Megöl a kíváncsiság?
2016. július 16. írta: MagyarTarka

Megöl a kíváncsiság?

És ha Te feküdnél ott?

ambulance-155854_1280.pngMa este 8 óra tájban a Váci úti Tescóban valaki haldoklott. Az üveges szemmel jégkásán dermedő halak és a neonfényben sápadtan fonnyadó zöldségek között, a rideg kőlapokon töltötte életének talán utolsó pillanatait. Szürreális olasz vagy korai cseh filmalkotásokat idéző jelenet részese lett valaki, egy átlagos magyar ember – jelen esetben teljességgel lényegtelen, hogy családanya vagy családapa. Elindult a hétvégi bevásárlásra, majd hirtelen nagyot fordult az élete, s máris a kemény kőre zuhanva próbálta agyával rögzíteni a történteket – az életének talán utolsó morzsáit összecsipegetni. A mentők pillanatok alatt megérkeztek, a Tesco dolgozói a kertészeti osztályról áthozott nádfalakból dicséretes gyorsasággal próbáltak a földön az életéért küzdő személy köré diszkrét védelmet nyújtani. A fejmagasságig érő nádpanelek eredetileg kíváncsi szomszédok illetlen pillantásaitól óvtak volna kertes házak udvarán napozó csinos asszonyokat, vagy óvodakerítésekre szerelve a homokvárat építő babaarcú kisfiúkat a csúnyabácsik vérmes tekintetétől.

Ott, az üzletben pedig a haldoklónak a Mindenki Nagy Végső Feladatával vívott küzdelmét kellett volna a körülményekhez képest intimitásba burkolni. A körülményekhez képest…

Nos, a nádpanelek nem teljesíthették megfelelően a küldetésüket. A kudarc számukra kevéssé volt felróható. Átláthatóságuk helyenként önkéntelenül is megmutatta a Haldokló körül heroikusan küzdő mentősök piros egyenruháját.

first-aid-957433_1920.jpgA legtöbb vásárló – pontosan tudva, miért hajlong ütemesen le-föl a hatalmas piros alak a földön fekvő test fölött – szemérmesen elfordított fejjel, némára szorított szájjal lépdelt el a lehető leggyorsabban. Halat akart venni ugyan – de majd elmagyarázza élete párjának, hogyan kerül az asztalra mégis csirkecomb. Csak érne már haza… Innen… Gyorsan… Hiszen akár ő is fekhetne ott a földön, és akár őrajta is hatalmas küzdelemmel próbálna segíteni a piros alak…

Viszont az emberek egy része totális érzéketlenséggel próbálta kielégíteni kíváncsiságát. A kíváncsiságot, amely akár meg is ölhette volna – nem, nem őt, hanem a földön amúgy is haldokló szerencsétlent...

Egy újraélesztés sok erőt, koncentrációt, szervezettséget, kitartást, higgadtságot és szellős teret igényel. Nem véletlenül igyekeznek utcai újraélesztéseknél is minél nagyobb helyet kiüríteni a bajbajutottak körül. Mert kifejezetten zavaró a kíváncsi tekintetek szüntelen pásztázása, a duruzsoló drukkerek jóindulatú latolgatása, a bármiből bármi áron szenzációt csámcsogó idős hölgyek jajistenemezése és még sorolhatnánk.

A Váci úti Tescóban sebtiben felállított nádparavánt némelyek az „előadás” kellékének tekintették. Majd, mivel nem láttak eleget a „műsorból” – szemérmetlen, érzéketlen módon odaléptek, felnyújtózkodtak a paraván tetejére, így felső gépállásból „moziztak”. Kevésbé arcátlan polgártársak „csak” a nádfal résein át leskelődtek – ha nem volt elég átlátható a rés, hát alakítottak egyet a fürge ujjak… Mint egykoron a falusi strand öltöző kabinjainak deszkáin át stírölték a csajokat – itt a haldokló test látványától megrészegülve tapadtak a nádfalra.

Az újraélesztés művelete sokáig tartott. Fokhagymás Rózsi és Édesanyja ez idő alatt összekocsiztak egy nagybevásárlást. És az újraélesztés még mindig zajlott… Ütemesen pumpálta a piros ruhás mentős a földön fekvő alakot. Ezt több méter távolságból is lehetett érzékelni a nádszöveten átszűrődő árnyakból.

A gusztustalanul érzéketlen kukkolók viszont továbbra is a nádfalon lógva élvezkedtek. Talán még fotót is készítettek. Hogy aztán holnap felmarkolhassák valamelyik szutykos szennylap „Olvasóriportereként” a jól megérdemelt tízezer forintos jutalmat. Hiszen alaposan megdolgoztak érte. A lelküket is beleadták. A lelküket…?

Milyen lelke van annak, akit megöl a kíváncsiság, ha nem láthatja közvetlen közelről egy embertársa haldoklását?


Amikor Rózsiék távoztak az üzletből, még mindig ott állt a mentő. Nem adták fel. Nagyon remélem, az a vásárló sem adta fel, akit áldozatos munkájukkal próbáltak visszahozni az élők közé.

Miközben másokban pedig pont az EMBERT ölte meg a kíváncsiság.

 

Jobbulást kívánok a Váci úti Tescóban ma újraélesztett vásárlónak. Remélem, sikeres volt a mentősök erőfeszítése.

(terka)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr268895404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kishapsi 2016.07.17. 00:05:10

Hát ez szörnyűűű :-(