tűrte, hogy kiszedtem az egeret a szájából. Jóllakott házimacska lévén eszébe sem jutott küzdeni a finom szürke falatért. Inkább nagypapa háborodott fel, amikor szabadon engedtem a kártevőt. Hiszen fáradságos munkával ő fogta meg – a macskánk helyett. Az idős ácsmester egyébként zseniális csapdával dolgozott: egy gyufaszállal feltámasztott virágcserép, alatta deszka, a gyufaszálhoz dróttal kötözött dió. Ennyi. Az egér óvatosan szimatolva besomfordált a cserép alá, és amint elkezdett falatozni a kívánatos eleségből, az megrántotta a gyufaszálat – puff, a kis szürke máris elmélkedhetett a cserép sötétjében a világ nagy dolgain. Aztán nagypapa egy vödör víz fölé navigálta ezt az egész hóbelevancot, egérke bepottyant a vízbe, ahonnan Cirmi játszi könnyedséggel kihalászhatta.

És ekkor jöttem én, a gyengék védelmezője! Cirmi szájából megmentettem a dülledt szemű rágcsálót, aki sokkba dermedve várta a biztos halált. Igazságot szolgáltattam. Mert az egész annyira kegyetlennek tűnt gyermekfejjel!

Aztán a történet jó pár év múlva megismételte önmagát: a kisfiam a Balaton partján mentett meg egy kishalat egy sikló szájából. Szegény tekergő jószág türelmesen kivárta a parti kövek között, hogy az óvatlan kishal arra ússzon, ügyesen elkapta, és már majdnem jól bevacsorázott… De jött a gyermekem a genetikailag kódolt hatalmas lelkével és igazságot tett.

Felnőttként már úgy gondolom, jobb ezekbe a dolgokba nem beleavatkozni. Aki éhes, vadászik. Aki vadászik, előbb-utóbb zsákmányol. És a zsákmány életének az értelme, hogy jóllakik vele egy másik teremtmény. Az erős elpusztítja a gyengét: ez a természet rendje. Ez idáig rendben is volna.

Azonban az erőfölénnyel oktalanul élni vagy visszaélni nem szabad. Az élet kegyetlen, indokolatlan kioltása az emberiség sajátossága. Elég, ha csupán az utakon heverő számtalan elütött állatra gondolunk. Tudom jól, akadnak kivédhetetlen helyzetek, amikor képtelenség elkerülni az útra tévedő élőlényt.

squirrel-1395315_1280.jpgUgyanakkor két esetben is szemtanúja lettem, mikor autósok szándékosan bántak el egy védtelen állattal. Egyikük egy macskát ütött el a Budafoki úton. Direkt. Csupán le kellett volna vennie a lábát a pedálról – ehelyett jól láthatóan inkább gázt adott és ráhúzta a kormányt az állatra. Ép ésszel felfoghatatlan. A szerencsétlen macska nem halt meg, csak ott ült az ütéstől kábán a felezővonalon. Megálltam. Puha rongyba bugyolálva kivittem az út szélére és megvártam, míg nagyjából összeszedte magát. Szerencsére túlélte.

Egy másik alkalommal egy kisteherautó sofőrje ütött el egy mókust a 71-es úton. Mögötte haladtunk, pontosan látható volt az állat, jó előre érzékelhető volt a nyílegyenes úton a történés. Mégis fékezés nélkül csapta el a lobogó farokkal szaladó mogyoróbajnokot. Megálltunk. Abszurd módon a mókus könnyű farka lobogott a szélben, noha maga az állat nem mozdult. Pedig még élt. Fájdalomtól megtört szeméből könnycsepp buggyant elő. Én csak álltam dermedten, tehetetlenül. A kedves kis jószág zihálva haldoklott. Pár pillanat múlva egy utolsó nagy lélegzetet vett és elment. A férjem kitette az út menti fűbe, hogy további kerekek legalább ne tapossák szét az aprócska testet. Zokogtam. A lelkemben az őrült düh és a mardosó fájdalom váltotta egymást elképesztő amplitúdóval. Ha akkor egyedül vagyok ott, biztosan utánamegyek a gázolónak és igazságot szolgáltatok. Megmenteni ugyan már nem tudtam volna a mókust, de legalább egyszer az életben olyat hallott volna az izzadtságszagú aszfaltbetyár, amit mostanáig emlegetne.

Vajon hova lesz az ilyen kegyetlen felnőtt lelkéből az ártatlan kisgyerek? Milyen negatív élmények érik az élete során, amelyek hatására a veleszületett ártatlanságot és szeretetet a totális érzéketlenség váltja fel?

Persze, felnőttként az embernek már igazán illik beletanulnia, hogy az erős elpusztítja a gyengét. Hogy ez a természet rendje. 

Az eszem tudja. 

De a lelkem sosem fogja megtanulni.

Lehet, hogy naiv vagyok és idealista.

De ha valamire, akkor erre büszke vagyok.

(terka)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr528931578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mérnork 2016.08.03. 14:22:50

Vannak bőven, akik már gyerekként is genyók, állatokat kínoznak, szóban és fizikálisan inzultálják a gyengébb osztálytársaikat.

Szalay Miklós 2016.08.03. 15:09:07

Itt egy összefoglaló az állati elmékről, arról, hogy milyen fontosabb jellemzőkben különböznek az embertől, valamint az ember hatalmáról az állatok felett, hogy hogyan volna jó velük bánni:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid039

(A legfelső sor a kép tetején, "Az állati elmék és hatalmunk az állatok fölött". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

2016.08.03. 16:06:48

@Mérnork: a gyerekek nem kis angyalok, nem kis szentek és mindegyik kísérletezik állatokkal, növényekkel, letépi a pitypangot, megsérti a fa kérgét, megnézi, hogy mi van a cserebogár belsejében meg feltúrja a hangyabolyt, hogy ki van bennemiért, elmegy a határig, hogy a kutya mit bír, milyen ízű a földigiliszta. A kutya nem szokott belehalni a nyaggatásba, a macska visszakarmol, a nyuszi az már sokkal kevésbé bírja.
Az is egy fals feltevés, hogy az a gyerek, aki mondjuk gyufával a légypapírra ragadt legyeket leégeti, az majd szadista felnőtt lesz. Lesz ilyen is, olyan is. A gyereknek meg kell tanulni, hogy mi az a halál, hogy mi a különbség növény, állat, ember közt. Aki nem tanulja meg ezeket, az felnőve olyan butaságokban fog hinni, hogy egy állat egyenlő az emberekkel, meg az állatoknak jogai vannak és olyanokat fog mondani, hogy a kutyája többet ér, mint egy ember. A kutya egy ösztönlény.

Ezek a viselkedésformák nem alakultak volna ki, ha nem lenne evolúviós előnyük.
Hitler nagyon imádta az állatokat meg az édesanyját, vegetáriánus volt, aztán mégse volt egy nagy humanista.

Azt feltételezi a posztoló, hogy emberek direkt ütnek el állatokat. Egy macska is meg tudja törni az autót, százezres kárt is okozva akár. Nem jellemző, hogy ezt tennék emberek, csak mert látott két ilyen esetet, ez semmit se jelent, az se biztos, hogy jól látta.

Tanúja voltam régen, ahogy egy motoros elütött egy kutyát, a motoros majdnem árokban a fák közt kötött ki, gyorsan ment az igaz, de a kutya volt rossz helyen, egy motoros biztos nem üt el semmit direkt, ugyanis az életveszélyes számára, szerintem a kutyának sok baja nem lett, mert elszaladt. A közlekedők állatokkal való találkozása 99,99%-ban véletlen és a fene se kívánja elütni az állatot. Ismertem vidéki családot, akiknek a kis autójába őz szaladt. Gazdasági totálkár. Biztos hatalmas öröm, az isten háta mögötti faluból aztán nem tudtak közlekedni, mert új autóra nem telt.

Engem kerékpáron, motoron ülve kutyák szoktak üldözni. Most ők is gonoszok? Ellenállhatok nekik? Vagy akkor is rossz ember vagyok?

Aki meg egy állat elütéséért önbíráskodásra vetemedne, az maga se jobb a Führernél.

MagyarTarka · https://www.facebook.com/profile.php?id=100011062750336 2016.08.03. 16:16:28

@Colonel H. Stinkmeaner: Köszönöm a hozzászólást.
Igen, az állatoknak is vannak jogaik.
Igen, némelyik embernél különb a kutyám.
Igen, azt láttam, amit leírtam: direkt ütötték el ezt a két állatot.
Igen, szívesen leordítottam volna a kisteherautós csávó fejét.
Azt, hogy a führert (igen, számomra kis f) miként keverted ide, az leginkább rólad árulkodik.

2016.08.03. 16:36:38

@MagyarTarka: a Führer német főnév, nagybetűvel írjuk

Az állatoknak nincsenek jogai. Nem jogképesek. Jogászok nagyon jót derülnének az állatok jogait szajkózókon. Az állatvédelem nem az állatok nemlétező jogain alapul, hanem az ember környezethez való jogán. Tehát van az állatvédelemnek létjogosultsága, de az nem az "állatok jogain" alapul.